_««^«««_«Mi is az a szeretet?_««^«««_«

 Honnan ered, hogyan jön létre a szeretet? Öröklődő tulajdonsága ez az embernek, vagy később alakul ki – s hogyan? Születésünk pillanatától kezdve – vagy talán még előbb is- szükségünk van a szeretetre, ami a nap 24 órájában ezernyi apró dologban nyilvánul meg. Ahogy egy édesanya rámosolyog gyermekére, ahogy felveszi, ahogy figyel rá - ahogy együtt vannak, azt a legszakszerűbb ápolás is csak utánozhatja, de nem pótolhatja. S ahogy a gyermek világa tágul, úgy bővül azoknak a köre, akikkel jól érzi magát, akiknek örül - akiket szeret.

 A szeretetet érezni kell, átélni és megtapasztalni – csak így lehet megtudni, mit is jelent. Mégpedig kétféleképpen kell ezt megélni – egyrészt úgy, hogy én szeretek, másrészt úgy, hogy engem szeretnek. Egy dolognak két oldala ez, kicsit más, kicsit ugyanaz, egymagában mindkét fél csak torzó.

 Mit is érzek a szeretett személlyel kapcsolatban? Talán legelső sorban azt, hogy az illető fontos a számomra. Jó érzéssel tölt el, hogy ő a világon van, s hogy én kapcsolatban lehetek vele. Fontos nekem, hogy ő jól érezze magát a világban, és benne velem. Ezért igyekszem őt minél alaposabban megismerni, megtudni, hogyan segíthetem őt, hogy ez a jó érzés benne is kialakuljon, megmaradjon, erősödjön. Egy kicsit benne élek, az ő szemével nézek.

 A szeretet tehát önzetlen.

 Biztos ez? Hány, de hány keserűség mögött az áll, hogy „ én mindent megteszek érte, de ő rám se hederít” vagy éppenséggel: „amit én adok, azt megköveteli, de én neki nem vagyok senki”.

 A szeretet nem önzetlen, hanem kölcsönös. Adok is, kapok is- ilyen értelemben a szeretet önző is. Jó, ha ezt tudjuk, s emiatt nem kell szégyenkeznünk. Így működik a szeretet- ha egy oldalú, akkor legalább annyi szenvedést okoz, mint örömöt, ha kölcsönös, akkor éltető erő, az emberi élet legfontosabb éltető ereje. A szeretet szeretetet szül, és csak szeretetből táplálkozhat.

 A szeretet az a furcsa jószág, ha megosztjuk, nem kevesebb lesz, hanem több.

 A szeretet éltető erő – írtam, s ez így is van. De a szeretet nagyon törékeny is. Szeretetünkért sokszor nagy árat kérünk, s ha a másik megbotlik, szeretetünk elvesztésével fizet(het) érte. A szeretet megvonása nem csak a csecsemőknek nagy veszély – veszély az minden életkorban. A nagyobb gyerek sem érezheti azt – még a veszélyét sem-, hogy nem szeretik, ha nem az elvártnak megfelelően viselkedik. Persze a gyereknek meg kell tanulnia, hogy hogyan kell viselkedni, dolgozni, tanulni, teljesíteni stb. de nem azért, hogy szeressék, hanem azrét, mert ez az együttélés rendje.

 A személyhez fűződő szeretet mellett létezik egy másik, sokkal kevésbé személyes, inkább általános szeretet is, az emberszeretet.

 „ Szeretem az embereket” – mondja az a valaki, akiben ez az érzés él. Ez egy személyes szeretetre való készenléti állapotot, odafordulást jelent, nyitottságot, elfogadást, segítőkészséget. Az ilyen ember szinte alig várja, hogy legyen valaki valóságos személy, akit szeretetébe fogadhat. Őszintén és önzetlenül. „Ez a szeretet nem kíván dekórumot (kitüntetést), elismerést, ellenszolgáltatást. Ez a szeretet halkan lép, és áthatja az egész életet”- írja Sztehlo Gábor (Isten kezében, Bp. 1994). Nagy adomány ez, annak is, aki kapja- és annak is, aki adja.

 A szeretetet ápolni kell. Ápolni kell a szürkének mondott hétköznapokon és az ünnepeken egyaránt. Az élet zöme hétköznapokból áll, ezeknek sorában alakul, mélyül, fejlődik: él a szeretet- az ünnepnapok csak egy-egy csúcspontot jelentenek.

 Kiemelkedő ünnep a családban a születésnap, amikor az ünnepelt a főszereplő. Az összetartozást ünnepeljük karácsonykor-akkor mindenki főszereplő, de legkivált mi, ahogy vagyunk. De jó is ünnepelni, békében szeretetben.