17. Döbbentő megvilágosulás
Christin már több hete félt. Félt, mert álmai elhagyták, elszálltak. Pontosan az óta nem hallja emberek gondolatát, nem érzi erejét mióta Bill kisétált az ajtón. De maradt benne egy kép. Mikor kilépett Bill az ajtón megcsillámlott arcán valami, mi földre esett.
- Kliszti! â013 lépett oda öccse.
- Igen?
- Ana üzeni, öltözzél át! â013 mondta, s elkezdett autózni. Christin levette felsőjét, s kezdett öltözni, majd öccsére tekintett ki tátott szájjal bámulta.
- A bugyit nem kell kicserélni. â013 mondta a kisfiú mosolyogva.
Christin újra belépett abba a szobába. Ugyan úgy nézett ki, nem változott semmi. Elmosolyodott, mikor kinézett az ablakon, s meglátta az ujjlenyomatokat.
â01EItt aztán nem takarítanak.â01D Fintorgott magában. Hirtelen megfordult, s az ajtóhoz rohant, s a földre rogyott. Majd megtalálta, amit látott. Egy kis szilánkra hasonlított, nem volt túl nagy, s csepp alakú volt.
Egy takarítónő lépett be az ajtón.
- Na, megtalálta, amit itt felejtett? â013 kérdezte komoran, öreges hangon.
- Igen. â013 mosolygott Christin.
- Örüljön, hogy itt nem takarítottunk.
- Megkérdezhetem, hogy miért?
- Amiatt a kis ficsúr miatt. Hogy is hívják? Valamilyen B betűs neve van. Minden héten idejön egy kis időre, pár órácskára. Komolyan, szegény tiszta dili! â013 mondta. Christin tekintete előre merevedett. Kezében a kis cseppkövet úgy tartotta, hogy a takarítónő meglátta.
- Ezt hol találta? â013 kapta ki a lány kezéből.
- Elnézést, de ez az enyém, múltkor hagytam itt, vagyis az a fiú hagyta itt. Miért?
- De hiszen ez egy gyémánt! â013 kiáltott fel.
- Hogy mi? â013 nézett megdöbbenve Christin. â013 Biztos benne?
- Ohó, drágám. Én az ilyenben biztos vagyok. Felismerem a hamisat és az igazit.
â01EEgy könnycsepp. Gyémánt. Tőle.â01D
- Nem tudja, mikor lesz újra itt a fiú?
- Ma jön, 10-re van beírva, ezért is küldtek fel, hogy eligazgassak újra mindent.
- Értem.
- Christin megtaláltad? â013 lépett oda édesapja.
- Igen, de még szeretnék maradni!
- Akkor, mi addig elintézzük a dolgokat. â013 mondta mosolyogva, s elment.
Christin a kis ékkövet szorosan a kezében szorongatva odament az ablakhoz, lenézett, s várt.
Kis időt állt az ajtóban, mi neki perceknek tűntek, mikor kiment a takarítónő. Már nem is figyelte a lenti nyüzsgő népet, inkább a Dunát bámulta.
Majd egyszer csak kinyílt az ajtó | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Menü 