25. rész: Búcsúzom...De nem örökre!

Eszti ma köszönt el a barátnőitől. Szegény már majdnem elsírta magát, de Tom tartotta benne a lelket. Neki is előjött a "kétfeléhúzaszívem" fóbia. De majd igyekszünk minél többször látogatni őket?
- Nah hát akkor sziasztok! Nem tudok most mit mondani, de msn-en bármikor beszélhetünk!
- Rendicsek, de majd látogass sokszor!- Niki, Kriszta
Én is lebúcsúztam a 4 legjobb barátnőmtől: Viki, Kata, Brigi, és Jenny. Vikivel természetesen bőgtünk. Jennyn is láttam egy-két könnycseppet.Brigi csak le volt törve, Kata meg beszélni sem bírt. Megöleltem őket, és sírva rohantam Billhez, hogy érezzem, hogy veolem van. Sajnált. Megpróbált lenyugtatni, de észrevette, hogy az most többet segít, ha hozzámbújik. Hogy érezzem a jellegzetes illatát. Mikor sikeresen lenyugodtam beszélgettünk:
- Édesem ne sírj! Tudjátok majd tartani a kapcsolatot! És majd meg is látogathatod őket! Amúgy van egy meglepink Tommal nektek!
- És mi az?- én
- Hát meglepi!- Bill
- ok-ok! Hallod ezt Eszti?- én- Lesz 1 meglepink!
- Imádom ameglepiket!- Eszti feldobódva
A busz elindult. Utoljára integettünk a csajoknak. De mostmár mosolyogtunk. Billel tv-t néztünk, Esztiék meg a sofőrrel pöriztek...asszam xD Elaludtam. Egyszer csak  hatalmas fékezésre ébredtem fel. Előrementem megnézni, hogy mi a baj, de amit láttam...röhögőgörcsöt kaptam... Tom a kormánynál, Eszti a szélvédőről próbálja lekaparni magát, Bill és a sofőr meg beszorultak a légzsákba...xD
- Tom drága, vezetni tanulsz??- én aszalva
- Hááát...amint látod! De segítenél Billéket kimenteni onnan?- Én itt már nem bírtam...
Esztivel mégjobban röhögtünk. Annyira aszaltam, hogy nem fért ki a számon (by Viki), szal kész! De azért segítettem. A buszsofőr jobbnak látta átvenni a kormányt, mert nem volt kedve ehhez hasonló incidensekhez. Tomékkal leültünk az asztalhoz, és beszélgettünk:
- Mikor megyünk be a stúdióba?- én
- Sztem holnap! És akkor fitogtathatod a tudásod- Bill
- Ki akarja? Mert én nem!- én
- Ühüm, persze!- Tom nevetve
- Nah le lehet rólam szállni!- én
- Rád se szálltunk- összenézett Tommal Bill- Majd most fogunk!
Az ágyuknál elkaptak, és elkezdtek csikizni... Én már kész voltam...Elfáradtak...
Eszti előállt egy ötlettel:
- Mi lenne, ha fotózkodnánk egyik nap?
- Nekem ok!- Bill, TOm
- Felőlem, de ökörködősök legyenek!- Én
- Alap!- eszti
Utána a buszon hatalmas csend tört ki, de ezt nekem sikerült megtörni( még jó xD) Utána beszélgettünk. Tom elmesélte, hogy szegényt mindig elkussoltatják, amikor elkezdi "rappelni" a számait. Bill pedig arról mesélt, hogy alapból ők jó testvérek. Megbíznak egymásban. Meg hasonlók.
Végre megérkeztünk. Köszöntem Simonenak és Gordonnak, majd mi felmentünk a szobába, mert jött a bemutatkozás.
Simone boldog volt, mert most végre tényleg szerelmesnek látja kisfiát. A lányt is szimpatikusnak találta. Mi fent Billel arról beszélgettünk, hogy milyen érzés volt, mikor kapcsolatba léptünk egymással:
- Ha ÉN nem lettem volna olyan kedves megosztani veled a telószámom...- én egóztam
- Akkor ÉN adtam volna meg- Bill folytatta
- Hülye!- én és az arcikájába nyomtam egy párnát.
Mondanom se kell vagy fál óráig ökörködtünk. Aztán elkezdett kergetni. Simone lent fogta a fejét:
- Ez az én fiam...Sosem nő fel. De te sem!- és itt Tomra nézett
- Ez van! Nah gyere menjünk fel! Jó éjt anya!- Tom
- Sziasztok!- Simone
...
- Bill elfáradtam! Tusoljunk le, és aludjunk!- én két kergetés közt
- OKsa! De hé! Együtt?- Bill kaján vigyorral száján.
- Felőlem!- én szemforgatva
Szóval tusoltunk. Nem történt semmi érdemleges, csak úsztunk a habban...Felvettem a pizsim, és bebójtam az ágyunkba, majd elaludtam. Bill még egy ideig nézett, majd elment... DE HOVÁ???????

A mai nap( 2007 aug.9-én) született egyik bnőm...Viola ma lett 13 éves!!!!!! Boldog szülinapot drágám!!! Sok pussz!!!!

Nah tehát... a kövi rész izgi lesz nagyon... sok minden fog történni benne..

	25.rész