>>>37.rész<<<

Épp a parkban sétálok, esik a hó, a fák a bokrok a padok mind az érintetlen tiszta fehér hóval vannak befedve.Imádom a telet egyszerűen annyira gyönyörű. Hideg van. Kicsit fázom, de most nem érdekel.
Ki kell szellőztetnem a fejem, Billel megint összevesztünk. Már nem bírom idegekkel, minden kis apróságon összeveszünk, egyszerűen már nem tudom mi van köztünk. Szeretm meg minden de az hogy folyton veszekszünk tönkre teszi a kapcsolatunk. Végülis miután kijöttem a kórházból kibékültünk és megbocsátottam neki, de azóta egyre csúszott le a lejtőn a kapcsolatunk és már ott tartunk h már azon is összeveszünk h ki menjen előbb fürdeni, vagy ki meik oldalon aludjon az ágyban. Talán szakítanunk kéne, talán nem, ne mtudom.
Hajj- sóhajtottam föl
Sziaaa- köszönt rám egy kislány. Annyira ismerős volt, szőke haja kikandikált a kis piros sapka alól, nyakán vastag piros sál volt és fekete overál védte a törékeny kistestét a hideg elől. Fölmosolyog rám én pedig leguggolok hozzá és szorosan magamhoz ölelem.
É: Fruzsi- ado kegy puszit az arcára
F: szia Dorothy néni- rakta a két kis kezét a nyakamba.(először az tírtam h rakta a két kis nyakát a kezembe xD szerk.)
É: hogy kerülsz te ide?- kérdezem a könnyeimmel küzködve mire ő lehajtotta a fejét
F: a családom meghalt egy autóbalesetben amikor jöttek értem az egyik iskolástársamhoz- hajtotta le a fejét- senkim se maradt- szipogott- most egy árvaházban vagyok
Teljesen ledöbbentem, ez a 7 éves kislány ilyen komoly szavakat használ egyszerűen nem tudtam rá mit mondani, a könnyes szemével rámnézett én pedig olyan szorosan öleltem magamhoz ahogy csak tudtam.
É: sajnálom- suttogtam a fülébe, Fru csak bólogatott
F: gyere, bemutatlak a dadámnak- húzódott mosoly a szájára és elkezdett futni miközben engem húzott maga után- Caroline néni, Caroline néni- kiabált egy magad barna hajú nőnek
C: igen?- fordult felénk
F: ő az akiről meséltem, Dorothy néni- mosolygott a nőre
D: örvendek- fogtam vele kezet
C: én is, fruzsina sokat mesél magáról
D: ohh kérem tegezzen csak
C: köszönöm
Még beszélgettünk egy csomó mindenről és elég komoly döntésre jutottam. Nem hagyhatom itt ezt a kislányt, szüksége van rám.

É: Gyerekek komolyan szeretnék veletek beszélni- járkáltam a nappaliban
Bill,Tom,Gus,Georg,Andreas,Natali,Zsó,Silvi,Rebeca,Eme és T:mo komolyan nézett rám. Jól olvastátok T:mo, igen a Nevada Tan rappese. Miután Georg és Eme úgy érezte h már nem bírják együtt fél év után szakítottak és amikor elmentünk bulizni Eme megismerte T:mot szal most nagyon boldogok. Rebeca pedig Georg új csaja egész aranyos csajszi bár még nem sokat besyzélgettem vele. De vissza a tárgyhoz
É: örökbe fogadok egy kislányt- hagytam abba a járkálást és rájuk néztem
MII????-egyszerre hördültek föl
É: Amikor Billel voltunk Hawaii-on akkor megismertün kegy kislányt, nos nekem már akkor is szimpatikus volt
Zs: jójó,de mért akarod örökbe fogadni azért vannak a szülei- nézett rám idiótán mire felsóhajtottam
É: az egész családja meghalt egy autóbalesetben miközbe érte mentek, mert az egyik osztálytársánál volt
G: szegény- mondta pár perc csönd után
É: szóval örökbe fogadom, nem hagyhatom ott az árvaházban. Remélem megértitek- néztem rájuk mire mindenki bólogatott.- Köszönöm

Karácsony napja van és immár Fruval ünneplünk. Kb. egy hónapja fogadtam örökbe. Vagyis Bill és én fogadtuk örökbe szóval a kislány neve Fruzsina Kaulitz lett. Mióta itt van velünk Billel újra összemelegedtünk olyanok vagyunk mint egy igazi család, a lányunként kezeljük őt.
F: annnnyyyyyaaaaaaa- kiált föl amikor meglátja h mit kapott tőlem- köszönöömm- ugrik a nyakamba.
A többiek csak mosolyognak és velük együtt én is.
É: reméltem h örülsz majd neki
F: mi az hogy egész életemben egy ilyenre vágytam- mosolygott ( nos. Nem jutott semmi jó az eszembe szal vegyétek elő a képzelő erőtöket és használjátok xD. Szerk)
Annyira jó votl ez a nap, jó votl látni hogy mindenki boldog a családba. Tom és Natali, Gus és Zsó, Georg és Rebeca, T:mo és Eme. Természetesen Bil és én, és a lányunk fru is. Lányunk furcsa még ezt mondani így egy hónap után de akkor is jó érzéssel tölt el hogy ez mind megtörtént velünk.
B: min gondolkodsz?- simított végig a hátamon
É: az élet nagy dolgain- mosolyogtam rá.
Mélyen a szemembe nézett és csak nézett, én pedig álltam a tekintetét.
B: szeretlek, nagyon- suttogta annyira édesen.
Igaz h nem volt feloltva a lámpa de az utcai lámpa fénye mégis megvilágította a szobát, csak a párnába fúrtam a fejem. Elpirultam, életemben először. Ő csak egy kicsit fölnevetett majd kisöpörte a nyakamból a hajam és egy puszit adott rá.
B: na gyere menjünk el fürdeni aztán szunya- suttogta a fülembe, én csak bólintottam majd követtem őt.

Miután végeztünk a zuhanyzással befeküdtünk az ágyba. A mellkasára hajtottam a fejem ő pedig a vállamnál fogva szorosan átölelt, a másik keze a feje alatt volt. Nagyot sóhajtott. Tudtam h most jó neki pont úgy ahogy nekem is. SZERETEM SZERETEEEMMM egyszerűen SZEREEEEETEEMM!