Vártalak


míg szobám mélyén vártalak
a pillanat varázsa játszva elszaladt,
még egyszer akartam..
lásd szememben a vágyat
merülj el mámorosan tavában,
érezd szívem parázs melegét
fürödj-fürödj velem még...

de mára újra csak a magány maradt
társamnak és szeretőmnek,
szívem elcsendesült, a vágy kihűlt
gúnyosan kinevetem magam...
mit is akartam? - szeretni ?
Igen ! „ csak „ szeretni
lágyan ölelni, mámorban fürödni

de minden elszállt, felfalta a homály
Te nem vagy...
üresen kong a ház
s benn sirat a csend...

utolsó szavad fülembe cseng
mint a parti köveken megtört víz,
koldusként görnyedek mosolyodért
jéghideg színek kavarognak
megkövült lelkemben elhal a dal..

csak a szél zúg, nyög, jajong
értem bomlik tán, hangja riaszt
néma fájdalmam hallgatva
még szólok hozzád, de nem hallod
ma még neked írok,
de holnapra már néma vagyok
hallgatok, nem mondom többé
szeretlek....

2006.11.25.