xxX 21. rész Xxx

„  ”

Denise:

-         Gyerekek! Mi most a férjemmel elmegyünk be Siófokra mert meglátogatjuk az unokánkat ugyanis beteg lett. Holnap délelőtt valamikor jövünk és csak azért jöttem hogy szóljak. Mi is csak most tudtuk meg .- mondta szomorúan- de remélem ti vigyáztok a házra míg elleszünk..

-         Hát persze ..- helyeselt mindenki.

-         Köszönöm ..- jelent meg egy hálás mosoly az arcán majd gondterhelten sóhajtott egyet és kiment..

-         Szegény ..- néztem utána .

-         Ja.. – mondta Gustav is- Figyeljetek éjszaka nem megyünk le fürdeni?? legalább nem kell eggyátalán attól tartanunk hogy valamilyen szemfüles fotós lekap minket.

-         Oké! Ez egy nagyon jó ötlet!!- örültünk meg..

-         És mikor menjünk? Már- itt az órámra sandítottam- Fél 8 lesz..

-         Akkor menjünk mondjuk.... Őőőő.. – gondolkodott Tom- Mondjuk olyan 10 fele..

Jónak találtuk a 10 órát. Nem sokkal az idős házaspár el is ment és hatan maradtunk a nagy házban.

Olyan fél 10 kor mindenki összeszedte a cuccait és csoportosan elindultunk a partra keresztül a vasútállomáson és 5 perc alatt odaértünk.. A part mellett már javába folyt az élet így egy csendesebb mellékutcán sétáltunk végig.

-         Én leszek az első aki bemegy!!!!- kiáltottam fel úgy 20 méterre a víztől, ledobtam a cuccom és mire a többiek észbe kaptak én már a lépcsőn ugráltam le.

De először azért gondosan belemártottam a kisujja hogy nem túl hideg-e de nem.. Ugyanolyan meleg volt mint délután. Ezért egy szép fejessel már el is tűntem a vízbe.. Mikor felbuktam még senki sem volt a vízbe. Hunyorogva próbáltam rájönni hol lehetnek.. Még vetkőztek. Aztán valaki elindult a lépcső fele. Jobban ráfókuszáltam és Tom alakját véltem kivenni a sötétben.. vagyis a nagy hajáról és a vézna testéből jöttem rá. Lassan beleereszkedett a vízbe és keresgélni kezdett..

-         Denise??!! Merre vagy??- forgatta a fejét mindenfele..

-         Itt vagyok!!- Integettem olyan 10 méterrel beljebb tőle.

-         Hol van az??- röhögött mert még mindig nem vett észre..

-         Hát itt te lökött!!- álltam mostmár fel és úgy próbáltam minél feltűnőbben integetni..

-         Jaaaa.. Megvagy már .- fordult felém és akkor ezek szerint észrevett.. Odaúszott és amint mellém ért lenyomott a víz alá.. fel sem engedett egy fél percig az biztos. Hiába kapálóztam Tom azért mégis erősebb volt. Hiába olyan kis vékony.

-         Te Nehm vagy normális ..- kapkodtam levegő után és próbáltam röhögni de így is kevés volt még a tüdőmbe a levegő..

-         Jajj nem lehetett olyan rossz .- vigyorgott.

-         Majd meglátjuk neked mennyire fog tetszeni ha én nyomlak le .- mondtam gonoszul és már támadásba lendültem volna amikor megfogta a kezem.

-         Ne ..- húzta el a feje mellől- Nézd!- mutatott kifele- Jönnek a többiek.. Lemegyek a víz alá beleülsz a nyakamba és azt mondod hogy elmentem be.. De gyorsan le is megyek mert minnyárt itt vannak ..- hadarta és egy hatalmas levegővétel után el is tűnt a víz alatt majd bemászott alám és a lábaimat áttette a nyakán..

-         Szia!!- értek ekkor oda a többiek. Pontosabban Ash Bill és Georg.. Gustav nem volt velük.

-         Sziasztok!!- vigyorogtam..

