Vízparti kaland...,

…., azt hiszem szabadságom első napja volt s még nem tudtam , mit kezdjek a sok időmmel. Magamhoz vettem egy szatyorba ami egy vízparti időtöltéshez szükséges és szép kényelmesen, mint akinek sok szabadideje van elindultam. Útközben próbáltam magam az új helyzethez szoktatni és a gondolatokat üríteni az agyamból, ami még kissé akadozottan ment.
    A megszokott napi teendőkből hírtelen nem lehet kizökkenni csak úgy..., csak reméltem. Leérve a megszokott a partra, végigpásztáztam szememmel, hogy egy elhagyott helyet keressek ahol nem zavarnak az ugrálásukkal no meg a rádió bömböléssel. Szeretem a zenét, de most azt sem kívántam..., csak a csendes magányt.
   Kiszúrtam egy bokros part-menti részt ahol közel s távol senki sem volt. No ez az én helyem gondoltam és a szatyorból elővettem a kis napozó plédet a többi dolgot a bokor árnyékába helyeztem s a legnagyobb békességben végig nyújtóztam a leterített pléden. Megszűnni látszott körülöttem a világ, mikor lépések neszére lettem figyelmes.
   Akkor nagyon dühös voltam érte, hogy ki meri nyugalmam zavarni. …., jó napot...,- hallom egy kellemes női hangtól, de kihallatszott belőle, hogy valamiért neheztel. …., lassan kinyitom a szemem és azt hiszem valami köszönés félét mondhattam..., amin később sokat nevettünk..., …, felettem egy csinos barna napszemüveges nő állt, lenge nyári ruhában, amely alsó nézetben is szép látványt nyújtott.
  A lenge kis ruhából elővillantak a formás lábak s folytatódtak a szép ívű combokban. Félkönyékre emelkedve már többet láttam a nyugalmam megzavarójából.
   Többi részlet is a természet remeke volt..., csak a szája most be nem állt !...,- már elnézést uram, de ez az én napozó helyem és hogy gondolta elfoglalni..., - az előbbi ámulatomból kezdtem visszazökkenni s mint akit a vipera csípett meg kezdtem kellően védekezni...,
  - drága hölgyem...,- kezdem ott..., nem volt kiírva, hogy foglalt..., másik van még hely bőven..., s ha nem hangoskodik maradhat !..., ez volt a kegyelemdöfés neki úgy éreztem..., kitúrtam a helyéről s még én hozok szabályokat is...,
  …, amilyen durcásan csak lehet tőlem úgy egy méternyire a másik bokor tövébe leterítette a plédjét és tüntetőleg hátat fordítva a kis nyári ruháját fején áthúzva leheveredett..., felakasztva azt a bokorra.
   Közénk mélységes csend húzott falat..., vissza is dőltem , részemről rendezve a dolog. …, nem úgy a hölgy részéről...,
   - már megbocsásson de nem kéne elnézést kérnie ?...,- hogy gondolja hölgyem ?..., innen hangosan vagy húzódjak közelebb és a fülébe rebegjem ?...,
  - az utolsó szó állásában maradt a szám a választ hallva...,- tőlem a fülembe is csak ne gondolja, hogy könnyen megbocsájtok..., egyik ámulatból a másikba estem ! Plédem közelebb húztam..., ő még mindig háttal..., - ha megtenné, hogy erre fordul talán könnyebb lenne a kommunikáció kettőnk között..., lassan felém fordult a szemében már haragot nem láttam, de igyekezett úgy tenni..., nos ?...,
  - mondta és itt a szája félig nyitva mint egy érett eper úgy maradt. …, felszaladt a hőm..., na most mit tegyek ? …, dumáljak vagy csókoljam meg..., az egyik csalódást válthat ki a másik egy nagy pofont a merészségemért...,az utóbbit választottam..., egy pofonba nem lehet belehalni...:))) …, fölé hajoltam s megcsókoltam..., vagy várta és rákészült a reakciómra..., vagy a meglepetéstől marad nyugodtan..., s lassan éreztem az én kis durcásom visszacsókol és magához húz. …, mennyi idő telt el nem tudom de nem is lényeges..., csodálatos volt érinteni ezeket az ajkakat..., a vérem a halántékomban dobolt s már nem is bántam meg , hogy erre vezérelt az utam..., …, mikor az első levegő vételhez hozzájutottam...,
  - mondom Józsi vagyok..., én Mariann..., s ezzel a bemutatkozáson átestünk. …, ha lehetne az előbbi bocsánatkérést folytatnám, mert mindent nem mondtam el..., - egy harsányat kacagva húzott magához és csókoltuk egymást most már egyre vadabbul..., …, a bokrok takarásában ölelkezve kezünk egymás féltve őrzött titkát kutatva keresve már oly pontig hevítette vérünk, hogy kellemetlen helyzetbe kerülünk.
