Nem számított ki jön, csak ne bántson. Ezer dal is kevés lenne, hogy elsírjam a bánatomat. Az a legrosszabb érzés, mikor valaki olyan alacsonyít le egy (utálatos) szintre, akiről eddig azt hitted, ismered és szeret. Mert akárhogy bánt, én nem tudom utálni Fannit. És remélem ő se utál. Csak én voltam a hülye, nem így kellett volna viselkednem. Csak én mindig mindenre későn jövök rá. De egyszer, ha majd visszaadták az önbecsülésemet, felbátorodom, és bocsánatot kérek Fannitól. Végülis én vagyok Bertóti Lili, aki bátor és őt jelölte meg Dénes Dóri (mintha olyan nagy szám lenne)

- Mi a baj? Hogyan tudnék segíteni?

- Jól esne most egy olyan homlok puszi. Az mindig jobb kedvre derít.

- Kívánságod számomra parancs.

Megpuszilt. És ez volt a legjobb dolog, amit most kaphattam. Igen ez volt. (most nagyon próbálom magam meggyőzni)

- El akarod mondani?

- Akarom én nagyon is, csak sehogy se jön ki. Annyira rossz, mert ilyet még nem éreztem, illetve éreztem, de ennyire erősen, és ilyen fájdalmasan, egyszerűen... hé, most mi van?

- Mégis történt valami közted és Mika között...

- Dehogyis, Fanniról beszélek.

- Oh, tényleg? Bocs. Figyelj Lili: én óva intelek attól, hogy összejöjj Mikával. Ő csak bántana téged, és hidd el, ha nem te lennél, akkor leszarnám mit csinál kis öcsi, de téged megpróbállak megóvni tőle.

- De miért? Miért vagy ilyen jó velem? Miért kedvelsz? Én soha egy jó szót se mondtam neked, rólad, én olyan hülye vagyok, mindig magamról beszélek...

- Nem igaz! Minden szavad egy jó szó, amitől a napom maga lesz a csoda. Na de most mondd el mi volt Fannival.

Elmondtam neki mindent, ő meg próbált vigasztalni, csak hát becsengettek, és mi rohantunk angolra. A nap hátra levő részét szinte végig Orrannal meg a haverjaival töltöttem, akik főleg rapperek voltak, de azért jó fejek... Aztán eljött a mosogatás ideje, és Orran elkísért. Hát nem kedves tőle? de nem csak ő volt az egyetlen kísérő. Maku is ott volt Dórival. Mikor beléptünk, egy hosszú pillanatra csak Muki arcát láttam, majd besétált a képbe Dórika, és elkezdett magyarázni.

- Figyelj Dóri, túl fáradt vagyok hozzád, de ha nagyon akarod, mondd nyugodtan, de ne lepődj meg ha a kezem kicsit közel kerül ahhoz a szép púderezett orrocskádhoz.

Teljes nyugalomban sétáltam Orran mellé, de végig Mikó arcát figyeltem, vajon ő is utál? vagy csak Fanni meg Mesi? De semmit nem lehetett kivenni az arcából.

- Huhh, ügyes vagy Lili! Még soha senki nem mert beszólni Dórinak.

- Hát akkor ideje megszoknia, mert ha már megjelölt, akkor a mindennapi csatákhoz a beszólások is hozzátartoznak. És ezek a beszólások elősegítik a háború megnyerését.

A mosogatás nagyjából konfliktus-mentesen zajlott le, Orran hazakísért, és otthon Luca fogadott.

- Jól van Lili! Nem akarok többé hazudni! Nem fogok többé hazudni!

- Mi történt?

- Késik.

- Mindjárt itt lesz. Ez nem a te hibád, nem hazudtál vele semmitJ

- Nem az, te lüke, hanem a menzeszem.

- És?

Nekem mindig minden későn esik le.

- Lehet, hogy terhes vagyok.

Meglepő információ!!!

- Lehet, vagy biztos?

- Még nem mertem megnézni a tesztet!

- Miért nem?

- Mert... ha véletlenül babát várnék,... akkor... az nem Máté babája lenne...

- Miért nem? Ezt hogy érted, nem értem.

- Én csütörtökön lefeküdtem Árpival.

Ez volt az igazi meglepetés. A nagynéném és a nagybátyám szexuális életet élnek/éltek. Végülis családban marad. De nem ez a legrosszabb, hanem, hogy Luca így kiborult. Már biztos azon is, hogy megcsalta szegény Szabad Mátét, és most ez a baba-cucc is... De hát sokat ivott. Ő is meg Árpi is... A tesztet nem nézte meg, én meg nem akartam helyette. Azt mondta, holnap megpróbálja. Próbáltam nyugtatgatni, de nem igazán jött be. Kérdeztem, Máté tudja-e, de kiderült, hogy csak sejti. Kérdeztem Árpi tudja-e, és kiderült, ő nem is emlékszik. Nem is tudom kit sajnáljak. Lucát nem akarom, szegény annyira megbánta. Mindegy, most majdnem meghalok az álmosságtól, úgyhogy lefekszem, jó éjt!!!

