Na ez a nap nem volt nagy szám...
Szokásos reggeli program, aztán du. apu elment dolgozóba.
Idétlen bőrgolyókergetőzsdit vetíteni rajongóknak.. izgi nem mondom... még jó hogy kora estére haza is jött.
Mire fürcsizni kellett mennem ide is ért.. ott jókat lubickoltunk.. apa nagy arc ha bolondozásról van szó..
Szerte széjjel röhögöm magam a sok idétlenségén... anya is tud jópofa lenni... de a családban ő próbál néha felnőtt is lenni.
Valakinek azt is kell. Ő inkább a megnyugtatásomban a sztár.. mosolyt csalni a pofimra ha sírok... megtömni a bendőm ha éhezem.. és turórudit adni hogy jobb legyen a kedvem... bizony.. azt is eszek.. méghogy 1 éves korig semmilyen édesség.
Jól sejhajon billenteném az illetőt aki ezt kitalálta. IMÁDOM! Már csak a csumipapírját meglátom pitizek mint a kiskutyák. Vagy mint a cicák úgy dorombolok... És semmi mellékhatás.. ha a jókedv nem számít annak...
Érdekes mnnyi mindent megtiltanak és állítanak rólunk kisemberekről.. hogy ezt nem szabad azt nem szabad... ezt nem tudjuk azt nem tudjuk... A frászt.. megeszek én bármit.. ide vele.. főleg a túrórudit
Mondanom se kell, ma sem adtam meg az örömet anyáknak hogy előbb elaludjak mint ők... höhö.. majd anyunak alszom ha ketten vagyunk...