30. rész: " Az élete része " Tom és Emma már egy jó ideje csak csendben bámulták a plafont mikor Emma hirtelen felkiáltott: - Hoppá! - Mi a baj? - nézett rá Tom. - Bill... - Mi van vele? - Felhívtam mielőtt ideértem. Most meg itt nyugodtan fekszem, miközben Ő valószínűleg halálra izgulja magát... - Akkor talán most már fel kéne hívni... - mosolyodott el Tom. - Pontosan - vágta rá Emma, majd felállt, maga köré csavarta a lepedőt és elindult. Az a ajtóból azonban visszafordult. - A szüleid esetleg még nincsenek itthon? - Baráti találkozón vannak. Heti program. De ha szeretnéd, akkor majd én lemegyek... - Légyszi - mutatta meg legszebb mosolyát Emma. - Persze - Tom gyorsan felállt, megfogta Emma derekát, arrébb tolta az ajtótól majd lement. Emma elmosolyodott, leült az ágy szélére és várt. Remélte, hogy a Kaulitz szülők valóban nincsenek itt, tekintettel arra, hogy Tom is csak lepedőt csavart maga köré. Valeria Peterson mostanában elviselhetetlen volt. Pontosabban elviselhetetlenebb mint máskor. Most éppen Maria Solat rendelte magához, hogy kifagassa a lányt. Maria próbált udvarias és kedves maradni, de Valeria nyílt vallatása és ellenségeskedése meglehetősen bosszantotta. - Biztos vagy benne, hogy együtt vannak? - kérdezte Valeria, aki fel alá járkált méregdrága szőnyegén és az egyik aranykarkötőjével szórakozott. - Igen, de te honnan tudod? - ráncolta a homlokát Maria. - Hallottam egy- két dolgot. Amúgy meg már mindenki tudja. De most nem ez a lényeg... Úgy hallottam, hogy te vagy Emmácska legjobb barátnője... - Valeria szúrós pillantását nem tudta felülmúlni a kíváncsiság. - Nos?! - Jól értesültél. Emma a barátnőm. Mellesleg szereti Tomot és Ő is szereti Emmát. Szállj le Tomról. Nem akar téged. Emmát akarja.... - Maria elmosolyodott azon, hogy Valeria milyen ideges lett. Egy kis ideig farkasszemet néztek Mariával, majd Valeria kettészakította az aranykarkötőt és elkiáltotta magát: - Kifelé! Kifelé! Kifelé! Maria hirtelen megijedt Valeria eltorzult arcát látva, de végül teljes nyugolommal sétált ki a szobából. - Kifelé! Kifelé! Kifelé! - ordította Valeria, bár Maria mér rég kiment.Végül az ajtó felé dobta az aranykarkötőt és a szekrényéhez sietett. Arca teljesen eltorzult, kezei remegtek, könnyei pedig patakként folytak végig az arcán. - Gyűlöllek Emma Smith! Tönkreteszem az életedet! Még azt is megbánod, hogy megszülettél! - kiabálta Valeria, majd kis gyógyszeres dobozkát vett elő a szekrényből. . Nyugtató - állt a dobozon. Valeria a biztonság kedvéért kettőt vett be, majd ledőlt az ágy szélére és próbálta eltervezni Emma Smith kivégzését... Bár Valeria Peterson egy gazdag lány volt és mendent megkapott amire csak vágyott, mégis volt egy dolog, ami már sosem lehet az övé. Nem egy elképesztően drága dolog volt és nem is Tom Kaulitz. Valeria Peterson egészen másra vágyott, amit a szülők szobája felé már nem kereshetett. Jó fél óra telt el mire Valeria elaludt. Az erős nyugtató mindig ezt tette vele. Bár az orvosa semmi ilyesmit nem írt fel neki, Valeria mindig is tudta a módját, hogy hogyan szerezzen meg magának dolgokat. A gyógyszer már az élete része volt. Az élete része...Bárcsak más valami lenne az élete része...Vagy valaki....És itt még mindig nem Tom Kaulitzra gondol. - Köszönöm - mosolyodott el Emma mikor Tom felért és átnyújtotta neki a táskáját. Gyorsan elővette a telefonját miközben Tom leült az ágyra. - Georg és Gustav itthon vannak - mondta. Emma ijedten nézett hátra. - És nem fognak feljönni? - Neeem... - mosolyodott el Tom - Vázoltam nekik a helyzetet. Már ha ebből - mutatott a köré csavart lepedőre - nem lett volna elég egyértelmű. - Oh, értem - pirult el Emma. - Ne pirulj itt nekem - húzta magához Tom, majd az ölébe ültette - Azt akarom, hogy mindenki megtudja - suttogta miközben fejét Emma nyakához nyomta - Mindenki, érted? Az egész világ. - Ezt csak a pillanat hevében mondod - húzódott el tőle Emma. - Nem! - húzta vissza Tom - Mindenkinek meg kell tudnia. Azt akarom mondani az interjúkban, hogy van egy barátnőm és Emmának hívják. Érted? - Értem...Csak nem tudom elhinni - suttogta Emma. Tom nem válaszolt csak megcsókolta Emmát, majd óvatosan fordult egyet és lefektette Emmát az ágyra. Volt egy olyan érzése, hogy Bill még vár egy kicsit......