Taraj készítés megint...
  2007.05.13. 21:43

Miért ilyen foltos? Mert így még kutyább!

Történet arról, hogyan is készítettünk tarajat megint…

Normális esetben igen röviden leírhatnánk, hogyan is készül egy taraj. Nullásgéppel letolom, és tessék, kész is. De mint nem normális emberek, velünk nem történhetnek normális esetek. Jó is lett volna, ha lett volna egy nullásgépünk, de ilyesmire nem telik, bár nem tudom, hogy mennyibe kerül egy ilyen. Szóval, akkor maradtak hagyományosabb eszközök, mint olló, tükör, anyázás több ízben.

Hogy miért is akartam tarajt újra? Nem tudom, hirtelen felindultságomban ismét arra vágytam, hogy az legyen. Hát fogtam magam, meg az életlen ollómat és tükör elé álltam. Hullottak a tincsek rendesen, meg kell hagyni, és még magam sem tudtam, mi kerekedik ki ebből, na meg kerek fejemből. Szóval nem nagyon törődve az esztétikai tényezőkkel jól leszedtem mindenhol ollóval olyan 1 – 1,5 - 2 centisre, ahogy éppen jött. Mivel eredeti hajszínem szőkés-barna, de hajam vörösre volt festve így ahol többet vágtam le ott szépen kilátszódott az eredeti hajszín, míg máshol vörös maradt. Így egy gyönyörű foltos, olyan korcs kóbor kutya hatást értem el, noha nem szándékosan. Ezután következett a kényes rész, maga a taraj. Neki álltam szépen megfogtam az egyik kezemmel, a másikkal meg nyírtam a töve mellet rövidre a többi hajat. A végeredmény önmagáért beszélt. Legelöl kissé jobbra csúszott fejemen de nem sokat, a fejem közepétől kb. egy centit. Feljebb már két centi volt az eltolódás, majd a fejem tetejére érve visszaállt középre és a fejem búbjától le a tarkómon a nyakamig mondhatni egyenesen és középen van. Hát látom én a tükörben, hogy mit csinálok hátul? És a vicces, hogy ahol nem láttam, ott egyenes lett és középen. Na nem baj. Szóval egy laza de nem nagyon zavaró cikcakk-ot vágtam bele, de jó ez így. Így punk rock. Ezután elégedetten néztem a tükörbe, bár az arcom rút volt, mint mindig. A régóta növesztett pajeszomat meghagytam, mert azt szeretem és a fülem felett kb. egy centivel beleborotváltam egy olyan 10 centis sávot, ami kb. 1 centi széles, vagy vastag, vagy mit tudom én volt. Na így ni. Kész is volt. Mikor barátnőm meglátta vegyes érzelmeket táplált a kancsal, sánta bóbita iránt, de megnyugtattam: Nyugi bébi, még nincs kész. Ekkor tán még jobban elszörnyedt, de újra nyugtatgattam: De te fogod befejezni. Ekkor megnyugodott. Délután kimászkáltunk a játszótérre, ahol néha iszogatni szoktunk. Itt tettük, amit tenni kell, iszogattunk. Hirtelen ötlettől vezérelve azt mondtam: Na akkor csináljuk meg rendesen! (a hajamat) Barátnőm, talán az aktuális látvány miatt bele is egyezet egyből. Hát akkor mi az első teendő? Körbejárt és azt mondta először is, igazítsuk ki, meg hátul még kicsit rövidebbre vágjuk a többi hajat. Ok mondom. Akkor kell egy olló. Van valakinél egy olló? (a játszótéren, ivászat közben). Na gyerekek nemá, hogy nincs nálatok olló. Akkor egy sniccer? Áh az van itt egy. Odaadták a sniccert. A kés élének már csak az utolsó egyetlen darabkája volt meg, ami kb. egy, két centis vágó élet biztosított, de az is tompa volt és retkes. Na ezzel kezdtük el nyüszötölni a tincseket. Hát inkább tépte, mint vágta és szenvedéseim ötödik perce után azt mondtuk, hogy ezzel inkább, mégse mert ez így nem megy. Hát jó de akkor honnan szerezzünk ollót? Egyik barátunknak, Katónak támadt az ötlete, hogy ő jól ismerte a sarkon lévő Jamaikai bolt feka tulajdonosát, ott biztos van olló. El is ment érte. Pár perc múlva visszajött és hozott, egy roppant, fél centi élvastagságú lemezvágó, vagy metsző, vagy nem tudom milyen ollót. Hát…- néztem rá kisé bizalmatlanul- Jó lesz ez. És barátnőm Bella nekilátott. Azért tényleg klasszisokkal jobb volt a sniccernél. Na egy olyan félóra munka után meg is volt, egész jó lett.

