1.fejezet

- Na csöcs! - huppantam le húgom mellé, aki épp egy magazint olvasott az ágyán.

- Csöcs. - válaszolt és félretette az újságot. - Mizu?

- Hááát semmi sok. Kész van már a matek házid?

- Dehogyis...

- Pedig ma te jössz! Te megírod, én meg lemásolom. Tegnap te másoltál!

- Jó Oli, nyugi! Meg fogom írni.

- Ajánlom is. Kíváncsi vagyok az új srácra, aki holnap jön.

- Aha. - vette újra maga elé az újságot Alíz.

- Na jó. Ezt szépen add ide, - kikaptam a kezéből a BRAVO-t - elolvasom, addig csináld meg a matekot.

- Na ja.. majd te mondod meg mit csináljak. 

- Igen, mert idősebb vagyok!

- Húha.. az a 8 perc!

- Jó matekot! Csöcs!

- Csöcs.. - motyogta durcásan maga elé, és leült matekházit csinálni.

Átlapoztam az újságot, majd beültem TV elé. Épp kedvenc műsorom ment, mikor apukánk hazaért.

- Hello apa! - kiabáltam, de nem mentem ki, pedig már ismétlés ment.

- Szia Olivia! Nézd, mit hoztam! - lépett be a nappaliba apa, a kezében kétpizzás dobozzal.

- Ezek szerint anya ma éjszakás. Songoku van?

- Van, tudom hogy az a kedvenced. Bár Aliznak nem.. De múltkor Tackoos volt, tehát így igazságos.

- Apa.. Nem fog balhézni, szereti ezt is. Akkor megehetjük a szobában? - vettem el tőle az egyik dobozt.

- De ne morzsáljatok!

- Okké.

Először komolyan elgondolkoztam, hogy leülök az ajtó elé, és eszek annyit, amennyi jól esik, de aztán mégsem. Kivettem egy tányérra a pizza a felét, a másik felét a dobozban hagytam. Bementem a szobánkba, és letettem Aliz asztalára a dobozt, én meg előkészültem a házimásolásra. 5 perc múlva már kész is volt a matek, és leírtam. Megettük a pizzát, aztán kiültünk apuhoz a nappaliba megnézni az esti filmet.

- Na lányok, menjetek zuhanyozni, aztán lefekvés.

- Oké. - pattantunk fel egyszerre, és futottunk a szobánk felé. Én előbb beértem, de nem találtam az alvós pólóm, ezért Aliz nyert, ő zárkózott be fürdőszobába. Addig bekapcsoltam a gépet, és megnéztem a leveleimet. Semmi értelmes nem kötötte le a figyelmem, inkább megcsináltam az ágyunkat, Alizét is. Nemsokára bejutottam én is, és egy bő félóra múlva, már az ágyban beszélgettünk.

- Úú.. Remélem Békanéni nem feleltet irodalomból... - fordult felém húgom.

- Engem se.. Így se állunk túl fényesen, lehet tanulni kéne..

- Lehet... - sóhajtott Aliz.

Pár másodperc után:

- ÁÁ dehogyis!! - mondtuk egyszerre.

- Jóéjt hugi.

- Jóéjt Oli.

- Gyerekek! MEGJÖTTEM!!  - kiabált anya.

- Anya megjött.. - fordultam a másik oldalamra.

- Jah halottam.

- Lányok! Ideje felkelni, és suliba menni!

- Nem megyek. Lázas vagyok!

- Én is. Fáj a torkom. - nyüszögtem én is.

- Na elég ebből, egy kettő, megcsinálom a reggeliteket. - simogatta meg az arcunkat anya.

Megettük a szendvicseinket, felkaptuk a táskánkat, puszit nyomtunk anyu arcára, és elindultunk. Félúton Aliz ijedten megfogta a kezem.

- Otthon maradt a függvénytáblázatom!

- Hát vissza már nem tudunk menni, mert elkésünk. Legfeljebb kapsz egy kis egyest.

- De már kettő van, ha ma kapok még egyet, akkor nagy egyest ír be.

- Anya nem fog örülni..

- Nem, de.. - itt a szemembe nézett, én meg az övébe.

- Neem Aliz!

- De neked még csak egy van! Lécci lécci! Neked se jó, ha anya mérges!

- Jó.. - sóhajtottam.

Bementünk a termünkbe, és elfoglaltuk a helyünket az utolsó padban. Egyik barátnőnkről lemásoltuk gyorstan az irodalomházit. Pár perc múlva megszólalt a becsengetés.

- 9.C osztály Jó reggelt! - lépett a terembe Békanéni.

- Jó reggelt! - az osztály egyszerre.

- Miért pont ő az osztályfőnök? - súgtam oda Aliznak, mire ő csak elhúzta a száját.

- Mielőtt elkezdjük az órát, be szeretném mutatni az új osztálytársatokat. Aki ha minden igaz, hamarosan megérkezik.. - nézett az órájára a tanárnő, de abban a pillanatban nyílt az ajtó, és belépett egy festett fekete hajú fiú, és a tanárnő mellé állt.

- Jó reggel, sziasztok. - köszönt.

- Szia! - tette a fiú vállára a kezét Frau Trippler - mutatkozz be.

- Hát Bill vagyok. Bill Kaulitz. Illetve Bill Kaulitz-Trümper, és Magdeburgban lakom.

- Jólvan Bill, ülj le valahova.

- Elég normálisnak néz ki az új srác. - jött oda hozzánk Pete, az egyik srác.

- Beszéltél már vele? - kérdezte Aliz.

- Jah pár szót.

- Hát majd úgyis később ismerjük meg jobban. De nem akarok még egy irodalmat.

- Én se. - vágták rá egyszerre.

Az óra elkezdődött, én meg unalmamban írtam egy levelet Aliznak. Mikor elolvasta felnevetett, mire Frau Trippler megfordult, és kérdezte hogy ki volt az.

- Én. - tette fel a kezét Aliz.

- Meg én. - emeltem a magasba én is a kezem.

- Hmm.. Rittner lányok. Még csak egy hónapja vagyunk együtt, de azt hiszem kezdelek titeket kiismerni. Jólvan, vegyetek elő egy lapot, üljetek az első padba, és írjátok le, amit mára meg kellett tanulni.

- Kurutty kurutty.. - röhögtem Aliznak.

- Idióta! - vigyorgott vissza, és óra végén két tök üres lapot adtunk be.

A matekórát megúsztuk, nem volt tanár. Utolsó óránk informatika volt. A folyosón futottam Pete elől, mert baromkodtunk, mikor véletlenül nekimentem Billnek.

- Ne haragudj... őmm..

- Bill.

- Igen persze tudtam. - mosolyogtam. - Bocsi Bill.

- Semmi gond..

- Olivia, Oli.

- Nehéz lesz titeket megkülönböztetni.

- Ja igen, hát eléggé hasonlítunk Alizzal.

- Hello. - ért oda Pete is.

- Szia. - köszönt Bill.

Nem sokkal ezután csatlakozott Aliz is.

5 perc és kicsengetnek! Aztán még a holnap és hétvége! Ezek a gondolatok járkáltak a fejemben, miközben a tanár magyarázott.

- Nem tudom anya mit fog szólni az irodalomhoz. - hozta fel a témát Aliz, mikor haladtunk a kijárat fele.

- Én sem. - Előttünk ment Bill, és mikor kiértünk, egy bő ruhás, rasztás srác várta. Lepacsiztak, majd elindultak.

- Ki lehetett? - kérdeztem.

- Talán előző sulijából egy haver.