>>>41.rész<<<

É: nem hiszem el h elrángattál- fordultam ki az ablakon sértődötten
B: nekem aztán mind1 h most besértődsz-e vagy nem, az a lényeg h itt vagy- simogatta meg a combon mosolyogva
Lenéztem a kezére, pár másodpercig néztem, majd sóhajtottam egyet ráraktam a kezem a kezére és visszafordultam az ablakhoz.
B: tényleg örülök h itt vagy- nézett rám
Ránéztem és elvesztem azokban a mély barna szemekben, egyszerűen nem tudtam velük betelni. Elmosolyodtam, majd elengedtem a kezét és a sebváltóra tettem
É: inkább vezess- mosolyogtam majd bekapcsoltam a rádiót

Girl, you really got me now
You got me so I dont know what Im doin
Girl, you really got me now
You got me so I cant sleep at night

Girl, you really got me now
You got me so I dont know where Im goin, yeah
Oh girl, you really got me now
You got me so I cant sleep at night

You really got me
You really got me
You really got me

Please, dont ever let me be
I only wanna be by your side
Please, dont ever let me be
I only wanna be by your side

Girl, you really got me now
You got me so I dont know what Im doin, yeah
Oh yeah, you really got me now
Got me so I cant sleep at night

You really got me
You really got me
You really got me
Oh no, no, ah

Kezdtem el énekelni amint meghallottam, Bill csak mosolygott majd ő is beszállt. Így együtt énekeltük végig a számot. Mint két 15 éves teeneger akik nem tudnak mint kezdeni magukkal. Tomboltunk, őrülten mint még soha. Csak énekeltünk torkunk szakadtából és nem törődtünk semmivel, csak jól akartuk magunkat érezni.
É: huh, hát ez jó volt- nevettem, majd letöröltem a könnyeim
Félre értés ne essék, ezek nem fájdalmas könnyek voltak, öröm könnyek. Örültem neki mindennél jobban és áldtam azt a pillanatot amikor Bill Kaulitz az ajtómban állt.
B: huh, jaja, tök jó hangod van- nézett rám komolyan- nem is tudtam h ennyire jó.
Elmosolyodtam, majd megint ki néztem az ablakon. Úgy látszik ez a legújabb szokásom. Néztem a fákat, ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban haladnak el mellettünk. Mint az élet,
csak egy pillanatig láthatod őket, aztán tova suhannak. Mint mi magunk, mindenkinek magának kell kiszámítania azt a pillanatot amikor egy suhanó fa, megáll, csak az az egy és a többi tovahalad. Csak egyetlen egyszer állíthatod meg, ha tovább engeded már nem jön vissza, csak ha visszafelé kezdesz el gyalogolni az úton, hogy megtaláld azt a fát ami neked oly sokat ér. Amitől te önmagad vagy, akivel az lehetsz aki szeretnél lenni, és nem egy üres beszürkült ember.
Büszkén mondhatom én megtaláltam ezt a fát, és rettentően örülök neki, hisz szeretem.

B: amúgy- kicsit megugrottam, hisz hirtelen szólalt meg- megijedtél?? Rossz a lelkiismereted mi?- kérdezte vigyorogva
É: jajj Bill- boxoltam bele a vállába
B: nyaaaaa- hisztizett, mire én elröhögtem magam- na szal azt akartam mondani h mindjárt ott vagyunk
É: és ezért ijesztettél meg???- böktem meg az oldalát- istenem- emeltem az égre a tekintetem
B: Bill
É: he??
B: Bill, csak Bill, nem kell isteni jelzőket használnod, anélkül is tudom h az vagyok- vágott önelégült fejet
É: úúú te egoista- csaptam fejen, majd elröhögtük magunkat

É: gyerekek, megjöttem- kiáltottam el magam
Senki nem szólalt meg és senki nem jött ki üdvözölni. Bill felé fordultam ő csak értetlenül nézett rám, miközben fölakasztotta a kabátokat. Lehajtottam a fejem, biztos voltam benne h gyűlölnek amiért itt akartam őket hagyni, amiért nem bíztam meg bennük, amiért nem szóltam előre, tudtam tudtam h haraxanak. Éreztem és ezt nem tudtam már megváltoztatni.
Dorothy néni?- kérdezte tőlem
Fölkaptam a fejem, majd elmosolyodtam. De rég hívott így, szerintem nem volt benne biztos h én vagyok az. Széttártam a karjaim ő pedig odarohant hozzám. Szorosan hozzám bújt én pedig a kezeim közé zártam. Bill is átölelt minket. És ekkor jöttem rá, nekünk nincs is közös gyerekünk. Hirtelen Billre néztem, ő is rám, huncut mosoly terült el az arcunkon. Ezek szerint egyre gondoltunk. Gyors elengedtük Frut, majd Bill megfogta a kezem és elkezdett rohanni fölfelé. Nevetve követtem őt, majd behúzott a szobába..
F: na de..