Szülinapodon Attikám

Elrepült az idő, mintha tegnap lett volna,
készültél a világra jönni, Te kis lusta,
hajnaltól késő délutánig várattál,
új értelmet adni életünknek ezután.
Mikor először megláttalak,
örömkönny gördült orcámra,
kis fekete hajú, kék-szemű, eperszájú,
fehér kis pendelyben pislogtál,mérted e világot
hova kerültem, az anyai biztonságból.

Örömünkre cseperedtél, vetted az akadályt,
büszkeségünkre mindig helyt álltál,
lehetett az iskola, munka, bármi,
rád mindig lehetett számítani,
ami szeretet feléd irányul,
száz-tetejével adod viszonzásul,
ezt immár három évtized igazolja,
érdemes volt küzdeni érted,
apai szívem mondja néked.

Drága fiunk, mindkettőnk élete,
a Jó Isten hosszú boldogságot adjon neked,
Anyád ki fenntartás nélkül szeret,
szívét is kiteszi érted, így
ha pöröl is veled, érted teszi,
mint mikor méhében védelmezett,
most is karját köréd, védőn fonja,
míg él, és szíve dobban.

Most, hogy harminc lettél éveidben,
mint apád, e pár sort most neked írom.
Büszke és boldog ember vagyok,
mert értékes ember lett az utódom,
add tovább ezt a szeretetet, mit
a családi fészek adott neked,
utódjaidban lelj oly sok örömet,
mivel ,Te ajándékoztál meg bennünket.

2005.07.13.