27. rész:

" Gyűlölet "

Tom további levelek után szeretett volna kutatni, azonban félbe kellett hagynia munkáját, mert megcsörrent a telefonja. Felvette, anélkül, hogy akár egy pillantást is vetett volna a kijelzőre.
- Hallo...
- Szia, szivem - hallotta Emma hangját. Tom szíve hevesebben kezdett verni izgalmában. - Kérlek hallgass végig mielőtt letennéd. Szóval az a délutáni dolog nem az én hibám volt...Nem tudtam, hogy James ida fog jönni. Anyám szervezte az egészet. Tudod, hogy milyen. - hadarta Emma, aztán várt egy kicsit. Azonban Tom nem szólalt meg - Tom, itt vagy? Tudom, hogy haragszol rám, de hidd el, minden úgy volt ahogy most elmondtam... - Emma újra várt egy kicsit, azonban most sem kapott választ. - Tom? Kicsim...
- Miért gyűlölsz? - szólalt meg végül Tom. Hangja egészen megváltozott. Nem olyan volt, mint álltalában. Talán a csalódottság és a kiváncsiság keveredett benne.
- Gyűlöllek? Én téged? Dehogy gyűlöllek! Honnan veszed ezt a hülyeséget? - kérdezte meglepődötten Emma, azonban Tom most sem válaszolt - Nem gyűlöllek. Azért mondod ezt, mert James itt volt? Hidd el, nekem nem jelent semmit. Én szeretlek. Csakis téged... - mondta gyorsan Emma, azonban az utolsó mondatnál megállt. Olyan gyorsan beszélt, hogy abban a pillanatban fel sem fogta saját szavainak súlyát. Szereti őt...Csakis Tomot..Még ezt sosem érezte így...Ennyire...Ennyire igazinak.Elnevette magát zavarában.
- Emma...
- Igen? - kérdezte a lány pirulva, mosolyogva.
- Megtaláltam a leveleket - mondta Tom. Emma úgy érezte, mintha a rasztás szavai fagyos levegőként érnék el a testét és hatolnának át rajta. Szörnyű érzés volt. Egész testében remegni kezdett.
- Ne mozdulj! Hagyd a leveleket! Másik ott vagyok! - mondta jóval emeltebb hangon és lecsapta a telefont.
Tom már csak a zúgást hallotta, nem is volt ideje válaszolni. Hogyhogy ne mozduljon? És miért ne olvasson tovább? Talán több titok is van? Tom gyosan visszaült az ágyra és olvasni kezdte a többi levelet is...

Emma a telefonját szorongatva szaladt. Olyan gyorsan ahogy csak tudott. Félúton kicsit lelassított és kikereste Bill számát.
- Szia! - vette fel Bill.
- Szia! Baj van!
- Gondoltam... Tom hívott.
- És?
- Itthon hagytam a telefonomat. Csak most láttam.
- Megtalálta a leveleket - Emma halkabban beszélt, mintha attól félne, hogy valahol meghallják őt. Bill csak rövid hallgatás után válaszolt:
- Sejtettem, hogy így lesz...
- Talán akkor tenni kellett volna valamit! - kiabált Emma, de aztán meg is bánta - Bocsánat. De.... De most mit tegyek? Mit mondjak neki?
- Ha én ott lennék, akkor egészen biztos, hogy hazudnék..De te nem teheted! Mond el az igazat! Te erősebb vagy nálam!
- Én, Bill? Nem...nem...
- De igen Emma! El kell mondanod az igazat!
- Ezzel ártok neked... - mondta csendesen Emma.
- Te most ne azzal foglalkozz. Csak mond el az igazat! - mondta Bill és Emma biztos volt benne, hogy még sosem hallotta ennyire magabiztosnak és erősnek a fiút.

Emma kopogott egyet és reménykedett benne, hogy hamar kinyílik az ajtó. Nem így történt. Egy örökkévalóságnak tűnt mire Tom leballagott a lépcsőn is kinyitotta az ajtót. Mikor Emma meglátta őt teljesen lebénult, szinte még levegőt is alig kapott. Végül erőt vett magán, és Tomot nagy ívban kikerülve, belépett a Kaulitz házba.
- Meg kell hallgatnod! - mondta olyan magabiztos és erős hangon, ahogy az előbb Bill beszélt hozzá, bár Tom pillantását kerülte.
- Meg kell, hogy hallgassalak? - emelte fel rögtön a hangját Tom. Emma tudta, hogy ennek nem lesz jó vége.Tom csak akkor kiabál ha már nagyon ideges. - Meg kell, hogy hallgassalak? Tudod mit? Nem kell! Anélkül is tudok mindent
- Mi mindent? - kapta fel izgatottan a fejét Emma, de mikor tekintette találkozott a rasztáséval, inkább újra a földet kezdte bámulni.
- Kíváncsi vagy, igaz? - Emma érezte, hogy Tom elmosolyodik, azonban ez nem a szokásos aronyos mosoly volt. Nem. Ez gonosz mosoly volt - Kíváncsi vagy, hogy mennyit sikerült kiderítenek azokból az átkozott levelekből! - Tom most már nem kiabált, hanem ordított. Emma összehúzta magát ilyedtében.
- Mondtam, hogy nem úgy van, ahogy te gondolod!
- Tudod, én is mindig ezt mondom a volt barátnőimnek, akiket megcsalok. Téged nem sikerült....De már úgyis mindegy....Nem is vagy a barátnőm. - Emma felkapta a fejét és most már nem érdekelte, hogy Tom a szemébe néz - Tudod mit? Úgy döntöttem, hogy ezentúl én is gyűlölni foglak - azzal Tom megfogta Emma karját és az ajtó felé kezdte el húzni.....