3.rész:

"Visszatérés"

A verseny ma sem dőlt el a testvérek között.Pont ahogy 8 éve ma sem bírták reggelig.Tom az ágy bal végében,gitárral a kezében aludt el,Bill pedig keresztben,a lábát Tom gitárján pihantetve.Az ikrek anyukája,Simone már a konyhában volt és a reggelit készítette.Mikor a rántottát tálalta Tom akkor fordult volna a jobb oldalára.Simone csak egy kiáltást hallott.
-Mi a baj galambocskám? - szaladt fel Simone a szobába,azonban az üres volt.Zakatoló szívvel rohant át a másikba,és feltépte az ajtót.Lihegve,mellkasát szorongatva szemlélte ikreit.
-Tűnj el! - hallatszott Tom mély hangja miközben félretette gitárját és lerugdosta Billt az ágyról.
-Tom! - Simone kedves arcán megfeszültek az izmok,és ezzel elcsúfította szép arcát.Tom félbehagyta a mozdulatot,Bill pedig ásítozva kelt fel a földről és sajgó vállát kezdte dörzsölgetni.
-A galambocskád egy idióta! . kiáltott fel Bill,majd elindult ikertestvére felé.Simone,aki előre látta a folytatást elindult Bill felé és elhúzta Tom közeléből.
-A gitáromon aludt!Hogy merészelte? - kiabált Tom.
-Véletlen volt! - védekezett Bill.
-Persze!Tudod,hogy ez fontos nekem!Ez az itthoni gitárom!Senki sem érhet hozzá!
-Nem... - kezdte volna Bill.
-Elég! - kiáltott fel Simone.
Az ikrek hirtelen elhallgattak,egymásra néztek,majd némán hajtották le a fejüket.
-A konyhában várlak titeket!Öltözzetek át!Kész a reggeli.....

Reggeli után az ikrek a park felé vették az irányt.A reggeli veszekedésnek már az emléke sem maradt meg.Sokkal fontosabb dolgok foglalkoztatták a fiúkat.
-Mikor jön az a bige? - kérdezte Tom.
-A neve Emma! - szólt rá Bill.
-Igen,persze! - intette le Tom - Szóval,mikor jön?
-Nem tudom.
-Akkor hogy fogok vele találkozni?
-Majd csak meglátod valamikor,nem?
-De... - felelte Tom,kissé letörten.
-Nézd,ott van Andreas! - mutatott az út másik oldalára Bill,ahol egy magas,sápadt,szőke fiú ment. -Átmenjünk?
-Persze... - felelt Tom még mindig elgondolkodva.Vajon mikor látja azt a lányt,aki egykor még a barátja volt?Ma már biztos nem ismerné meg,még akkor sem ha ugyan úgy néz ki.És ha nagyon megváltozott?Mi van akkor,ha csúnya lett?Akkor egész biztosan nem hívja randira.De akkor Bill nagyon megharagudna.Jól ismeri őt...
Tom alig észrevehetően vetett egy pillantást Billre.
-Mi van? - kérdezte Bill.
-Semmi. - Tom elfordult és lehajtotta a fejét.Nem félt attól,hogy az út közepén megy,sem attól,hogy esetleg jön egy autó.Bill mellette van.Úgysem hagyná,hogy baja essen.Ez volt a legnagyobb biztonság számára.Fontos gondolatok voltak ezek,de mégsem tudott erre koncentrálni.Annyira kíváncsi volt már Emmára?Milyen lehet?Mennyit változott?Mikor láthatja?Mikor hívja majd randira.
És ekkor megérkeztek Andreas mellé.
-Sziasztok! - köszönt a szőke mély hangon.
-Szia,haver! - Bill adott egy pacsit Andreas-nak,majd Tom is követte a példáját.Immár hárman tartottak a park felé.
-Hallottátok,hogy új család költözik a környékre? - szólalt meg hirtelen Andreas.
-Nem újak.Már régen is itt laktak.Csak visszaköltöznek. - válaszolt Bill.
-Ismered?
-Persze.A legjobb barátunk volt valamikor. - mondta Tom.
-Még mindig az! - vágott közbe Bill.
-Nem is beszéltünk vele 8 évig! - emelte fel kissé a hangját Tom.Bill már épp válaszoni akart,de inkább becsukta a száját és hallgatott.Újabb csend következett és újra Andreas törte meg:
-Hallottátok,hogy Valeria milyen hisztit csapott?
-Most éppen miért? - kérdezte unottan Tom,Bill pedig mintha kissé behúzta volna a nyakát.
-Nem tudott ruhát választani a ma esti partyra és hisztit csapott.Jessica csitította...
-Milyen party? - Tom csak ennyit hallott meg a mondatból.
-Hát annak a családnak van egy lánya.Elég fiatal.Úgy hallottam.Neki rendeznek valami üdvözlő bulit.
-Áh,Tom.Itt a remek alkalom. - mosolygott Bill.Tom nyelt egy nagyon,majd lazán meghúzta a vállát.....

