|
Volt egy fiú, kicsi fiú,
Azt súgta a fülembe,
Szálljunk el mint fehér galamb
Fenn a kék égben.
Szemed mindig úgy ragyog rám,
Mint a legfényesebb csillag az égen.
A szél elsodor, és mindig visszahoz,
Visszahoz mindig ide téged.
Fényes csillag ragyog le rám,
De felhő takarja el a szívem.
Sokszor nem érzem azt, hogy mennyire fáj,
Mert eső mossa el minden könnyem.
Fényes csillag ragyog le rám,
De felhő takarja el a szívem.
Sokszor nem érzem azt, hogy mennyire fáj,
Mert eső mossa el minden könnyem.
|
|
|
|