Ébren álmodom



Ébren álmodom,
testemben mindenütt,mintha
százezer hangya cikázna,
jelen vagy, a véremmel utazol,
bennem minden érzékemre,
agyamba a gondolatot,
képpé varázsol szememnek,
számra sóhajtsa,vágylak,
kezemre, simítson s érezzen,
bőröm minden pólusára,
mikor ámor-íját,
hozza lázba,
bevésted magad szívembe s lelkembe,
nemcsak a testi vágyat melynek éget lángja,
ahogy átadod a perzselő vágyat,hanem,
lelki hiányod mi éltet s hozzád vonz,
a meghitt szavak,édes titkok veled,
csókpecsétes érzéki szemek,
ez a két szép halom,
melyről szólhatna,
külön dalom,
szép kerek csípőd íve,
mely kihozza belőlem a hímet,
hogy bővérű pampáin lovagolva,
rejtőzzek lángoló bokrodba,
s fonódjon rám combod,
mint a gyönyör csatja,
a beteljesülést óhajtva,
halk remegő kacajt,
fel-fel a csúcsra hajt,
Ó, álomtündér maradj,
még egy percet adj,
még itt legyen,várj!
most repít a vágy,
álomból a jelenbe át.




05.02.02.