Kerti dal
Kerti dal száll, nyári éjjen át
Elvarázsolt tájak, szép, vad világ.
Rohanó mezők, teli virágokkal
Táncol a szél, a lenyugvó Nappal.
Idővel feltűnik, néhány fényes csillag, s
Dalol a Hold, mert örül, hogy itt vagy.
Aranyló mesevilág, mi végül elénk tárul
Láthatatlan álomkapu mi végül bezárul.
Szabó Zsolt
|
|
|
Dsida Jenő:
MOSOLYGÓ, FÁRADT KIVÁNSÁG
Jó volna ilyen édes-álmoson
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.
Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.
Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.
És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