-         Tomot hol hagytad? Azt mondta utánad jön be .- nézett körbe Bill- De itt nincs..

-         Azt mondta elmegy úszni. Arra indult ..- mutogattam arra befele a tó sötét része felé

-         De.. de.. az veszélyes.. Bele is fulladhat .- sápadt el Ash és elindult befele barátja „után” és Tom nevét kiabálta..

-         Komolyan arra indult??- kérdezte Bill és próbálta a lány kiabálását túlharsogni..

-         Aha ..- bólogattam majd a víz alatt Tom megcsikizte a talpam- tudniillik azt nagyon nem bírom- és én hangosan felröhögtem

-         Mivan?- vágott elég hülye fejet Bill..

-         Ja semmi csak ..- mondtam volna de ekkor a rasztás megmozdult és elkezdett emelkedni majd mikro már mellkasig kint volt a vízből a lábamnál fogva hátradobott amitől én szaltóztam egyet a levegőben és úgy estem a vízbe..

-         Tom.. de te nem bent úszol??- értetlenkedett Bill.

-         De.. csak én ilyen hiper gyors vagyok ..- húzta ki magát és Ash ekkor ért vissza..

Úgy megörült Tomnak mintha évekkel ezelőtt nem látta volna már.. De mi csak röhögtünk Tommal ezen az egészen..

-         És Gustav miért nem jött be??- érdeklődtem Georgtól aki éppen a Tom által belehelyezett hínárt próbálta kibányászni a hajából.

-         Nem tom.. Azt mondta majd később- vonta meg a vállát és egyre idegesebben próbálta eltávolítani a vízinövényt..

-         Na várjcsak ..- sajnáltam meg odaúsztam hozzá és én kezdtem el kiszedni a hajából- De ez az egész az ő ötlete volt. Nem? Francba Tommal hogy tudta így beletenni a hajadba??

-         Nem tudom de ha végre megszabadulok ettől az izétól- undorodva meglökte az arcába lógó hínárt- biztos hogy megfolyom..

-         Na azért csak okosan.. Tessék itt a növényed.. próbáld meg te is belerakni neki- adtam a kezébe majd az egyedül ücsörgő Ash-hez társultam aki mosolyogva figyelte az ikrek vizcsatáját..

-         De édesek .- ültem le mellé az iszapba és én is figyelni kezdtem a fiukat akihez most Georg is csatlakozott. Úgy látszik megfogadta a tanácsomat mert Tomot kezdte el támadni a hínárral.

-         Ja.. Azok.. Tök jó újra velük lenni.. Mármint úgy értem az ikrekkel mert ugye Georgékat nem ismertük..

-         Ja ..- helyeseltem. Tényleg tök jó hogy megismertük őket is mert nagyon jó fejek voltak. És egy szuper kis bandát alkottak ami mára már nem is olyan kicsi..

Bele se merek gondolni hogy hány millió csaj imádhatja őket Európa szerte.. Német és Franciaország magában is rohadt nagy és még ilyen kisebb országokban is mekkora rajongás veszi őket körül mint Magyarország. Szinte mindegyik újságnak az elején ott mosolygott a vevőkre valamelyik fiú arcképe vagy mindegyiknek.

-         Én kezdek fázni ..- szólalt meg Ash és fel is állt .- Kimegyek. te jössz?

-         Aha ..- álltam fel én is és kifele vettük az irányt.

-         Fiúk kimegyünk ha elfáradtatok majd gyertek ti is ..- tájékoztattuk a verekedőket.

-         Oké ..- mondta Bill de ekkor mögötte Georg jól belenyomta a fejét a vízbe.

Kisétáltunk és törülközővel a hátunkon helyet foglaltunk az ücsörgő Gustav mellett.

-         Hát ti?

-         Hiányzott a társaságod .- mosolygott rá Ash

-         Oh...

-         Meg fáztunk is ..- egészítettem ki- de a fiuk jól elvannak.

-         Igen innen is lehetett hallani.

