34. rész:

" Minden így kezdődött "

Olyan sok rossz dolgot mondott róla. Nem nem tudhatta...Előre nem. Akkor pedig haragudott Valeriára, hiszen rossz dolgokat tett. Ha tudta volna, hogy miért. Ha segíthetett volna neki. De nem, sajnos nem így történt.
Emlékszik mikor Emmával beszéltek. Ócska ri.bancnak nevezte Valeriát. Bár Emma is haragudott, de azért próbálta csitítani Tomot. Tom jó ideig kiabált Emmának a telefonba: az öcsém miatta ment el, túl erőszakos volt velem, nem normális az a csaj...De végül Emma rácsapta a telefont, mert James kopogtatott az ajtón.
A rasztás emlékeiban pontosan él minden pillanat, minden mozdulat. Akkor is, a telefon beszélgetés után is ugyan így feküdt az ágyán. A plafont bámulta és azon gondolkodott, hogy vajon mi történik most a Smith házban. Félt, hogy James esetleg bántja a barátnőjét vagy a fiú elmond mindent Solarnak és majd együtt bántják. Végül idegesen felült az ágyban és az éjjeliszekrény felé nyúlt egy szál cigerettáért. Azonban mielőtt elérte volna a keze irányt változtatott és a telefonja után nyúlt, ami csörögni kezdett.
- Hallo - vette fel Tom.
- Szia! - hallott egy férfi hangot. Nem tudta pontosan, hogy ki az. Nagy zaj volt a háttérben. Mintha sziréna hangja lett volna. Tom ma már tudja, hogy tényleg az volt. - Baj van, haver...
- Andreas?
- Igen- igen. Én vagyok!
- Mi történt? - Tom hirtelen elsápadt és úgy érezte magát, mintha jeges vizet öntöttek volna a nyakába. Levegővétel nélkül hallgatta Andreas szavait.
- Valeria...
- Mi van vele?
- Nem tudom pontosan. Itt vagyok a házuk előtt egy csomó emberrel együtt és...
- Minek van egy csomó ember a házuk előtt? Semmit sem értek! Már megint partit szervezett? Vagy mi?
- Nem, dehogy! Valeria napok óta ki sem lépett a házból! Nem tűnt fel?
- Nem, én...De mond már, hogy mi van!
- Mondom, hogy nem tudom pontosan. Itt van egy csomó ember és mentősök meg tűzoltók... Valami van Valeriával!
- De...de hát... - Tom megtörölte izzadó kezeit és az ajtóhoz sietett miután pulóvert vett fel magára. - Hogy-hogy nem tudsz semmit? - kiabált Tom - Akkor minek állsz ott?
Andreas normális esetben visszakiabált volna, de most nagyon jól tudta, hogy Tom félelmében kiabál. Akárki, akármit is mond, nyílt titok, hogy még mindig a barátjának tartja Valeriát.
- Próbálom megtudni, hogy mi van, de körbe van kerítva a ház. Egyszerűen nem lehet közel menni hozzá!
- Azért csak próbálkozz! 10 perc múlva ott vagyok! - mondta Tom, majd felkapta a kocsikulcsát és már lépett is ki az ajtón.
- Hová mész, Tom? - hallotta ahogy az anyja utána kiabál, de már nem törődött fele. Feltépte a kocsiajtót és már ment is.
Pontosan emlékszik az érzéseire aznap estéről. Emlékszik, hogy mennyire remegtek a lábai, mennyire izzadt a tenyere a kormányon és mennyire idegesen tette újra a füléhez a telefonját.
- Emma... - sóhajtott a telefonba mikor a lány felvette. Mintha most már kicsit biztonságban érezné magát.
- Tom! Oh, Tom...De jó, hogy hívtál! Képzeld, beszéltem Jamesel és...
- Baj van. Felveszlek a házatok előtt. Szia...
- Várj! Mi? Mi baj van? Mi történt?