xxX 24. rész Xxx
„”
Ashlyn.
- Ja! – léptem Bill mellé, ugyanis épp vele beszélgettem, mikor észrevette Denise –éket.
- Jó napot. – nyújtott felénk kezet a hapi, aki Denise mellett állt, de mi csak kérdőn néztünk húgomra.
- Elnézést Cris, majd még beszélünk. – fogott kezet a férfival, majd arrébb húzott minket.
- Ash! Neked csak annyit, hogy talán jobb volt, mikor néma lettél. – mosolygott, én meg kinyújtottam a nyelvem, és elmentem, had magyarázkodjon Billnek.
- Tehát? – tette karba idegesen a kezét Bill.
- Nézd meg valahol itt. – fordította el Denise a fejét – van benne valami.
- Őő igen. - Vette ki Bill a fehér papírdarabot.
- Na látod. Csak ezt akarta kivenni.
- Csak.. ennyi? – kérdezte bűnbánó fejjel az énekes.
- Igen, azonkívül, hogy elhurcolt egy wc-be, és ott dolgok történtek. – Denise viccnek szánta, de Bill elég ijedt fejet vágott. – Jajj te ki hülye! Ennyi volt féltékeny sündisznóm. – csókolta meg Billt Denise.
- Végre vége! Hulla fáradt vagyok! – dobtam le magam Georg ágyára, mert mindig nála dumálunk egy kicsit koncertek után. Tom mellém feküdt, Georg és Gustav egy – egy fotelben ültek.
- Billék? – kérdezte Georg.
- Mindjárt jönnek. Mikor jöttem be, mondták hogy két perc és itt vannak.
Nem kellett egy percnél többet várni, meg is érkeztek. Megbeszéltük a koncertet, meg végülis az egész turnét átbeszéltük. De a végére Tom elaludt mellettem. Finoman meglöktem.
- Gyere Tom! Menjünk aludni.
- Oké. – ásított – jóéjszakát mindenkinek.
- Jah, mi is menjünk. – állt fel Bill.
- Akkor már én is lefekszem. – csatlakozott Gustav.
Tom már rég szuszogott mellettem, mikor én még mindig csak bámultam magam elé. Nekünk vissza kell mennünk Spanyolba. A fiúk meg mennek Németbe! És nemrég jöttünk össze az ikrekkel, máris más országban kell lennünk. Szerintem ebbe még rajtam kívül senkise gondolt bele, természetesnek veszik, hogy együtt vagyunk. Megnéztem Tom telóján, hogy mennyi az idő. Nemsokára fél kettő. Megpróbáltam kiverni a gondolatokat a fejemből, és elaludtam. Reggel valaki finoman rázogatott, és a nevem suttogta. Lassan kinyitottam a szemem, és megláttam Denise-t, még pizsiben.
- Ash! Gyere ki a folyósóra, támadt egy ötletem. – suttogott még mindig.
- És ez nem ért rá, míg felkelek? – kászálódtam ki az ágyból.
- De ráért volna, de el akarom mondani.
Erre egy álmos nyögéssel válaszoltam, Denise pedig izgatottan húzott ki a szobából.
- Ugye mi este megyünk Spanyolba, a fiúk meg Németbe. Elvileg!!
- Mi jár a fejedben?
- Elhívjuk magunkkal őket hozzánk! Gondolj bele anyáék hogy meglepődnének.
Először csak elgondolkoztam az ötleten, majd egy széles vigyorral jeleztem, hogy okés. Csak a fiúk kell meggyőznünk. Rendbe hoztuk magunkkal, majd elmentünk vásárolgatni, mert mind a négy srác aludt még. Délután egy óra fele értünk vissza a hotelbe. Gondoltuk felkeltjük a srácokat, és elmondjuk nekik a tervünket. Bementünk Billhez, először őt keltettük fel, és átrángattuk Tomhoz, egyszerre akartuk nekik mondani. Tomot is felkeltettük, és egy nagyon álmos Tom, meg egy nagyon álmos Bill ült előttünk.
- Nah! – kezdte Denise. – Gondolom tudjátok, hogy mi ma megyünk Spanyolba, ti meg németbe! … elvileg. – tette hozzá halkan.
Mindketten kinyögtek egy ühüm-t.
- És mi arra gondoltunk, - vettem át a szót – hogy eljöhetnétek hozzánk, találkoznátok megint szüleinkkel, és együtt lehetnénk. Azt meg rávehetnénk őket, hogy menjünk el utána a ti szüleitekhez.
Ránk néztek, majd egymásra, és Tom megrántotta a vállát.
- Felőlem oké.
- Jó felőlem is. De akkor le kell mondani a jegyeinket.
- Majd megkérjük David - et.
- Na ez szupi. Menjünk hívjuk fel anyuékat.
- Oké. – mosolyogtam, és indult Denise után.
***
- Mindjárt leszállunk! Végre! – hallottam magam mögül Denise hangját.
