sátánizmus vallásként 1966-ban vált hivatalossá, amikor is Anton Szandor LaVey Amerikában megalapította a Sátán egyházát (Church of Satan), és az egy évvel később megjelent könyvében, a Sátáni Bibliában pontosan meghatározta a vallás ideológiáját, dogmatikáját és gyakorlatát, amelyek egyértelműen elválasztják a sátánizmust az ördögimádattól. A sátánizmust hivatalosan önálló vallásnak ismeri el többek közt az Amerikai Egyesült Államok kormánya és hadserege, valamint az Egyesült Királyság hadserege is.
sátánizmusban a Sátán a következőket jelenti (A kilenc sátáni kinyilatkoztatás):
-
Sátán az élvezetet képviseli az önmegtartóztatással szemben!
-
Sátán az életet képviseli a szellemi vágyálmok helyett!
-
Sátán a szennyezetlen bölcsességet képviseli a képmutató önámítás helyett!
-
Sátán az arra érdemesekkel szembeni kedvességet képviseli, ahelyett, hogy szeretetünket idegenekre pazarolnánk!
-
Sátán bosszúállást hirdet, ahelyett, hogy odafordítanánk a másik orcánkat!
-
Sátán a felelősséget képviseli a felelősek iránt, ahelyett, hogy lelki vámpírokkal foglalkoznánk!
-
Sátán azt hirdeti, hogy az ember csupán egy az állatok közül – néha jobb, de többnyire rosszabb a négy lábon járóknál –, aki az „istentől való lelki és szellemi fejlődése” révén valamennyi élőlény közül a legveszélyesebbé vált!
-
Sátán a keresztények által bűnöknek nevezett dolgokat hirdeti, mert ezek vezetnek a testi, szellemi vagy érzelmi kielégüléshez!
-
Sátán az egyház legjobb barátja, hiszen az egyház neki köszönheti, hogy még mindig tevékenykedhet!
A sátánista vallás nem kéri híveit törvénytelenségekre, emberáldozatokra, véres jelenetekre; ezek az ördögimádat jellemzői. Nem használnak „kifordított” keresztény jelképeket (pl. fordított kereszt); jelképe a Baphomet-szimbólum. Nem folytatnak térítést. |