Kavics a vízben
2005.09.02. 21:36
Kavics a vízben
Tréfát űzött velem a napfény, csak csacska délibáb volt nem egyéb, vak remény, a lélek harangja az elfojtott érzelmek vad haragja. Nem kérek többé belőle már, marad a homály és árnyék csupán, s hűvös szobámba a magány. Hiú ábránd, csalfa remény volt ? Hittem megérintett a boldogság. Játéka voltam csak a sorsnak lelkem odavetve..., vadak elé koncnak. Reményem mind odavész, mint vízbe dobott kavics, mely tetején bucskázik egy kicsit, …,de aztán apró karikát rajzol s az ár görgeti messzi a parttól, míg keblére öleli a mély...,
2005.
|