>>>11.rész<<<
Kicsim! Szólított meg vki. És ez a vki egy középkorú nő személyében teljesedett ki, aki törvényesen az anyám volt. É: hmm, mama, haggyál még aludni akarok A: jól van-ment ki. Hát végülis nem is aludtam nagyon sokat. Csak éppen 2 napot xĐ. Neem…azért fönn is ovltam. Nem csináltam semmit ebbe a két napban, Natali állandóan átjárkált Tomékhoz. Nem nagyon tudott érdekel, csak az zavart h Bill folyton kinn ült az ablakában és az én ablakomat leste. Ő nem láthatott engem hisz olyan a függönyöm h kívülről nem látsz be de bentről kifelé igen. Rosszul esett amit csinált, számtalanszor hívott meg sms-t küldött, de vagy kinyomtam v kikapcsoltam a telót. Nem vagyok rá kíváncsi. Mért nem jön ide személyesen?...Hát azzal is próbálkozott, de elzavartam. De hiányzik, nagyon. Miközbe gondolkoztam már föl is öltöztem. Fekete répagatya, fekete alapon fehér pöttyös öv. Fekete-szürke csíkos póló. Szemfesték és már kész is voltam. Meg reggeliztem majd megint bedobtam magam a kanapéra. Bekapcsoltam a TV-t és mesét néztem. É: GYERE SCOOBY DOO, SZÖRNYŰ HÁBORÚ AMI VÁR RÁD NE HÁTRÁLJ, HÁT GYERE SCOOBY DOO HAGYMA KOSZORÚ!! SEGÍCCS SCOOBBYY ….- Épp az ágyon ugráltam és énekeltem a Scooby Doo betét dalát amikor vki kikapcsolta azt. Vki: micsinálsz? É: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ paff- leestem az ágyról mert úgy megijedtem attól a személytől aki jött. Vki: úristen jól vagy? Nem akartalak megijeszteni- csengett fel az arcom fölött a már régóta hiányolt hang. Kinyitottam a szemem és egy aggódó de annál melegebb barna szempárral találtam magam szembe. Segített fölállni, majd leültetett a kanapéra és ő is mellém ült. Vki: minden rendben? É: mit csinálsz itt?? Vki: én én csak –nyelt egy nagyot- nagyon sajnálom amit tettem, nem tudom mi vezérelt, de mind1 is csak az a lényeg h nagyon megbántam és ebbe a 2 napba amíg nem beszéltünk rájöttem h nagyon fontos vagy nekem, és még egyszer szeretnék bocsánatot kérni és ezt szeretném oda adni.- adott a kezembe egy hosszúkás dobozt. Remegő kezekkel vettem ki a kezéből, majd ránéztem ő pedig bíztatóan rám mosolygott. Kinyitottam és egy ezüst karkötő volt benne, könnyes szemmel vettem ki, majd elolvastam rajta a feliratot. „Fontos vagy nekem Bill” Mosolyogtam, majd vissz*raktam a dobozába és visszanyújtottam Billnek, aki meglepetten nézett rám. B: a tiéd É: nem fogadhatom el Bill csak elmosolyodott majd kivette a dobozból a karkötőt és fölcsatolta a csuklómra. B: h mindig emlékezz rám- mosolyodott el É: jajj Bill, gyere ide- majd megöleltem, éreztem h meg könnyebbülten sóhajtott fel és még erősebben ölelt magához.
Natali épp jött be a nappaliba amikor elég érdekes hangokat hallott. É: Bill!!!- sóhajtottam föl B: fáj??- kérdezte lágy hangon É: nem annyira- mondta elhalt hangon B: akkor jó- sóhajtott föl É: áúú B: abba hagyjam??- és egy pillanatra megállt. É: NEE!!! É: ühmm- dőltem el a kanapén B: ahh, na végre- ült mellém Natali csak nagyot nézett, majd a szemét takargatva jött be a szobába. Csak meglepetten néztünk rá, majd kicsit elhúzta a kezét és a látvány teljesen más volt mint amire számított. N: ti ti ti ti- makogott É: mi?? N: nem feküdtetek le? Bill és én nagy szemekkel néztünk rá majd egymásra, majd kitört belőlünk a röhögés. N: most most mi van? Tisztán hallottam h milyen hangokat adtatok ki!!- vörösödött el Még jobban elkezdtünk röhögni, ő meg csak egyre jobban vörösödött. Fölültem Bill mellé, majd megmutattam a kezem. É: csak egy szálka volt benne- nevettünk és most már natali is nevetett, ekkor lépett be Tom. T: na mizu emberek??? Mi ez a nagy nevetés? Neki is elmeséltük és ő is nevetett egy jót Natalit de aztán oda üt mellé, jó szorosan. É: Bill!!?? B: igen?- fordult felém csillogó szemekkel É: segítesz nekem? B: miben? É: sütni B: igeeenn- mosolygott még jobban, jajj asszittem elolvadok. T: jajj inkább ne segíccs neki É: mért? T: mert mikor legutoljára főzött 1 hétig nyomtam az ágyat- mondta zöld fejjel B: kabbe Tom, az csak azért volt mert átcserélted a címkét a són meg a cukron úgyh magadra vess b*lf*szkankó!!! Mi csak nevettünk egy jót Billéken, majd fölálltam és Billt is fölhúztam. Megfogtam a kezét, amin ő meg is lepődött majd mentünk is ki a konyhába.
|