-         Te hogyhogy nem jöttél be?- szegeztem neki a kérdést- Pedig a te ötleted volt

-         Tudom de aztán rájöttem hogy hideg a víz..

-         Nem is hideg.. Tök jó .- mondta Ash és a hajáról lecsöpögött vizet Gustavra fröcskölte.

-         na jójó elég legyen.. Biztos jó a víz csak nekem nincs kedvem belemenni ..- tartotta védekezően maga elé a kezét a víz elől- Am mikor megyünk?

-         Csak most jöttünk- méltatlankodtam- Különben is még csak- az telefonomra pillantottam ami ott volt Gustav és köztem- Csak háromnegyed 11 van..

-         De én fáradt vagyok ..- nyöszörgött és hanyatt vágta magát a törülközőjén.

-         Megjött a bajnok!!- ért mellénk 10 perccel később Tom és kidüllesztette a mellkasát..

-         Bajnok?- könyökölt fel Ash

-         Legyőztem a kis bénákat ..- röhögött és lehuppant barátnője mellé majd megcsókolta.

-         Mert csaltál ..- motyogták az orruk alatt a rasztás mögött kullogó Georg és Bill.

-         Na gyertek csüccsenjetek le ide mellénk .- mutattam a fűre és rámosolyogtam a fiukra.

Még beszélgettünk a parton. Először úgy volt hogy majd még egyszer belemegyünk de aztán a négy fiú nyavalygott hogy nem akarnak bemenni.. Kifárasztotta őket a csata. Így hát mikor éppen hogy megszáradtunk el is indultunk, vissza az üresen álldogáló nagy házba. Utunk alatt most is a csendesebb utcát választottuk. Nem volt kedvünk őrült rajongók elöl menekülni.

Végre hazaértünk. Egyesével elmentünk zuhanyozni. Gustav volt az első.. Kiharcolta magának mondván hogy ő nagyon fáradt. Azt Ash, Tom, Georg, Bill és én..

Georgék jóéjtet kívántak nekünk majd átvonultak a másik szobába.

-         Na akkor helyezkedjünk .- csapta össze a tenyerét és velünk a nyomában megállat a szoba közepén és szemlélni kezdte a nagy franciaágyat és a kis egyszemélyes heverőt a sarokba .- Én Ash-al alszom!- jelentette ki és magához húzta a mellettem áldogálló lányt.

-         Te vagy én alszom a heverőn?- fordultam Billhez aki a homlokát ráncolta és szemmel láthatóan gondolkozott.

-         Alszom én .- szólt végül majd bele is dőlt a megvetett felhuzatolt ágyba.

-         Akkor mi is aludjunk .- mondta Ash és hárman be is feküdtünk az ágyba.

Sehogy sem volt jó.. Mindig valaki nyomott valakit. Végül úgy döntöttem megfordulok.

-         Héé Tom!! A lábujjadat azért ne dugd bele az orromba .- löktem el a lábát magamtól amire csak nevetett.

Sokáig tartott mire végre megtaláltam a helyem lassan de biztosan elaludtam

Az elkövetkezendő egész napban hülyültünk és jókat kergetőztünk a lakásban mivel Bori néniék Siófokon vagy hol a francba voltak. Aztán másnap a gépünk visszaindult Szlovákiába. Nagy nehezen feljutottunk pestre és a gépet épphogy elértük.

A koncert Szlovákiában is hasonlóan jó hangulatban telt mint az összes eddigi. Itt is nagyon nagy volt a lelkesedés a fiuk iránt. Értünk már kevésbé. Olyan táblák is voltak amiben azt fejtegették milyen közünk van a Tokio Hotel valamelyik tagjához. Végülis van benne valami. Na de sebaj mi jól éreztük magunkat és ez a lényeg.

Aztán eljött a nap amikor indultunk Madridba a következő állomásra. A gépen Bill mellett ültem. Kivételesen kettes helyek voltak.

