Kavics vagyok
2007.12.29. 07:54
Kavics vagyok a megáradt patak
sebes vizű partján,
egy színtelen megkopott kő
a szennyezett tavak, hínáros alján.
Dobnak, vagy visznek
durva, rosszat akaró kezek,
bármerre vezet utam, Isten által
a világnak hasznosat kell, hogy tegyek!
Mégis, ha durván arrébb rúgnak,
gurulok csendben, hangtalan tovább.
Egy megkopott kő vagyok a poros úton
és már tudom, nem egyedül enyém a világ!
Mint, minden mást, engem is
Isten teremtett e földi létre,
Ő tudja egyedül csupán,
merre vezet utam,
és hol van az alagút vége!
|