    Keze oly gyengéden érintette falloszom ami már ki kívánkozott a fürdőnadrágból...,Ó sóhajtotta...,- itt lakom fenn a part menti telepen..., menjünk fel, mert tied akarok lenni..., …, gyorsan magunkra kaptuk kevéske ruhánkat s plédeket vállunkra dobva sietősre vettük lépteink. Mint mondta a közelben lakott..., átölelve rövid csókokkal értünk a lépcsőházba s liftben folytatva értünk a lakásig..., alig vártam már, hogy belépjünk és szabadjára engedjük vágyainkat.
   Ahogy az ojtót magunk mögött tudtam átöleltem s csókokkal halmoztam el..., visszacsókolt s kifordult a karjaimból..., ledobva kis nyári ruháját belépett a fürdőbe..., a víz zuhogását hallottam, mintha hívna magához...,beléptem s háttal állt nekem a zuhany alatt...,tiszta habban a formás alak,
   - gömbölyű kerek tompor..., - ledobva magamról mindent mögé léptem...,
  - már vártalak nagyon..,
   -mondta és teljesen ölemhez nyomta formás fenekét s lassan izgatta mozgásával..., magamhoz szorítottam egyik kezemmel..., a másikkal harciasan előre meredő melleit simogattam..., hátra nyúlt kettőnk közé megmarkolta akkor teljesen kemény falloszom..., ekkor egy hirtelen mozdulattal szembe fordult velem..., jobb lábát felhúzva derékig átkulcsolt, kezével lassan hüvelyébe vezette szerszámom..., a víz csak vert mindkettőnket, de ki törődött most mással..., csodásan mozgott le s fel..,körbe.., az idő mintha megállt volna..., kezemmel feneke alá nyúltam és segítettem minél jobb pozitúrát felvenni..., most szembe kerültem gyönyörű melleivel, amelyek kicsinek nem voltak mondhatók, de oly kemények, mint egy nagy piros alma a két dacos bimbóval..., teste hátra feszült s kínálta portékáját...,és csak csókoltam őket..., nagyon élvezte..,de..,egyszer csak elhalkultak a sóhajai , nyögései..., mint egy kacagó gerle oly hangkitöréssel élvezett...,
  - egyre mondta gyere..., gyere...,és éreztem , hogy jövök utána..,kezébe kapta falloszom és csodálva nézte a kitörését..., …,törülközőbe csavartuk magunkat s a nagy franciaágyra hevertünk...,a kimerültségtől csak egymást nézve hevertünk..., …, a csodás délutánt egy még viharosabb éjszaka követte. A reggel nála köszöntött..., halk csobogásra ébredtem..., kitámolygok a fürdőhöz …, rám néz...,-jó reggelt ! …, jó reggelt mondom, s látszott arcomon a következő kérdés..., Te hova igyekszel ?..., nos mondja nevetve én nem vagyok szabin...,de bemegyek elintézem és akkor ha akarod együtt tölthetjük ! …, mi sem lenne nagyobb örömömre..,-mondtam..., jó – akkor várj meg itt és a továbbiakat megbeszéljük. Nyugodtan vissza dőltem az ágyra megvárva míg elkészül, ne lábatlankodjak, majd ráérek utána zuhanyozni..., minél előbb visszaérjen...., Valami kellemes harmónia áradt szét bennem , mikor egy búcsú puszival elment...,sietek kedves.., ez a két szó csengett egész visszaérkezésig a fülembe..., ez már nem egy kis kaland...,megérintette a lelkem is..., remélem még sok szép percet ,órát, napot töltünk együtt..., kicsit belealudtam az álmodozásba, mert szavai térítettek magamhoz....,
  Te még nem is fürödtél...,- ó bocsi teljesen elábrándoztam...,-mondom..,igen ! …, felénk ezt alvásnak nevezik, s oly jóízűen kacagott..., Sikerült egy hét szabit intéznem...,-oldotta fel feszültségem....,szeretném ha..., és itt ujját a számra tette...,én is..., de az idő mindent megold..., most legyünk boldogok és a jövő felénk fog jönni....,
Azóta a vízparti kaland óta sok-sok nap telt el, de egyikőnk se bánta meg...,