A tükörben láttalak
2006.11.04. 18:04
A tükörben láttalak
Fény nehezen bújik át a spalettán, hogy felvágja a fülledt homályt és megvilágítsa a szobát. A néma ódon állótükörben alig kivehető árny rajzolja magát. Te vagy az kedves nézed magad hátadon omlik alá a hajzuhatag, s a gesztenye fürt takart amit takart. Kezed hanyagul ejtette földre lehelet könnyű selyemblúzod, és csak kis pimasz tangád feszült a dombon. Amelyen a szem részegül, ég a tekintet mindezt csodálom félig belépve elhinni alig merem, hogy a pillanat varázsa most egyedül csak az enyém lesz. Nagy órával szívem üt versenyt, talán hallatszik is hangja úgy érzem túlkalapálja a csendben. Hallgat a csend, perzsel a lég száraz a torkom, s borzongok én..
2006.aug.29.
|