Eléd megyek
2005.11.30. 20:30
Eléd megyek...,
Virág szirmát illatozva bontja minden méh körül zsongja, a nap fényében csillogó harmat fűszálon tövéhez éltetni utazva még utoljára végig simítja, a szem lát a lélek rezdül ha megdobban a szíved engedd az érzést...,mi feléd jön megérinteni...,ne menekülj, ne félj, mint madár a kalitkától ne engedd, hogy fájjon a szeretet hiánya. Nem szabad tovább engedni, tűzd szíved zászlajára. Ha szerelem lángja égetett már torkod kiszáradt s egy szóra várt, nem érezted meg az másik szenvedését ? ki vallani nem merte gyötrelmét..., szemlesütve ment el tőled, csak egy villanást, érintést várt repült volna árkon bokron hozzád, előtted állt volna..., kérdőn nézve szemedbe akarsz-e lenni kedvese titkod megosztani vele hordozhassa az édes terhet,
2005.
|