Csodás séta emléke,,
2005.01.19. 17:08
Csodás séta emléke,,
Köröttem nyugalom s béke, Lombok közt átszűrődő nap fénye, Mint aranyszőttes úgy ragyog, Ünneplőbe öltöztetve fát,bokrot. S szemem,ahogy rád tévedt, Csodás alakodat néztem.
A méz fény alakodon játszott, Lenge ruhádon átviláglott. Ó mit rejtenek ezek a vékony vásznak, Két gyönyörű keblet bogarával, Mely majd hogy a ruhát rágja. Csodás ívű gömbölyű csípődet, Hol sétánkon nyugtattam kezemet.
A víz felől magányosan jön, Fák közé susogva oson a szellő, Hűsíteni a felforrósodott levegőt, Sétánkhoz adjon új erőt. Lassan szeretnék a lakhoz érni, Ruhánktól megszabadulni, Testeddel eggyé lenni.
Kibontani eme vászon kelmét, Ó rám tőr már az emlék, Ahogy ott álltál ruhátlan, Vágyam volt határtalan. Takartad öled kis kezeddel, Rejtve előlem édes szemérmed.
Csókokkal borítottam tested, Öledről elhúzva a kezed, Kitárult vágytól nyíló kelyhed, Fogadja délceg alattvalóját, Vágytól ittas hódolóját.
Nap s az érzelem a zeniten, Gyengéd párás tekintetek, Összefonódva izzó testünkkel, Repítjük magasba érzéseinket. A gyönyör szférájából visszahullva, Csókolódzunk összebújva. Kitisztuló tekintettel,mondjuk Szeretlek,szeretlek bolondul.
2004.06.20..
|