Édesapám.
1925-2001
A régi udvaron a régi léptek Halk kopogását hallgatja szívem, Míg az alkony, mint apám idejében Leszáll fáradt fejemre szelíden. Itt járt ő egyre lassúbb lépkedéssel S nézte a néma, fénytelen eget, Kihúnyó tüzek méláztak szemében, Neki oly korán csönd és este lett.
Most én rovom a régi kövek útját És régi léptek neszét hallgatom És rámragad a régi szomorúság És visszazeng egy régi bús dalom. És körülvesz a magányos gyerekség S árva szegénység minden árnya ma S szívemben fölsír minden régi estém Vígasztalan zsongású dallama.
| | | | |