Mindenki az esti bulira készült.Az összes lány felvette a legszebb ruháját,erősen kifestette magát,és nagy parfümfelhőt húzva maga után elindult a buliba.A fiúk csak felvették,ami éppen a kezükbe került,gyorsan befújták magukat egy kis parfümmel,belepillantottak a tükörbe és már csapták is be maguk mögött az ajtót.A buli Maria Sola házában volt.Aki számított,mind ott volt a bulin.Mariat kedves,aranyos lányként ismerték meg,aki mindenkivel jóban van.Így lehetett ott egyszerre Valeria Peterson és az emberek,akik nem is voltak igazán ismertek.
Maria házának küszöbét átlépve mindenki rögtön feloldódott.Nevetgéltek,puncsot ittak vagy éppen táncoltak.Csak egy ember izgult igazán.Emma Smith az emeleten nézett szembe saját magával,a tükörképével.Gyomrában hatalmas görcs volt és valahogy sehogy sem akart elmúlni.Lélegzett,járkált,az ujjait tördelte,de csak nem múlt el.Végül úgy döntött,hogy nem foglalkozik vele.A külseje sem volt annyira fontos ezen az estén.Úgy gondolta,hogy átlagosan öltözik fel,úgy ahogy máskor is.Nem akart csillogó ruhával kitünni,hiszen később nem járhat minden nap abba.Ismerjék csak meg úgy,ahogy mások is.Farmerban,topban és egy kis sminkkel.
-Oké,rendben - mondta saját tükörképének. - Minden rendben lesz.
Emma ellépett a tükörtől és zsebében kezdett kutatni.Végül kivette a telefonját és néhány másodperc múlva tárcsázott.A telefon csak néhányat csörgött,majd le is tette.Eközben kinyílt az ajtó és Maria mosolyogva intett neki.

Bill a zsebében kezdett kutatni.Kihúzta a telefonját és megnézte nem fogadott hívását.Elmosolyodott.
-Ki volt az? - kérdezte Tom.
-Áh,nem érdekes. - mosolygott Bill.
Tom csak meghúzta a vállát majd zsebredugott kézzel folytatta útját.
-Biztos,hogy Mariánál lesz a buli? - kérdezte Tom.
-Egész biztos! - vágta rá Bill,majd Maria házára mutatott.A zene dübörgése és a fények mindent elárultak.Az ikrek megszaporázták lépteiket.
-Rendes Mariától,hogy bulit rendezett. - szólalt meg Bill a házba lépve.
-Köszi - hallatszott egy kedves hang a háta mögül.Bill és Tom egyszerre fordult meg.Egy barna bőrű,fekete,göndör hajú lány jelent meg előttük.
-Áh,Maria - mosolyodott el Bill,majd megölelte Mariát.A lány egy fejjel volt alacsonyabb nála,így kissé lehajolt.
-Jól nézel ki - karolta át Tom,majd adott neki két puszit.
Maria barna arcán két kis rózsaszín folt jelent meg.
-Ne,még a végén elpirulok.Ennyi bókot... - mosolygott a lány.
-Már késő - nevetett Bill.
-És hol van a buli tárgya? - kérdezte Tom.
-Emmára gondolsz?
-Persze,hogy rá!
-Elvegyült.Keresétek meg.
-Kösz a semmit,Maria - mondta gúnyosan Tom,de közben szüntelenül mosolygott.Maria válasz képpen csak nyomot egy puszit a raztás arcára,majd tovább ment üdvözölni a vendégeket.
Bill és Tom Kaulitz tökéletesen egyetértettek abban,hogy Maria az egyik legszebb lány a környéken és abban,hogy az egyik legbizalmasabb barátjuk is.
Bill és Tom lassan sétálva vegyült el a tömegben,Emmát keresve.
-De hogy fogjuk megismerni? - Tom hirtelen megállt.
-Nyugi.Bízd csak rám - kacsintott Bill,majd tovább húzta Tomot.
Néhány másodperc múlva Tom ismét megtorpant.
-Nézd - mutatott mosolyogva egy veszekedő páros felé. - Valaki leöntötte Valeriát punccsal.Hé,ki az a csaj?Nem is rossz... - mosolyodott el Tom és közelebb lépett. - Nem lehetne őt elhívni Emma Smith helyett?Ha Emma egy bányarém lenne....
Bill nem válaszolt.Csak a veszekedő párost bámulta.Egy festett vörös hajú lány,piros ruhában hisztizett,a másik pedig kiabált vele és közben eldobta a poharat,melyben néhány másodperccel ezelőtt még puncs volt.Immár Valeria fejét díszítette.
-Ez még megbánod! - kiáltott Valeria.
Bill elhúzta a száját,majd lazán zsebre tette a kezeit és Tom felé fordult.
-Nem kell elhívnod Emma Smith helyett!Ő Emma Smith... - mosolygott Bill.
Tom kissé eltátotta a száját,de mielőtt megszólalhatott volna valaki a nyakába ugrott.
-Ezt még megbánod! - kiabált Valeria Tom nyakában csüngve. - Szerelmem,de jó,hogy itt vagy. - ölelte meg még szorosabban Tomot. - Ez a lány egy idióta.Hazaviszel? - hadarta a lány.
Tom elhúzta a száját,majd megrázta a fejét és Bill karjaiba lökte Valeriát.Bill szerencsésen elkapta miközben Tom elindult az ideges lány felé.Mosolyogva szólította meg.
-Örülök,hogy újra látlak.
Emma egy ideig nézte,majd lassan összehúzta a szemeit.Szíve hevesebben kezdett verni.
-Tom?
-Személyesen - mosolygott a rasztás - Tom Kaulitz - mondta miközben kezet nyújtott a legszebb angyalnak,akit valaha látott..........