33.rész:

" Valeria titka "

Szirénázó autók zaja verte fel a csendes utca lakóit. Hajnal lehetett. A hold lassan eltűnt az egyik magas domb mögött, azonban ez most valahogy senkit sem érdekelt. A nép egy kis utca jómódú házánál gyűlt össze. Mindenki izgatottan figyelte az eseményeket. Voltak akik csendben, mások a szomszédokkal sugdolózva. Egyesek csak a kerítés mögül nyújtogatták a nyakukat, hálóköntösban és papucsban.
- Mi történt? - suttogta az egyik szomszéd a másiknak. Magas, ráncos öregasszony volt. Hajcsavarók díszítétték a haját és köntösét húzogatta, amit talán az előbb kapott magára.
- Valeria Peterson - suttogta egy fiatal nő. - Rosszul lett. Én sem tudok többet... - mondta, majd visszafordult a ház felé és tovább figyelte az eseményeket. Mindenki kíváncsi volt a fiatal és mindig is olyan rendes lányra. Mindenki szerette őt ebben az utcában. Néhányan talán még sajnálták is.
- Mi ez a felfordulás? - szólított meg egy fiatal embert a másik. Ő is köntösben volt, azonban papucs helyett sportcipőt kapott magára.
- Szegény Valeria...Szegény kislány... - rázta a fejét a fiatal férfi.
- De hát mi történt vele? - kérdezte miközben megkötötte köntösét.
- Nem tudom pontosan. Talán rosszul lett.
- És miért vannak itt a tűzoltók?
- A cselédlány hívta őket. Elhagyta a kulcsát, azonban hiába csengetett vagy hívta Valériát az nem nyitott ajtót...
- És...? - kezdte volna a férfi, de a magas öregasszony most mellé állt és beléfojtotta a szót.
- Szegény kislány...Nemrég vesztette el az édesapját. Pedig annyira szerette. - mondta szomorúan, azonban utána mérgesen folytatta - Az anyja meg szerintem azt se tudja, hogy a világon van.
Ezután a körülötte levő emberek csak egyetértően bólogattak és több szó nem is esett köztük. Mindannyian a házat figyelték és utána az elborzasztó eseményeket. Ahogy Valeria Petersont, a mindig erős és magabiztos lányt hordágyon viszik ki a mentőautóhoz és utána elszállítják....

Egy héttel később....

Egy hét. Ennyi telt el szörnyű események után. Tom Kaulitz az ágya szélén ült, kezeit összekulcsolta, fejét lehajtotta. Csak akkor nézett fel mikor valaki belépett a szobába.
- Áh, Emma... - nézett megkönnyebbülten a lány felé.
- Ki más? - mosolyodott el finoman a lány.
- Tudod mióta Bill telefonált, hogy hazajön, mindenhol őt látom. Lelkiismeret furdalásom van.
- Nem okod rá, Tom - ült le mellé Emma az ágyra.
- Nem mondtam el neki, hogy mi van Valeriával! - hajtotta le a fejét a rasztás. Emma óvatosan a fejére tette a kezét és Tom, mintha csak erre várt volna, Emmához bújt és megölelte.
- Nyugodj meg! Minden rendben lesz. Majd ketten elmondjuk neki.
- Dühös lesz. Tudom. Már rég hazajött volna, ha tudja. Ezt fogja a fejemhez vágni.
- Nem fog semmit a fejedhez vágni! Nem engedem.
- Te mikor lettél ilyen erős? - bújt ki Emma öleléséből a fiú és a szemébe nézett.
- Mióta beszéltem Jamessel és anyám mindent tud. Hidd el, ehez erő kell.
- Azt be kell vallanunk, hogy James rendes srác. Én a helyében biztos, hogy nem hagytam volna magam és harcoltam volna tovább. Ő pedig...
- Ő pedig csak lelépett.
- Igen - mosolyodott el Tom - Azért...Én szívesen harcoltam volna érted.
- Tudom. De még lesz rá alkalmad! Solar nem egyszerű eset. Az csak egy dolog, hogy most nem bánt. Apa miatt van. Ő beszélt vele. De ezt sem hagyja majd sokáig. Hidd el....
Tom nem szólt semmit, csak mélyet sóhajtott.
- Hozok neked egy teát... - állt fel hirtelen Emma.
- Teát? - fintorgott Tom.
- Az majd megnyugtat. - mosolygott Emma, majd ki is ment az ajtón.
- Nah, persze... - motyogta Tom, de tovább nem is figyelt a külvilágra. Felvette előző testhelyzetét és tovább bámult maga elé. Nem is az zavarta igazán, hogy Bill hazajön. Persze ez is idegesítette, de tudta, hogy Bill megbocsát. Azonban Valeria....Mióta tudja az igazságot egyszerűen nem tud vele mit kezdeni. Miért pont Ő? Hiszen akárhogyan is nézzük, Valeria az Ő legjobb barátja. Akárki , akármit is mond. Valeria jött mikor Emma elment, Ő töltötte be a helyét egy ideig. Aztán pedig nem egy Emma-pótló, hanem Valeria volt. Egyszerűen Valeria, az Ő legjobb barátja. És az is marad. Most, hogy tudja, miért viselkedett úgy a lány, képes volt neki mindent megbocsátani. Mindent. Csak egy gond volt: még mindig nem tudta, hogy hogyan kezelje a dolgot. Tom visszapörgette magában az egy héttel történt eseményeket. Hátha az majd segít. Minden részletére pontosan emlékszik. Sosem fogja elfelejteni.
Tom hátradőlt az ágyon és a plafonra szegezte tekintetét.
Az első emléke az éjszakáról mikor Emmával beszél Bill és Valeria kapcsolatáról. Akkor kezdődött minden....