A novemberi pályázat végeredménye:

Szavazók: (a végén a betűk a nevek rövidítései)

gitka61	6,14	G
marica	2,4	M
gosivali	14,2	V
horse	7,9	H
zoja	5,8	Z
sziti	9,13	T
gyöngy	13,14	GY
blue	1, 6	B
Szabus	1	SZ
maryam	13,16	Y
Semilin	6,11	S
Renny	3,15	R
lilla	14,1	L

Ezek után a szavazás végeredménye:

sorsz.	Niknév		Vers címe	Szavazók	szavazatok    helyezés
1.	agnus		Menj csak nyugodtan	B, SZ,L	3	2
2.	sziti50		Karácsony	M,V	2	4
3.	marica		Tipródás	R	1
4.	gosivali		Téli álom	M	1
5.	gitka61		A tél fogadása	G, Z	2	4
6.	agnus		Tél van, s fáj dalom	B,S	2	4
7.	gyongy110		Havas erdő rejtekén …	H	1
8.	duckoszocske		Téki rigó	Z	1
9.	duckoszocske		Téli este	H, T	2	4
10.	duckoszocske		Gyertyafény		0
11.	Timy666		Télen	S	1
12.	Szabus		Kényszertél		0
13.	henkee		Téli est	T, GY,Y	3	2
14.	sziti50		Elmúlás	G,V,GY,L	4	1
15.	gaborlaci		A tél elmúlása	R	1
16.	agnus		Lassan elmegyek	Y	1

 

 I. Sziti - Tibor - Elmúlás                                                                              5000,- értékben
II. agnus - Ági - Menj csak nyugodtan és henkee - Heni - Téli est  mindketten  2000,- értékben

 Gratulálok a nyerteseknek és köszönöm mindannyiótoknak a sok szép verset.

Ica

Beérkezett pályaművek immáron nevekkel:

11/1. agnus

MENJ CSAK NYUGODTAN
 
Beborít minket a havas éjszaka,
ki tudja, mikor érek majd haza...
Nem jöhetsz most velem,
de csak nyugodtan menj...
 
Vigyázok magamra kedvedért,
mert egyébként már nincs miért.
Félek a jeges utakon,
de neked nem mutathatom.
 
Nyugodtan menj csak,
holnap majd várlak.
Meleg szobában
szeretlek lágyan.

....................................................................

11/2. sziti

Karácsony

apró pelyhek lepketánca
kavarog az óriás fenyőfára
csingi-lingi- itt a havas Télapó
ajándékot kapni tőle, jaj de jó!

lovas szánján hűvös szél süvít
minden házat selymes hó beborít
puttonyában szaloncukor fagyos
rémült nyúl a lovak előtt futkos

meleg szobában pattog a kályha
sütőben pirul már a ropogós pászka
levegőben édes fahéj illata száll
Télapót melegíti az őszülő szakáll

szaloncukor hullik már a földre
kisbaba kéredzkedik fel, ölbe
onnan kéri sok-sok ajándékát
csokimáz borítja aprócska száját

játékba merült minden gyermek
falon is mosolyognak a szentek
majd estére csendben nyugszik a ház
mélyen alszik odújában a fakopács

......................................................................

11/3. marica

Tipródás

Nyáron is a tél zúzmarája
Húzza szívem ágait. Hiába
Hevíti napfény, jég hegyek.
Vesznek körül, orkántól remegnek.
Megtörnek a meleg sugarak.

Akarva kérlek, hívlak
Déli szél legyél, ha mindenképp
Hajszol az ellentét
Vágya. Legyél déli pára,
Enyhüljön szívem szomjúsága.

A kapocs őszi avar, betakar
Minden nyomot, mit hagyott
Emlékeinkben a rőt idő,
De ha a fedőt
A monszun kapja fel,

A mélyben, parázs hever,
A két szintközt olvadhat a jég,
S langy szellő közelít a parázs felé,
Az nem alszik el, életet lehel.
Mindkettőnket felemel.

Akarva kérlek, hívlak,
Déli szél legyél, ha mindenképp
Hajszol az ellentét
Vágya. Legyél déli pára,
Enyhüljön szívem szomjúsága.

.................................................................

11.4. gosivali

Téli álom

Felhők öléből,
égi kötényből hó hull.
Beborít, altat.
 
Gyeptakaróról
álmodik, vacog a rét
havas föld-ágyon.
 
Téli románcról
dalol az északi szél.
Hópihe táncol.
 
Kiteríti még
bársony-zöld fűszőnyegét
az ébredő rét.

.................................................................................

11/5. gitka

A tél fogadása
 

Szél szalad, tél leheletét hozva,
Fák lombjait hevesen borzolja.
Gyenge leveleket leszakítja,
Melyek együtt hullnak a talajra.

Az ágak már csupaszon nyújtóznak,
Készülnek hidegre, télre, fagyra.
Búcsút intenek, a sápad Napnak,
Száraz ágaik recsegve lehullnak.

