Megkövült lélek
2007.01.22. 14:53
Megkövült lélek
deresedő haj, tétován kutató szürke tekintet, ráncos homlok mögött bizonytalan gondolatok, elkopott hajdani tűz, odaveszett ifjonti hevület. a fiatalság friss lépteit rég felváltotta a csoszogás, fáradság ólmos-szürke gúnyájába öltözött a lélek, keresztül robogott rajta a múlt, s a jelen sem kíméli. görnyedten vonszolja magában a megkövült életét, e sorsának megannyi viharán edződött porhüvelyt. az élet viseltes, foltos, rongyos vackát viseli, széttépte az idő kérlelhetetlen keze, melyért, ha majd kopog a végelszámoló, utoljára ráborul, mint egy szemfedő csipkés leple.
2007.01.20.
|