Ideges vagyok. Egyre jobban. Próbáltam az elmúlt napokban nem gondolni Davidre és arra hogy meg kell neki mondanom az igazat de mostmár nem tudtam halogatni. El kell neki mondani. De én nem merem. Nem merek kiállni elé és a szemébe mondani hogy szinte végig átvertem őt. És a reptéren is ott lesz. Ott fog várni. Mikor mondjam meg? Ott biztos nem. Talán majd a szállodában.

Nyugtalanul fészkalódtam az ülésben és a lábammal idegesen doboltam. Már csak fél óra és leszállunk.

-         Baj van?- vette ki a fülhallgatóját majd eltette.

-         Nincs .- feleltem ingerülten és kibambultam az ablakon a sötét égre.

-         Ismerlek. Tudom hogy baj van .- erősködött.

-         De ha egyszer nincs .- csattantam fel és felé fordultam.

-         Denise. Mond el had segítsek.

-         De.. Bill áhh.. nem fogom tudni neki megmondani. Nem vagyok rá felkészülve .- fakadtam ki és egy kósza könnycsepp hagyta el a szemem sarkát majd lassan indult el útjára végig az arcomon.

-         De képes vagy rá .- törölte le a kezével és megsimította az arcom. Jól esett az érintése .- Tudom hogy megbírod tenni.

-         Miért vagy benne ennyire biztos?

-         Mert ismerlek és tudom milyen vagy valójában. biztos hogy elmondod neki. Érzem .- fogta meg finoman a lábam mire én halványan elmosolyodtam .- Hidd el nem lesz semmi gond. Bízz bennem.

Az út további 20 percét beszélgetéssel töltöttük Billel és én megnyugodtam. Csak akkor kezdett megint hevesebben verni a szívem mikor a tranzitból kilépve megpillantottam az ajtó mellett áldogálló ismerős alakot. Nagy levegőt vettem és ránéztem Billre. Ő csak mosolygott rám. Nem ismerhette fel az egyre közeledő David-et.

-         Sziasztok!- ért mellénk és én összerezzentem.

-         Szia!- köszönt a kórus majd én is kinyögtem egy halk „sziát”

-         hello Denise .- lépett hozzám és adott egy szájra puszit. Feszéjezve éreztem magam nagyon ezért igyekeztem távol maradni tőle.

-         Melyik szállodában vagytok?- kérdezte és átvette a csomagjaimat.

-         Ööö ..- kezdett el a zsebében kutatni David majd egy kis cetlit húzott elő belőle és hangosan felolvasta:

-         Beautifull Night Whit Madrid. Szószerint .- pillantott fel végül.

-         Huh.. Az egyik legrangosabb szálloda az országban ..-csodálkozott el David mikor már kifele sétáltunk a megrendelt taxikhoz.

Menet közben én végig az ablaknak tapasztottam az orrom és úgy bambultam kifele. Mintha nem láttam volna már annyiszor, de inkább minthogy a mellettem ülő David-et és Georgot bambuljam. Végre odaértünk a szállodához és én egyedüli szobát kértem. Bezárkóztam és pakoltam kifelé a ruháimat és járt az agyam.

Most fogom neki elmondani- határoztam el magam és levágtam a földre a kezemben levő toppot majd kiviharzottam a szobából egyenesen a 3645- ös szobáig ahol David tartózkodott.

-         Beszélnünk kell!!- rontottam be kopogás nélkül és a meglepett Daviddel néztem farkasszemet aki az ágyon üldögélt és bambulta a TV-t

-         Hallgatlak .- siklott rám a tekintete és nagyon nyugodtnak tűnt. Túlságosan is amitől a kezdeti lelkesedésem nyomban eltűnt.

-         Öhm... Szóval... Izéé figyelj David ...- dadogtam zavartan és a fejemben keveredtek a mondatok hogy hogyan is közöljem vele..

-         Csak nyugodtan. Gyere ülj le ide .- húzódott arrébb helyet csinálva maga mellett. Lassan odasétáltam és félve leültem mellé.

