Ember és madár,
2005.01.20. 19:16
Ember és madár,
Egy kisváros utcakövén, Sétáltunk te meg én. Kéz a kézben, kart karba, Vagy egymást átkarolva. Meséltünk,beszéltünk örömmel, Mert e nap hangulata, Életünk legszebb napja. Így vonult be tudatunkba, Feledhetetlen csókjainkkal. S ami még ezután történt, Az kész vár regény. A toronyba állva, Csókoltam vadul a szádat, Kedvet adtunk a gerle párnak, Kik kedvesen burukkoltak egymásnak. Mint emberek a szájukkal, Ők csőrükkel olvadtak egymásba. Kellemes volt a toronyba így, Ember és madár együtt,,
2004.05.05.
|