Zokni

…A virágmintás kötőtű beleállt a padlóba… a tű hegyétől kiindulva apró hajszálrepedések futottak végig a taki-néni által frissen felcsutakolt szuvas padlódeszkákon. Hermione dagadt, mint a nyű. Mert a griffendélesek átka.

És akkor…

RECCS!

- Eltűnt Hermione – kiáltott fel Harry. – És Priscilla is elveszett – tette hozzá nekikeseredve. De kiderült, hogy csak ráült. Aztán Hermionét is ott kezdte keresni maga alatt, de kevesebb sikerrel. Ellenben:

- ROOOAAAAAAARRR!!! – fejtetett ki véleményét Csubakka valahonnan alantabbról. Ami nagyjából ezt jelenthette: Ki tett Hermionét a tányérkámba??

A zéró alap alatti alatt ugyanis nem ért véget a világ. De a Roxfort sem. Ott volt valami. A Titkok kamrája!!! Ahova mi is lementünk ugorva át a közel 6 méter átmérőjű lyukon, amit Hermione és a kötőtű kooperációs ténykedése vájt a padlóba. Puhán landoltunk, mert pufi volt alattunk. Meg mert nálunk volt egy kispárna. Plusz Lufi kéznél. Ettől függetlenül Hermione fogta fel a zuhanás végét, és tovább pattantunk a pocijáról. Senkinek nem esett baja, csak Agyar megdöglött. De kit érdekel.

Leérkezvén tárult elénk a látvány: Csubi előtt az asztalon egy tányér műzli volt. Diétás étrend. Benne Hermione. Pufin.

- Mi ez itt ez a sok retek? – faggatózott Erzsike néni, miközben fintorgó orra regisztrálta az aromás szagokat.

- Káposztaföldön vagyunk Erzsike néni! – okoskodott a Pufók Fráter. De Csubi leböfögte, és kirepült. Az ablakon, de előtte a lyukon át felfelé, mert lent nem volt ablak, csak föntebb. Persze Csubi közeli ismertségben volt a Roxfort tervrajzával, ezért tudta, hogy milyen irányban kell böfögni.

- Hermione mi lelt téged? – nézett Harry a lányra, aki Hermione volt egykor, most azonban inkább csak formátlan massza.

- Pufi, pufi, pufi – siránkozott ő, a testes nő.

- Lufi, lufi, lufi ;)

- Takaroggyá máááá!! Mégeccer meglátlak itt, szétcsapom a fejedet!!! Hülye lufi!! – A rendező szavait tettek követték, és Lufit kicsit kivonta a forgalomból, ami azzal a nem várt következménnyel járt, hogy elszállt, ellebegett, messze… messze…

- Hol vagyunk tehát? – kérdezte Brian, és olyan forró volt a hangulat, hogy megint magára borított egy üveg Eviant.

- Undublugjjubbbluuuugludj – mondta Csubakka.

- Az nem egy őserdő??

- Nem, az Hulublumoliakumiki.

- Na valaki fordítson már!

Szerencsére még emlékeztek a történet legelejére?? Igen! Pontosan! Úgy van, ahogy gondoljátok!! A talpamra akadt egy, abból a fordítós levélkéből, ami most nem kellett, mert volt nálam vuki-magyar szótár. De asse kellett, mert Draco…

- Én azt hiszem egy kicsit értettem. A vuki nyelv ugyanis rokon nyelvcsaládba tartozik az őzikével.

Draco tudott őzikéül!! Így fordította Csubi szavait:

- Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban… jah, most már nem ott vagyunk. Mivel Darth Vader és Voldemort (nikknevükön csak Uzi és HomiTomi) internetes társkeresőlapon megismerkedtek egymással, és rájöttek, hogy mennyi közös van bennük, így randit beszéltek meg. De! A döntő pillanatban Darthvéder visszariadt a szembesítéstől, így engem vagyis Csubit küldte maga helyett kosztolni. Belementem, mert szeretek étterembe járni. És étkezni is. Zamatos, porhanyós, gyönge húsokat. Az olyan csábító. Meg fehérje dús. Közben beszélgettünk Voldival, és bár nem voltunk szőrszín kompatibilisek, így nem lehetett köztünk semmi, ellenben munkát ajánlott. Itt. Feladatom előállítani, kikísérletezni, és tesztelni… Voldemort gyógyszertárában! Van itt minden kéremszépen.