Vörös mókus kucorog odvában,
Éléskamra tömve magocskával.
Őszi napokon, szorgosan hordta,
Télire éhen ne maradjanak.

Sündisznó készül téli álmára,
Álmosan bújik meleg vackára,
Melyet beborít a vörös avar,
S melegen tartja, míg jön a tavasz.

Téli etető telve szénával,
Őzek és szarvasok vacsorája.
Függő etető a madaraknak,
Néhány falat, a havas napokra. 

Bágyadtan, fáradtan süt le a Nap,
Nincs ereje már a sugaraknak,
Égi pályáját csak félig járja,
A kék eget, a szürke felváltja.

Megtelt minden odú, fészek s barlang,
Menedékben minden madár és vad.
Jöhet a tél, hordhatja a havat,
Fehér dunnát terítve a tájra.

.........................

11/6. agnus

TÉL VAN, S FÁJ  DALOM
 
Havas éjjel beborít a fájdalom.
Nem tagadom, hogy könny csorog arcomon.
A gyötrelem eltorzítja mosolyom.
Hópehely sós vízzé olvad ajkamon.
 
Jeges úton vánszorgok dideregve.
Ázott falevél hullik a fejemre.
Vacogva lesem jöttöd könyörögve:
nevetve adjam kezem tenyeredbe.
 
Egyszerű vers ez egyszerű szavakkal,
hisz a szeretet mindig megvigasztal.
Szíved szerelme engem itt marasztal,
lelkemnek te vagy a terített asztal.

..................

11/7. gyongy

Havas erdő rejtekén...

Havas erdő rejtekén, hó borította táj mélyén,
Lábam alatt csikorog a frissen lehulló hó.
Arcom lágyan permetezi a hulló hópihe,
Új  kép a horizonton, beköszöntött a tél!

Szép emlék lett a nyár, akárcsak a szerelem,
Könnyáztatta arcom most hűsíti a hópehely.
Tovatűnő boldogság, reménysugár, hópihe,
Emlék-képpé szelidűlt, mint a nyár melege.

Lépteim zaját elnyeli a havas erdő csendje,
Békesség, nyugalom árad szét a lelkemben.
Bár mindent beborít a hótakaró, én remélek,
Egyszer visszatérsz, s veled a nyár melege!

...............

11/8. duckoszoszke

Téli rigó

Hópihe szál a havas tájon
Rigó ül fázósan az ágon.
Szél fütyül most, nem őkelme
Tollát borzolja, a nyarat várja.

Dalol majd ismét egyszer
Ha beborítja fákat virágtenger.
Napsugárba fürdik hetykén
Nem gondolva szélzúgásra.

Hideg hóra, fázós hajnalokra
Éhezésre, koplalásra.
Énekét a szél szárnyalja
Élteti a csodás nyarat újra.

...............

11/9. duckoszoszke

Téli este

Holdsugarán csillan ezer színében
Fehéren villan csillag fényében
Téli szivárvány ez a sötét éjben
Selymes hópihe szálldogál a szélben

Csendesen leereszkedik a szürke fellegből
Hófehér dunyhaként takarva be mindent
Beborítva a földnek fekete zugát
Takaróként befedve e széles határt

Fehéren izzik a havas puha takaró
Holdfénye táncol szikrát vetve rajta
Csendes neszeket elnyeli csendben
Csak a csodás némaság, ami zizzen

Szál, szál a hó pihe csendben
Jégvirágot alkot szivárvány színében
Ezernyi alakzat, forma, csillan a fényben
A természet csodája a fekete éjben.

..................

11/10. duckoszoszke

Gyertyafény

Gyertyafény villan az ablaküvegben
Sárgafénye táncol fényesen, kéjesen
Libben jobbra, libben balra
Fekete füstje szál az égre hosszan

Kint szélzug, havas a táj, hó pihe száll
Ezernyi színes fénye, még is fehér hó födte a táj
Hold simogatja sárga hideg fényével
Szikrázik a csillagok tükröződő színével

Ablakban kicsi gyertya sercen
Táncot jár a szikrázó üvegben
Hótakarót beborítja lángja
Fény jeleit küldi e nagyvilágba

...............

11/11. tymi

Télen

Az ablakom mögül nézem a kietlen,mégis elbűvölő tájat.
Eszembe jut gyermekkorom sok-sok apró csínytalansága.
Húgommal alig vártuk már a telet,
Hiszen akkor mindent lehet!
Kimentünk a havas tájba,
Szánkóztunk is óraszámban.
De mégis csak az volt a legjobb a télben
Ha szüleink is velünk jöttek.
Volt ott aztán móka,kacaj,
Nem úgy, mint tavaly...

Szívemet elönti a kínzó bánat
Ha felrémlik családom örömtőlittas kacagása.
Talán örülnöm kéne,
Hogy ennyi mindent nyújtott az élet.

De miért vetted el őket tőlem?
Légy átkozott örökre!
Még nem töltöttem be a tizennyolcat,
Amikor szüleim halál hírét megkaptam.
A húgomért indultam,
De nem találtam a szobában.
Puszta kézzel vetett véget életének,
Nem látott értelmet a további létben.

