Mi ez?
Mi ez az érzés?
Nem tudom
De olyan akár,
Mint egy nagy fajdálom
Szavakba,
Leírni nem lehet,
Érezni kell,
E szív felett.
S egyedül, a magányban
maradni, már nem tudok
inkább helyette
A közeli erdőbe rohanok.
Hol a fák dalolnak,
a széllel karöltve
S a holló lett
E zene hírnöke.
A hollót követve,
Egy temetőbe érek,
S így már érzem,
hogy mit rejt a lélek.
A fák énekére,
Táncolok én is
S próbálom feledni
a külvilági élményt.
Bár kívülről, egy boldog
Tízen éves lány
Belülről, csak egy haldokló,
Feketerózsa-szál.
A halállal keringve,
Az ő táncát járom.
S elvezet oda, hol
Létezik, az örök álom.
Fodor Nikolett
2007. karácsony körül. |