Hideg ölelés
2005.04.21. 19:16
Hideg ölelés
Ahol hideg az ölelés, kihalt üres, képmutató, sivár a szenvedély, onnan futva menekül a remény, s ha már a könny is elapadt, sose tudd meg, milyen az, várni-várni mindhiába, ólomcipő időben járva, igaz mosolyra hiába várva,
„Akkor”
Zúdítsd rám minden haragod, hadd lássam igazi arcod, milyen is vagy valóban, tombold ki magad, hulljon le a máz, így könnyebb a búcsú, a távozás, többé nem jövök, nem zavarok hol nem várnak tárt karok,
„Most”
Most kiáltsam világgá fájdalmam? Hogy hamis volt szemed, s csillogása, mindent mi perzselőn égetett, csalóka fény, látszat, képzelet, akkor elmúlt, nincs, vége lett, nem, nem szerzem meg ezt az örömet hogy élvezd mit tettél velem,
„ Végül”
Mosollyal távozom, ne lásd azt mi is a fájdalom, mit érzek miattad mára már csak emlék-képek, maradtak életem nagy palettáján,egy kiégett pont tőled emelt fővel távozom,
2005.
|