-         Szóval az van hogy.. Tudod sokat gondolkoztam az utóbbi időben és arra jutottam ..- lassan vontatva beszéltem és egy hatalmas gombóc jelent meg a torkomban ami csak egy jobban nőtt és nőtt.

-         Ne kertelj kérlek .- szólt egy árnyaltnyi türelmetlenséggel a hangjában

-         Vettem egy nagy levegőt és kiböktem ami már eddig a lelkemet nyomta: Az van hogy én szakítok..

-         Gondoltam .- mondta csendesen- és megtudhatom miért?

-         Nem miattad neked ehhez semmi közöd. Tényleg. Én egy barom vagyok. Tudom. De én ezt nem akarom.. Nem tudom folytatni ..- magyarázkodtam és a gombóc a tokomban még mindig ott volt. Sajnáltam nagyon. nem kezdett el üvöltözni és nem vágta a fejemhez hogy mekkora egy szemét vagyok. Csak csendben ült mellettem figyelt és nem szólt közben. de ez még rosszabb volt. Láttam hogy fáj neki. de hát most mit tegyek??

-         Bill ugye?- kérdezte végül.

-         Igen .- hajtottam le a fejem. Nagyon szégyelltem magam.

-         Remélem boldogok lesztek .- ölelt meg hirtelen. Nagyon meglepődtem de én is átfogtam a mellkasát.

-         Jajj David!! Köszönöm ..- mondtam halkan könnyektől elcsukló hangon .- köszönöm.

-         Szívesen .- engedett el és feláll majd a bőröndjéhez lépett.

-         Hova mész?- csodálkoztam.

-         Haza .- jött az egyszerű válasz és már indult is az ajtó fele.

-         De.. Nem találkozunk már soha többet??- néztem rá és nagyokat pislogtam

-         Szerintem jobb lenne ezt nem erőltetni. – mosolygott majd keze már a kilincsen volt .- Lény boldog Denise. Remélem megtaláltad azt a fiút akit szeretsz .- mosolygott még rám egy utolsót majd az ajtó lassan becsukódott mögötte.

Megsemmisülten ültem az ágyán és bámultam a semmibe. Így ültem egy jó darabig és átgondoltam a dolgot.

David-et sajnáltam de továbblépek. Most. Először megyek Ash-hez és aztán Billhez.

Így is tettem. felálltam egy utolsót bepillantottam majd kiléptem a néptelen folyosóra.

Bementem Ash-hez és elmondtam neki mindent.

-         Megnyugodtam .- mosolyogott majd egy puszit nyomott az arcomra .- Most pedig menj Billhez és mond el neki.

-         Oké..

Keresni kezdtem a szobáját. A folyosó végén levő 3601-es volt az övé. Ahogy elé értem megtorpantam. De aztán mégis benyitottam.

Bill éppen egy pulcsija összehajtásán fáradozott és javába káromkodott.

-         Ne segítsek?- álltam mellé majd kivettem a kezéből a pólót.

-         de. Hogyhogy itt nálam?- ült le az egyik egyes fotelbe és megszemlélte hogyan hajtom össze a pulcsiját.

-         Szakítottam vele .- jelentettem ki egyszerűen, egy utolsót simítottam a ruhadarabon majd Billre néztem.

-         Akkor ezt..

-         Igen .- mondtam oda hozzá majd beleültem az ölébe de úgy hogy szembe voltunk.

-         Ez nagyszerű .- simította meg az arcom majd a keze megállt a derekamon.

-         Szerintem is .- mosolyodtam el és lassan megpusziltam az arcát. Majd a szája sarkát aztán pedig végre megcsókolhattam. Nyugodtság áradt szét bennem mikor a karjaiba zárt és én érzetem azt a jóleső érzést amit nem tudtam szavakba önteni. De ez csak nála van. Csak ő hozza ezt ki belőlem. A gombóc a torkomban oldódni kezdett és a végére teljesen eltűnt. Már csak rá figyeltem.. És arra a másik világba amibe csak együtt jutottunk el és ahol semmi más nincs csak mi....