A lélek még,
2005.01.19. 17:47
A lélek még,
Ami tegnap volt még kék, Mára komor sötétség, Hogy feledjek,mindent megtennék, De sajnos ma még nehéz.
A lélek hajthatatlan, Emléket hord halomba, Szemem elé rakja le, Mily forrón öleltelek.
Önfeledten csókoltuk egymást, Ajkunk közölte testünk vágyát, Nászra hívó mozdulatok, Kezünk bejárt minden hajlatot.
Ó mily forró volt tested, Gyönyört izzón keresve, Kitárva az éden kapuját, Vétkezni,élvezni kívántál.
Hogy feledném hirtelen, Ami gyönyörök-gyönyöre volt nekem, Testem remegő izzását benned, Mit csak Te adhattál nekem.
2004.06.10.
|