24. rész:

" Váratlan vendég "

Emma felment a szobájába, írt egy üzenetet Tomnak miszerint egy fél óra múlva ott lesz náluk, majd átöltözött. Solar egyszer nézett be hozzá. Mikor látta, hogy átöltözött és a tükör előtt sminkeli magát, egy szó nélkül kiment.
Emma gyorsan letörölte magáról a sminket, majd résnyire kinyitotta az ajtót és kikukucskált. Solar és Thomas épp ekkor sétáltak át a nappaliba. Valami készül, gondolta magában Emma. Vajon ez is a meglepetés része?
Azonban Emma már nem várta meg a következő eseményt, amely talán a válasz lett volna.
Gyorsan körbe nézett még egyszer, majd bezárta maga után az ajtót. Halkan, nagyon halkan indult le a lépcsőn, és gyorsan az ajtóhoz szaladt. Azonban mikor kinyitotta, már állt ott valaki. Egy feltűnően jóképű fiú volt az. Magas, kissé kócos fekete haj, tengerkék szemek... Mikor Emma kinyitotta az ajtót és beleütközött érezte az izmos mellkast...Mintha egy magazinból lépett volna ki. Pontosan. James volt az. James Montre, Emma vőlegénye.
- Ez aztán a kellemes fogadtatás - villantotta ki hófehér fogait James. Emmát egy pillanatra elkápráztatta a látvány,de gyorsan észhez kapott.
- Szóval, te vagy a meglepetés?
- Igen. - mosolygott - Tetszik? - tárta szét a karját James.
- Öhm...Persze...persze... - ölelte meg Emma őt. James szorosan a karjaiba zárta a lányt, de az gyorsan szabadulni akart....

- Emma azt írta, hogy fél óra múlva átjön - mondta Tom reggeli közben, aki inkább már ebéd volt.
- Tök jó. Elmehetnénk valahová.
- Párosban? - Tom röhögött egyet Georg képébe.
- Haha ... Nagyon vicces...Egyébként meg Gustavnak sincs párja...
- Ne szóllj hozzám! - mondta fintorogva Gustav. A reggeli eset után nem szóltak egymáshoz egy szót sem. Gustav azért mert Goegr leöntötte, Georg pedig azért mert Gustav kiabált vele.
- Nem is neked mondtam!
- Kuss!
- Oké! - kiabált közbe Tom.- Inkább felhívom Emmát, hogy van-e kedve menni valahová.
Tom magához vette a telefonját, majd kiment a konyhából. Jó néhányszor csörgetett, mikor Emma felvette.
- Szia!
- Szi-szia! - köszönt lihegve Emma.
- Baj van?
- Nem-nem, dehogy!
- Csak azért hívtalak, hogy van-e kedved eljönni valahová velünk?
- Öööö...Most neeem igazán megfelelő a pillanat.
- Miért nem? Nem jössz?
- Nem tudok...sajnos...
- Akkor mégis baj van?
- Csak...csak...
- Mond már el, Emma!
- Csak...Jó....Itt van James...
- James?! Te jó ég...Emma...
- Én..én...
- Jó, akkor majd beszélünk. Szia! - azzal Tom lecsapta a telefont.
- De hát nem is az én hibám... - mondta halkan Emma, de már csak a sípolás volt a válasz....