>>>48.rész<<<
Ti vagytok a családom, és sosem akarlak titeket elveszíteni..

Lassan hazafelé indultunk a temetőből. Bill és Tom egymás mellett lehajtott fejjel baktattak, majd odaértünk a kocsikhoz és itt külön váltak. Bill odasietett hozzám, majd segített beülni a kocsiba, míg bekötöttem az övet addig ő átsétált a túloldalra, majd ő is beült. Bekapcsolta az övét, majd indultunk is. Görcsösen fogta a kormányt és láttam kissé könnyes a szeme. Végig őt figyeltem, a mozdulatait, az arcát. A jól megszokott nevetős arc most megfeszült, sima volt, a mozdulatai görcsösek, fáradtak. Szemei üvegesen tekintettek a messzeségbe. Figyeltem őt, vigyáznom kellett rá, nem engedhetem h bármi baja essen..
Piros lámpát kaptunk, lefékezett majd hirtelen rám kapta a tekintetét, kicsit ijedten néztem a szemébe, amiből csak a szomorúság, csalódottság és az a bizonyos Mért? sugárzott.
B: ne bámulj- szólalt meg lassan és rekedtes hangon. Nem parancsolónak szánta, csak egy kérés volt mégis úgy hangzott.
É: bocsánat- kaptam el gyorsan a tekintetem és az ablakon néztem ki.
Nagyot sóhajtott, majd váltott a lámpa és újra a gázra taposott. Kis csönd után halkan szólalt meg.
B: sajnálom- suttogta rám sem nézve
É: Ha az ember szeret valakit, akkor semmi szüksége arra a szóra, hogy "sajnálom".- néztem rá- nem kell semmit sem sajnálnod- mosolyodtam el
B: köszönöm
É: ugyan..ezt kötelességemnek érzem. - simogattam meg a kezét
Amint hozzá értem a kezéhez összerándult. Nos igen mióta kiderült h Andreas és Silvia meghaltak azóta alig beszéltünk és nem is nagyon értünk egymáshoz. Szóval értitek, nem csókolóztunk és nem bújtunk össze amikor aludni készültünk. Úgyis mondhatnám h kicsit elhidegültünk egymástól. Persze erről se ő se én nem tehetünk, egyszerűen Bill nem tudta még földolgozni ezt a szomorú hírt. Gyors elhúztam a kezem, de ő utána kapott és ráhelyezte a combjára, majd visszahelyezte a kezét a kormányra és vezetett tovább. Kicsit megütközve néztem rá, de aztán beletörődtem.
Befordultunk az utcánkba, majd lassan leálltunk a ház előtt. Gyors kikapcsolta az övét, leállította a kocsit ezután kipattant a kocsiból, becsapta az ajtót és átsietett a túloldalra. Kinyitotta az ajtót, miközben én az övvel bajlódtam. Szomorúan vettem tudomásul, h már nem bírok átnyúlni saját magamon. Csalódottan néztem föl Billre, aki csak egy kisebb mosoly közepette bedugta a fejét a kocsiba, majd áthajolt fölöttem és kicsatolta az övem. Rám mosolygott, majd segített kiszállni a kocsinkból.

Gyors kinyitottam az ajtót, hiszen már tél volt. Levettem a sapkám, sálam , majd a kabátom és leültem a polc tetejére. Bill is levette a cuccait, majd leguggolt elém és fölemelte a lábam. Gyors lehúzta a zipzárt és már le is vette a csizmámat. Segített fölállni, ezután kicsit elidőztünk egymás szemén. A konyhába vettem az irányt és hangos kiabálásommal törtem meg a csendet.
É: Mit kérsz vacsira???
B: amit te gondolsz - suttogta a fülembe miközben átkarolta a derekam.. na jó ez erős túlzás volt, mondjuk inkább úgy h a hasam.:) Hirtelen ért, azt hittem a nappaliban vagy vhol máshol van. Egyszerre járt át a hideg és a meleg is. Kicsit lejjebb húzta a fölsőm egyik pántját és egy forró csókot adott a vállamra, majd még egyet és még egyet. Hideg kezét végig húzta a karomon, mire kicsit felsóhajtottam. Éreztem ahogy a fogai érik a bőröm, egyértelműen elmosolyodott. Újra a fülemhez hajolt, majd belepuszilt egyet.
É: ez egy kicsit hangos volt- suttogtam mosolyogva, mire felnevetett majd hirtelen abba hagyta és újra a fülemhez hajolt.
B: nagyon haragszol az utóbbi napokért?- suttogta újra
É: nem is haragszom- mosolyodtam el újra
B: de rosszul esett, ugye?- tette fel az újabb kérdést
É: kicsit- mutattam a kezemmel, mire ő még jobban szétnyitotta. - na jó nagyon, de nem baj tudod h rám mindig számíthatsz- fordult vele szembe
Nagy boci szemekkel nézett rám és épp hajolt közelebb hozzám mikor Fru toppant be.
F: megjöttem!!!- mosolygott
Odakaptuk a fejünket és elmosolyodtunk
F: úú anya, napról-napra nagyobb a hasad- kuncogott
É: azt akarod mondani h kövér vagyok???- nevettem
F: ééénn???!!! Dehogyis!!!- nevetett föl
É: na megállj- vettem a kezembe a konyharuhát és hozzávágtam, mire ő nevetve fölfutott. Mosolyogva fordultam vissza Billhez, aki azonnal ott termett előttem és magához szorított.(már amennyire bírt a hasam miatt xD)
B: Ti vagytok a családom, és sosem akarlak titeket elveszíteni- suttogta, majd lassan és forrón megcsókolta már csókra vágyó ajkaimat.