- Occóóó occóóóó – Csubiból kitört a marketing…

Figyelmesen hallgatgattuk a sztorit, Harry az orrát túrta, Lufi pedig éppen eszmélkedni kezdett (visszalebegett) mikor ránéztem Hermione lábára. Elképesztően szőrös volt.

- Nagyon belemerülhetett ebbe a fanfic dologba, ha már egy éve nem szőrtelenített – jegyeztem meg.

És akkor megláttuk. Nem csak dagadt volt, akár egy vuki, hanem éktelenül szőrös, de mindenfele, akár egy vuki. Még a szemgolyójából és szőrcsimbókok burjánzottak elő.

- Nézzél már körbe!! Szanaszét a földön mindenfelé gyógyszeres dobozok!! Ne dödörögjetek, miközben ellep titeket a szenny, és kosz – rigolyáskodott E. – Jaj csillagom bezzeg az én időmben még nem voltak ilyen problémák. Csak mamutok üldöztek, meg Hácsi bácsi.

Felemeltem vizsgálódva az egyik dobozt, hogy né már, tényleg ott van.

SZÉPÍTŐ TABLETTA – volt rajta a felirat, de nem kapszlokkal, hanem shifttel írta rá valaki. Ezt megállapítottam. Meg hogy az egész kék.

De hiányzott belőle pirula.

Hermionéra pillantottam, és megvilágosodás nyomott hókon.

Leokádiát is, így feltette a legkézenfekvőbb kérdést:

- De ha szépítő tabletta, akkor miért szőrösödik?

- Jaaaigeeeeen! Ezt komoly kutatások árán fejlesztettem ki. De miért nem eszünk húúúúúst??

Brian megnyomta az újrajátszás gombot. Csubakka így folytatta:

- Ezt komoly kutatások árán fejlesztettem ki. Ez szépítő tabletta. Alapanyagai olyan elemeket tartalmaznak, főleg mikróbákat, melyek olyan génmanipulációsak, hogy szőrös lesz minden, de minden. Ami a vukiknak szép. – És legeltette máris a szemlét Hermionén.

- Csubi te tucc beszélni??

- Mondom ROAAAAAARRR!

Hermione felsegíttette magát egy daru segítségével. De nem a madár, hanem ami olyan csupa fényes vacak.

- Tulat – rebegte.

- Roar – így Csubi.

Mire Hermione beleszeretett. És megölelték egymást. És smároltak.

Tulat nem emelt szót megint a tévedésért, örült, hogy nem belőle lett Csubakkané férje. Mr. Csubakkané.

Ott hagytuk a turbék párt, had teljesedjen ki szerelmük. Átgázoltunk a redvás helységen. Erzsike néni utolsó kétségbeesett erőfeszítéseit tette a higiénia érdekében.

- Márpedig itt rend lesz! – jelentette ki, azzal berúgta a szart az ágy alá.

Trutyi itt, trutyi ott. Mer előttünk is volt egy újabb adag. Csubinak elfogyott az alom.

- Jajj ne! Ott egy trutyi. Mit csináljunk?

- Nemtom, szerintem kerüljük ki.

- Remek terv.

Kikerültük.

De Harrynek eszébe jutott valami.

- Várjatok! Még a fanfictionöket is meg kell semmisítenünk!

És odamentünk, és megsemmisítettük.

- Kész volnánk? – lélegeztem fel, és tapadtam volna Dracóra.

- De nekem pisilni kell – szűkölte ő. Életem értelme, kis mézesmadzagom, nyuszimuszibögyölőőő… - Tulat, Brian, kijösztök velem?? – fordult a férfiasságban társakhoz.

- Kérésed mélyen meghat, gyöngy alak - bölcselkedett Tulat. – Szóval elmegyünk veled, jó lesz^^?

Kimentek.

A Pufók Fráter azonban de viszont visszatért.

