Hiába ordítom
2006.05.19. 19:47
Hiába ordítom
- itt állsz előttem s hiába ordítom, amit adni tudtam,- már mind elfogyott, most rajtam a sor, hogy nekem adjanak, kiszáradt ajkamra mézet..., megdermedt szívembe meleget..., lelkembe hitet..., - lopjanak. Újra éljek..., szeressek..., Fogadni tudjam a jelzéseket rólad, kit még nem ismerek, de érezlek, ha erőm elhagy magadhoz emelj. Ne várd meg..., míg lerogyok, ölelj-ölelj érezzem, hogy kellek, nem, mint egy sarokba vetett, szennyes rongy heverjek. Minek már annyi értéke sincs, mint egy feltörlőnek, mellyel eltüntetik a szennyet.
2005.
|