Másnap, miután összeszedegettünk némi pénzt vettünk egy fekete hajfestéket, az egyhangúság, illetve foltjaim miatt a kéthangúság megtörésére. A suli után gondolkodóba estünk, hogy hol is fessük be azt a tarajat? Hát ahol van víz, meg nyugalom. Úgy gondoltuk az első emeleti fiú WC jó lesz. Bella be is keverte a hidrogén-peroxidos, szörnyűséges masszát, mikor megjelent az egyik fasszopó tanár a WC-ben, majd kérdőre vont minket, hogy mit csinálunk mi itt? Bella ott állt egy nylon szatyorral a kezén, egyikben egy ecset, másikban egy Ráma margarinos dobozban (amit üveg szakról hoztunk és eredetileg csiszolópor volt benne ,de azt kimostuk) a festék, vajon mit csinálhatunk? Ezek a buzeráns tanárok mindig perverz, dolgokra gondolnak, kis kitérőben elmondom, hogy a múltkor is ültünk a lépcsőn és simogattam Bella hátát, mer szomorkás volt, majd odajött egy tanár és azt mondta: Keljenek fel, mert itt botrányt (szó szerint ezt, hogy botrányt…) okoznak itt, meg ez itt iskola. Hát ilyet? Na visszatérve, a tanár a WC-ben, vicces kedvemben talált, mert tréfásan azt feleltem, Bella előtt térdelve előrehajtott, vizes fejjel, hogy tiszteletem tanár úr, fanszőrt festünk. Kizavart minket a budiból. Nem is tudom miért az első emeleti fiú WC-re gondoltunk, mikor az a legforgalmasabb. Akkor olyan hely kell, ami nem forgalmas, és az a tanár se tud oda jönni. Az első emeleti női WC. Átmentünk. Ez három külön elszeparált WC fülkéből állt, de ilyet már mindenki látott, sorban egymás mellett a budik ajtóval, minden. A megmaradt festéket a dobozával együtt sietségünkben otthagytuk a budi ablakának párkányán, mi pedig bementünk a három közül a középső budiba. Itt Bella végre elkezdte bemázolni a tarajam. Egy jó húsz, huszonöt percet vehetett igénybe a festés. E közben természetesen nem ment minden simán, mert valahogy abban a fél órában kapott el minden csajt a WC roham. Bejöttek, először mindenki észrevette az ottfelejtett festékes dobozt és a fél adag festéket. A sok hülye csaj, azon okoskodott, hogy vajon ki hagyta ott, miért hagyta ott, ki lehetett, stb. Mintha nem tök mindegy lenne, és merőben befolyásolná az ürítési metódusukat. Már odáig fajult a dolog, hogy el akarták vinni, és ekkor Bella, kivel eddig csak halkan kacarásztunk, két kézzel fogva szánk, hogy nehogy hangosan kitörjön belőlünk (Bella csak egy kézzel, fogta a száját, mert a másik festékes volt) megszólalt nevetve: Azt nem viszitek el, mert az a miénk! Ekkor a lányok, mint mikor a galambok közé dobsz egy követ kirebbentek a budiból ijedten. Mi befejeztük a festést. Bella kiment a csaphoz, ami a bejárati ajtó mellett volt közvetlenül és mosakodott. Én addig álltam ott az első budi mellett, mikor hirtelen benyitottak és több lány jött be. Én azonnal beugrottam az első budiba, így nem láttak meg és magamra is zártam nyomban. Furcsa tíz perc következett. Mivel Bella kint ragadt, ki is ment a WC-ből a cuccainkért, én pedig ott maradtam egyedül egy nagy adag, menstruálós, idióta csajjal. Mivel a tumultus egyre csak fokozódott és feltűnően, csak két budiban cserélődtek a játékosok, valamelyik agytröszt bekopogott a harmadik budiba, amiben én voltam. Na ez egy ciki helyzet. Mit csináljak? Visszaszólni nem tudok, hogy foglalt, mert az kicsit érdekes lenne az én hangommal, de csak nem hagyta abba a kopogást, sőt be akart nyitni. Így hát fogtam magam és három kis kopogással, jeleztem, hogy ez foglalt. Szerencsére megértette és továbbállt. Ez sajnos többször megismétlődött több személlyel én meg csak álltam ott és akkor valahogy kiábrándulást kezdtem érezni a rettenetes női fingok, és szörcsögések és egyéb gusztustalan hangok hatására, amiket bár tudjuk, hogy léteznek a lányoknál is, jobb szeretünk nem létezőnek venni. Hát én megtapasztaltam, hogy a lányok igenis finganak. Na de milyet. Hagyjuk is, mert néha rémálmaimban előtörnek. Na elült a zsivaj, mindenki kifingta, kikulázta, kimenstruálta magát. Ekkor egy perce csend volt mikor megint egy halk kopogás hallatszódott az ajtón. Ismét a jól bevált módszerrel visszakopogtam. Ekkor újra kopogott. Mondom mi a franc van már? Nem értesz a világos beszédből némber? Na meg ott tátong két üres budi is. Ekkor megszólalt a lágy kis hang, ami végre a megnyugvást jelentette számomra: Cica én vagyok, gyere ki. Huh ez csak Bella. Gyorsan verseny léptekben kivágtáztam a női budiból és többé nem volt ingerem visszatérni. Hagy történjenek a dolgok titokban ott. A kellő idő után elérkezett a kimosás ideje. Hát hol is tegyük ezt meg, mert az első emeleti női WC-ben biztos, hogy nem. Akkor legyen a második emeleti női WC. Jó. Odamentünk de épp takarítottak, így nem maradt más hátra, mert már idő volt nagyon, hogy a WC előtti csapban mossuk ki. El is kezdtük de, a második perc után már nem nagyon éreztem az agyamat, viszont annál inkább egy csontig ható fájdalmat, ugyanis a víz nem volt túl meleg, sőt mondhatni csoda, hogy még folyt, azon a hőfokon. Ez így nem megy, nagyon nem. Megvártuk, míg a takarító elment és berobbantunk a WC be ahol végre finom langyos vízzel alaposan kimostuk, és végre nem kellet szembesülnöm a női WC sötét oldalával, mert nem jött be senki. Miután jól kimostuk, kicsaptuk belőle a vizet, kimentünk haverjainkhoz a már említett játszótérre és a napra bíztuk a szárítás folyamatát. Az eredménnyel elégedett voltam és Bella is. Sokkal jobban nézett így ki, mint festetlenül. Foltos volt, kutya volt, nagyon punk rock volt, plusz még gazdagabbak lettünk egy közös, vicces kis élménnyel is, ami szintén nem utolsó dolog.

Hypo [hypo.gp.hu]