Hideg szél fújt a temetés napján,
S felhők uralták az égbolt minden tagját.
A koporsókat a földbe helyezték,
Ekkor csoda történt.
Sűrű pelyhekben hullott ránk a hó
Úgy éreztem,ott fenn már mindenki boldog.
A kis tömeg elballagott,
Így már mindenki elhagyott.
A könnyeim eleredtek
És mindegyik jéggé dermedt.
Ráborultam a hóval borított fejfára,
És hosszan imádkoztam:
a szüleimért,a testvéremért,de leginkább önmagamért.

.................

11/12. szabus

Kényszertél

Itt van az alvás szokott ideje,
ott meg a holnap másolt percei...
bölcsességim hegyét tompítják el
borús elmém hatalmas tervei

Ágyamon ülve szaglom a csendet;
beborít lassan a cinikus jókedv
természetes illatát hamisra mossa
a havas akarat: hó, s nedv

Repked szavam, működik a toll
folyik mondatom míg vége nincs a télnek -
Ha volna még idŐm,
de már fél szemmel látom;
Tolakszik a tavasz: elítélnek

.................

11/13. henkee

Téli est

Hópelyhekből csipkefátylat sző az ég,
Csillagforma jégcseppeket hord a szél,
Rénszarvasszán Éj-csengője csilingel,
Narancsillat Tél-homályba belibben.

Havas lepel tetőt,kéményt beborít,
Gyertyafényben huncut csillag hunyorít,
Fenyő ágán angyalhajak csüggenek,
Ezüstpillér hópihékből feldereng.

Zöld koszorú szalagjai csillognak,
Rőt kandalló meleg lángja fellobban,
Megrezzen a Tél-tündérnek köpenye,
Hószirmokat nyílnak téli fellegek.

....................

11/14. sziti

Elmúlás

Előtted állok most, hantod rejtekében
Szívem beborít gyengéd melegével
Elszáradt gally fáról hullva reccsen
Köröttem havas, fehér már minden

Emlékké fakultak már a fiatal évek
Alkoholmámorban úszó fetrengések
Napról-napra lopott szenvedélyek
Szívbe sajduló, megkopott remények

Ki kezem szorítaná hideg éjszakákon
Forró lehelletét érezném a számon
Adna vigaszt kóborló lelkemnek
Míg engem is majd mellé temetnek

Bocsásd meg hát az elmúlt éveket
Szenvedést okozó, átkos perceket
Örök mámort, keserédes szerelmet
Fájdalmat, elrontott, koldus életet.

Megtépázott lelkem most megpihen
Mardosó érzés fut jéghideg szívemen
Térdet hajtok meggyalázott életed oltárán
Talán megbocsátasz még a halálom óráján.

..................

11/15. gaborlaci

A tél,az elmúlás.
                          
December a tél ketdete,
Karácsonynak hava,
Januárban,februárban,
Jön a hideg java.
 
Minden évben megérkezik,
Ez a világ rendje,
Nem kérdezi senki tőlünk,
Hogy ez nekünk kell-e.
 
Megjött a tél, az elmúlás,
Elpusztul sok élet,
Növényeknek, bogaraknak,
Vet a hideg véget.
 
Beborít már mindent a hó,
Ellepi a tájat,
Havas lett a gémeskút is,
Nem látunk kint nyájat.
 
Jéggé vált a nagy vízesés,
Csodálatos látvány,
Kirándulók fényképezik,
Szülők, fiú és lány.
 
Tónak vize is befagyott,
Rá lehet már menni,
Kinek nincsen korcsolyája,
El kell menni venni.
 
Havas lejtők kínálkoznak,
Síelnek is rajta,
Lecsúszhat itt mot mindenki,
Aki bátor fajta.
 
Csontig hatol a fagyos szél,
Még a hó is deres,
Sízőket ez nem zavarja,
Csak az arcuk veres.
 
Hóvihar a Hortobágyon,
Veszélyessé válhat,
Ki a pusztán most kint reked,
Nagyon rosszul járhat.
 
Hozott a tél virágot is,
Az ablakra tette,
Szépen néz ki, pedig a fagy,
Szín nélkül festette. 

................

11/16. agnus

Lassan elmegyek
 
Beborít a havas éjszaka,
lassan érkezem végre haza.
Szájamon sós víz ízét érzem,
Istenem, segíts, csak ezt kérem.
 
Elborít engem a fájdalom,
könnymarta csíkok az arcomon.
Mosolygok még rád, én kedvesem,
az egész lényedet szeretem.
 
Bocsásd meg, hogyha elhív a vég,
lásd, én küzdök, hogy maradjak még.
Kézenfogva veled ülök itt,
Nézem a két szemed tükreit.
 
Ne félj drága, lassan elmegyek,
oda nem mehetek én veled.
Hiányzol majd, édes csillagom,
de megszűnik minden fájdalom.