>>>40.rész<<<

É: szia- nyögtem erőtlenül
Jól vagy ugye???- könnyes lett a szeme
É: persze-itt elhallgattam- húgocskám
Zsó csak elmosolyodott, majd fölpattant és amilyen szorosan csak tudott megölelt.
Zs: na én most megyek, már vár rád vki- kacsintott, mire elmosolyodtam

Bejöhetek?- kukkantott be egy nagy fekete lobonc, fekete szemfestékkel és az ajtóra fonódó kezein a körmei feketék voltak.
É: hát persze- mosolyogtam
Beljebb lépett, majd becsukta az ajtót és lassú léptekkel az ágyamhoz közeledett. Odahúzott egy széket, majd leült rá és rám meresztette boci szemeit. Mindezt csöndben figyeltem végig. Már rettentően hiányzott. Megfogta a kezem, majd rákönyökölt az ágyra
Hogy vagy?- kérdezte
É: jól- feleltem halkan, mire egy kicsit elmosolyodott- Bill!
B: igen?
É: azt hiszem h – itt ránéztem ,mire neki lefagyott a mosoly az arcáról
B: nem mehetsz el- csuklott el a hangja, mire csak lehajtottam a fejem.
É: mért nem jöttök velem?- kérdeztem halkan
B: mii??? Így is elhanyagolom Tomot meg anyát, nem hagyhatom őket itt- háborodott föl egy kicsit.
É: megértem, viszont én meg nem hagyom ott az állást- néztem rá, mire ő tátott szájjal nézett rám
B: döntés elé állítaaszz??- kérdezte kicsit megemelve a hangját
É: nem, vagy velem jössz vagy nem, ez a te döntésed én nem szólok bele, de az fix h én nem maradok Németországban.- mondtam a szemébe, könnyes lett a szeme, majd fölállt
B: ha elmész és én nem megyek veled, Fruzsina itt marad- jelentette ki
É: jó- feleltem könnyedén
B: mi?- nézett rám értetlenül. Gondolom azt hitte h ezzel itt tud tartani. Hát..tévedett.
É: tudod Fru sokkal jobban kötődik hozzád, mint hozzám.- lehajtottam a fejem- rossz anya vagyok te pedig tökéletes pasi és rettentő jó apa. Hiányozni fogtok- néztem rá könnyes szemmel, nyelt egy nagyot, majd kifelé vette az irányt.

Zs: biztos h ezt akarod?
N: itt hagyni mindent?
Zs: itt hagyni minket? És a családod?- kérdezték könnyes szemmel egymás szavába vágva.
Lecsuktam a bőröndöm, majd feléjük fordultam.
É: Igen- jelentettem ki határozottan, mire ők bólogattak
N: kikísérhetünk?- kérdezte reménykedve
É: nem- mondtam rezzenéstelen arccal
Zs: rendben- hajtotta le a fejét
Lefelé vettem az irányt, az előszobában fölvettem a cipőm, a kabátom. A lányok felé fordultam.
É: hát sziasztok húgicáim- öleltem meg őket.
Kiléptem az ajtón és nagy meglepetésemre az egész csapat ott állt előttem.
É: hát ti?- kikerekedtek a szemeim
T: azt hiszed ilyen könnyen megúszod??- kérdezte könnyes szemmel, mire elmosolyodtam és megráztam a fejem.
Ott volt mindenki: Tom, Gustav, Georg, Andreas, T:mo, Natali, Zsó, Rebeca, Silvi és Eme, csak csak egy vki nem volt itt. Bill.
Elköszöntem tőlük, majd beültem a taxiba. Még egyszer kinéztem az ablakon, a többiek próbálták magukat tartani, de a csajok már sírtak. Mosolyogva integettem nekik, majd a taxi is elindult. Fruzsinától még tegnap elbúcsúztam és megmondtam neki h majd az apja vigyáz rá.

+++Bill szemszöge+++

Idegesen siettem haza, mikor befordultam az utca sarkon, láttam h a többiek épp akkor mennek be. Gyors lefékeztem a ház előtt, és betrappoltam a nappaliba.
É: DOTOHY!! DOROTHY!!!!!!- futottam föl az emeletre, majd végig a házban. Mikor a nappaliba értem Tom elém állt és szomorúan rám nézett.
É: nem, az nem lehet- néztem rá könnyes szemmel
T: sajnálom- mondta
Ellöktem magamtól, majd gyors kifutottam az ajtón, magam után jól becsapva. Beültem a kocsiba, majd fölpillantottam a többiek bíztató fejével találtam magam szembe. Mind ott álltam a nappali ablakába. Tomra néztem, hallottam h mit gondol.
Menj már!! Menj már, lefogod késni!!!!
Bólintottam, majd gyors a gázra tapostam.

Idegesen pillantottam körbe, sehol sem találtam. Majd balra fordítottam a fejem és akkor megláttam őt. Vörös haja most be volt göndörítve. Fekete farmer volt rajta és narancssárga pulóver. Épp ő következett soron, oda rohantam hozzá és beálltam elé. Döbbentem meredt rám és nem értette mért jöttem ide.
É: ne menj el kérlek- néztem rá könnyes szemmel
D: mennem kell Bill- pillantottam a háta mögé ahol a nő már idegesen pillantott ránk
É: nem mehetsz el
D: de igen
É: ne menj el, szükségem van rád, Fruzsinának is szüksége van rád, a többieknek is, de legfőképp nekem. Kérlek ne menj el- csordult ki egy könnyem. Fölemelte a kezét majd letörölte a könnyem.
D: sajnálom Bill
É: de én szeretlek
D: tényleg sajnálom- nézett rám bűnbánóan, majd elindult a nő felé.