Az utolsó sóhajig,,,
2005.06.05. 17:01
Az utolsó sóhajig,,,
Nem kérdezett senki, hogy akarunk-e ebbe a világba, kínlódni jönni meg, nyugalomból, ordítva kilépni, mert, keveseknek adatik meg, jól élni
Tapossuk az életet, mint szőlőt a szüreten csak abból, édes must lesz s jó bór, belőlünk meg, kiszolgáltatott igavonó, rosszabb esetben, kezét-tartó kolduló,
Senki sem született, rongyos szegénynek, hamvas volt, s rózsaszín a bőre, anya szülte, mint bárki mást a világon nem ,,, hogy morzsát kapjon mástól,
Míg itt e földön koptatjuk az utca kövét, s miénk a lét, a mindennapok, bármily nehéz addig adjunk, bátorítást, akár egy jó szót, mert akkor már késő, ha a harang szól,
Aki elmegy,,,, annak már nem fáj, csak ki marad,,,, annak kínhalál, minden perc, mit szerette nélkül él át, ő is csak ha hal,,,,békét akkor talál,,,,
2005.06.05.
|