- Aha, bár furi lesz újra találkozni a szüleitekkel. – nézett ki az ablakon Bill.
- Nyugi! Nem lesz semmi! Biztos örülnek nektek. – mosolygott Denise, és adott egy puszit Bill arcára.
- Te is izgulsz? – fordultam Tomhoz.
- Egy kicsit. Nem is izgulok, hanem ahogy Bill mondta, olyan furcsa lesz. De biztos nem lesz gubanc.
- Tuti.
A reptérről taxival mentünk haza. Mikor beléptünk a házba, senkit se láttunk. De hallottuk hogy a konyhában pakol valaki.
- Helló! – köszönt Denise.
- Lányok! - Futott ki anya elénk. – jajj miért nem szóltatok, hogy mikor jöttök? – kérdezte, miközben ölelgetett.
- Mert meglepink van. – álltunk arrébb. Anya nagy szemeket meresztett a fiúkra.
- Mrs. Scheiber! - nyújotta kezét Bill, majd Tom is. Anya tátott szájjal kezet rázott velük.
- Anya! – szóltam rá.
- Őőő.. ne haragudjatok. Csak.. ez.. ohh. – mutogatott anya a nappali felé, hogy menjünk beljebb.
- Apa? – kérdezte Denise.
- Fél óra, és itthon van. Na de fiúk meséljetek valamit! Olyan rég találkoztunk. Ash, te meg hozz valami üdítőt.
- eljössz velem? – kérdeztem Denise-t. Válaszul bólintott, majd elindultunk a konyhából nyíló ajtón át, le a lépcsőbe, ahol az üdítőket, meg az ilyen dolgokat tartjuk. Mire visszaértünk, örömmel láttuk, hogy mind a hárman nevetnek. Aztán befutott apa is. Először nem nagyon tudta, hogy kik ők, de miután bemutatkoztak, rögtön beugrott neki. Már hatasban beszélgettünk. 11 óra fele aztán ásítottam egy nagyot.
- Fáradtak vagytok igaz? Jólvan.. Menjetek zuhanyozni, addig én felhúzok két új ágyneműt. – mosolygott anyu.
- köszönjük. – mondták szinte egyszerre a két fiú.
- na akkor jóét nektek.
- Nektek is. - csuktuk be szemközti ajtónkat.
- Befeküdtem az ágyba, és ásítottam megint.
- Nagyon fáradt vagy? – feküdt le Tom is.
- Annyira nem. – bújtam hozzá. Csendben voltunk. Tom simogatta a hátam, én pedig az oldalát. Másik kezével felemelte az állam, és megcsókolt. Közben oldalra fordult, és a keze lejjebb siklott, mint az enyém is…
***
Álmosan kinyitottam a szemem, és meglepődtem, mikor láttam hogy Tom már fent van, és csendben fekszik.
- Jó reggelt. – köszönt, miután észrevette, hogy fent vagyok.
- Szia. – adtam neki egy puszit. – Éhes vagyok.
- Én is. Remélem anyud valami finomat főz.
- Biztosan. – ásítottam, majd felöltöztem, meg rendbe hoztam magam.
- Menjünk enni, tuti kész van már.
A nappaliban üldögélt apa, Denise és Bill. Anya a konyhában terített.
- Helló mindenkinek. – köszöntem.
- Sziasztok.
- Pont jókor! Jöhettek enni.
Anya spagettit csinált, ami nagyon ízlett mindenkinek, és végre otthoni kaját ehettünk.
- És most meddig van pihenőtök? – kérdezte apu.
- Hát egyenlőre most csak egy-két interjú, de most turné után nyugi lesz egy ideig.
- És nektek fiúk?
- Nekünk is. Ez már csak így van. – válaszol Bill.
Ekkor csörgött Denise telefonja. Kisétált a nappaliba, majd pár másodperc után felsikított.
- Oké, majd visszahívlak! És köszönjük. – ezzel letette. – Ash! Gyere egy kicsit! – kiabált a konyhába.
- Megyek. – kiabáltam vissza, és befutottam a nappaliba.
- Cris, tudod akire Bill féltékeny lett, az Universal igazgatója, és lemezszerződést kínál!
- Ez komoly? De hisz ez.. NAGYSZERŰ! – öleltem meg húgomat.
- Mondjuk el a többieknek is.
Elújságoltuk a hírt, mindenki örült neki, csak anya sajnálta hogy hazajöttünk, és mennünk is kell nemsokára. Denise visszahívta Cris, aki mondta, hogy négy nap múlva mennünk kell Németországba. Így legalább elmehetünk Tom meg Bill szüleihez is. Az indulás napja hamar elérkezett, és valahol én is sajnáltam, hogy mennünk is kell otthonról, de hát mégiscsak egy lemezszerződés!!!
***
- Beszéltem anyuékkal, a reptérről egyből mehetünk hozzájuk. – mondta Bill, miután leszálltunk a gépről.
- Ez klassz. De most én izgulok.
- Meg én. –helyeselt Denise. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Menü 