De mennyé mán innen!! Neked már itt nem terem több szerep, na!

Úgyhogy eprescsoki papírokból összeszőtt legyezőjével kihessegette.

Erzsike néni eztán fontoskodva fordult felénk.

- Most hogy elmentek a pasik, végre nyugodtan beszélhetünk a hüvelygombáról.

De mire kimondta ezt a bonyolult mondatszerkezetet, és mi épp átszellemültünk volna, a fiúk visszatértek. A fiúk, bár közösen mentek ki, mint a lányok, gyorsan pisiltek, nem mint a lányok. Valami sosem változik.

Harry töprengő arccal megszólalt.

- Valami itt nem stimmel – elmélkedett szakállát simogatva. – Brian osztódott, Dracónak rózsaszín lett a haja, Tulatnak kiesett egy szempillája, nekem… elszakadt a zoknim… mindez túl fura ahhoz, hogy igaz legyen. Mintha megint rendetlenkedne a tér-idő kontínuum.

- Ugyan már Harry te nem mondhatsz ilyet, mer te nem lehetsz okos, mer te hülye vagy.

Azzal csatlakoztam a Májkivá, Hyde-dá, Brianné osztódó kezdetben Brianhez, meg Tulathoz, és Dracóhoz, akinek jééé tényleg rózsaszín volt a haja. És Tulatnak is egy szempillával kevesebbje volt. A kezében zoknit dajkált.

Azzal kimentünk az udvarra, és meneteltünk, mert olyan szép idő volt. Erzsike néni közben verset szavalt.

Egyem a szívedet kiscsillagom

Rímekben beszélek nemtagadom

Zoknit húzzál mert hideg van

Sajtos stangli a konyhában

Ide nemtudom mit mondjak

Kei szexi a Moon Childban

Erzsikenénivagyokvaze!

Laruku az jajdejó

Ez nem lehet véletlen!

Nemrímel de nóproblem

Kei szexi a Moon Childban

Erzsitrágyásakezed na!!

Ingó-bingó zöldfűszál…

Menetelésünk végcéljaként odaértünk Agyar kunyhójához. Azon tábla hirdette:

Kiba’s lak (ejtsd: kipenderítelek)

Hagrid festhette, egyrészt mert a külalakra jóindulattal is csak egyketted alát kaphatott volna, meg mert ő tudott japánul. (Tanujjá: Kiba=Agyar)

Agyar azonban nem volt ott.

Vagy mégis? Mert aztán kijött. Csak olyan fura volt.

Meg jött Hagrid és köszöntötte japánul:

- Konícsivá, Kiba-szan!

Kiba, vagyis Agyar meg csak nézett olyan értetlenül, hogy mi a francról dumál ez a behemót és mégcsak nem is legyeskedte körül Erszike néni kutyakajával megtömött táskáját (valamivel pótolni kellett a csokik helyét) Pedig egy kutyának ez kutya kötelessége.

- Te nem is Kiba vagy! – mondta összehúzott szemmel Hagrid, és így ha hozzávesszük a japántudását, akkor még akár nihondzin is lehetett volna

- Hát nem is, mert Agyar vagyok! – vágta rá Agyar.

De jaj! Ezzel! Lebukott! A kutyák nem is tudnak beszélni, még ha netántán rendetlenkedne a tér-idő kontínuum akkorse!

És akkor Agyar is tudta, hogy lebukott, mert ő se nem Kiba se nem Agyar volt, hanem egy nő.

Felismeréstől döbbentté rekedtült hangon egyszerre kiáltott fel Brian, Hyde és Májki:

- Pszicho Kata!

//zene: *egyre közeledő kameraképekkel, mintha csak valami Juanita sorozatba lennénk és épp kiderülne, hogy Don Carlos Costello Caravaggio valójában nem is az aki,  hanem Senior Armandez Fernandez Sanchezzzzz* TÜ-TÜ-TÜ-TŰŰŰ *tudod amikor úgy rázúmolnak az emberkék fejére és aztán egy kicsit elsötétül a kép és ezt a cselekménysorozatot ugyanúgy megismétlik és csak aztán jön a reakció*//