Szeptember 15. Csütörtök 10: 50

Szombaton lesz az évszázad bulija, és meghívtak. Ami nem rossz, tök jó, de sokkal jobb lenne, mondjuk Fannival. Reggel az első dolgom volt megkeresni Dórit

- Hello Dóri!

Végig mert, majd azzal az okos fejével úgy nézett rám, mintha tehénszaros lenne az orrom.

- Mit akarsz, szöszi?

- Nyugodj meg, semmit. Csak elmondani, hogy akárhogy próbálkozol, én nem tudok veled harcolni.

- Miért nem?

- Mert nem utállak.

- Hogyhogy? Miattam voltál az első héten minden nap az igazgat6óiba, miattam van büntető melód, miattam utálnak a barátaid.

Csak ezt akartam hallani!

- Tudod mit? Utálat nélkül is kiállok ellened!

Lehet, hogy furcsa, de tényleg nem utálom Dórit, és most rohanok Fannihoz!

18: 20

Ez az! Elmondtam mindent Fanninak, bocsánatot kértem, megbeszéltük, és együtt megyünk az évszázad bulijába. Már csak azt kell otthon kikunyiznom, hogy elengedjenek.

- Én olyan buta liba voltam. Gondolhattam volna, hogy csak Dóri találta ki.

- Igazából én is hülye vagyok, mert elmondhattam volna, hogy nincs semmi.

- Meg arra is rájöhettem volna, hogy ha Marci nincs itt, akkor nincs Marci-banda, nem?

- Milyen banda?

- Hát Dóri azt mondta, hogy azért nem próbáltál a hétvégén velünk, és azért mondtad, hogy elutaztok, mert az új bandájukban vagy tag, és velük próbálsz.

- Már ne is haragudj, Fanni, de ez elég hihetetlen. Majd pont Dórival lépek egy bandába, és ő pont neked mondja.

- Tudom! Bocsi.

Megöleltük egymást, és megbeszéltük, hogy megyünk együtt bulizni. A mosogatást gyorsan lerendeztem, ügyet sem vetettem Dórira meg a talpnyalóira. Miután kiszabadultam a ketrecből mentem a Lepkére, ahol már ott volt mindenki.

- Őszintén szólva és már az elején se hittem Dórának.

- Akkor mire vártál, miért nem mondtad el a többieknek, amit gondolsz?

- Havernőpajtás mindenkit leordított, aki ki merte ejteni a nevedet.

- Jól van, lehet, hogy kicsit túlzásba estem, de...

És akkor lehuppant mellém Mesi.

- Na és ő mit keres itt?

- Azt hiszem tévedtünk, Mesi.

Miután Mesinek is elmagyaráztuk, hogy tévedés volt, bevánszorgott az ajtón Mika meg Dóri.

- Jé, én azt hittem, hogy Dóricsajnak túl lepukkant ez a kóceráj.

- Hát már semmi se szent, már ide is az jön be, aki akar?

Ez kicsit hangos megnyilvánulás volt Mesi részéről.

- Mika, menjünk inkább a La Roche-ba.

És elmentek a La Roche- ba. Biztos nagyon jó lehetett a La Roche-ba. Ha az volt a cél, hogy lássam, hogy együtt vannak, és féltékeny legyek, hát akkor nem jött be, mert nem vagyok féltékeny. Mily meglepő Orran ma is hazakísért.

Itthon Luca elvégzett egy terhességi tesztet, és megmerte nézni és negatív lett, és nem terhes. Azt mondta, hogy most szomorúnak kéne lennie, de soha nem volt még ennél boldogabb. Most már csak az a baj, hogy Szabad Máté tudja, hogy Luca megcsalta, és jelenleg így Dóri anyja áll nyerésre. Na megyek vacsizni. Szerencsére a mai napom sokkal jobban telt, mint a héten eddig bármelyik nap. Az, hogy sikerült tisztáznom Fannival ezt a dolgot, sokkal jobb kedvre derített, mert hirtelen megtelt a szívem azzal a rengeteg szeretettel, amit nekik adok/adhatok, és amit ők adnak nekemJ

Szeptember 16. Péntek 22:16

A töri órát végig szenvedtem. Nem azért mert annyira utálnám a törit, de olyan rossz volt látni, ahogy Dóri és Muki enyelegnek. Ami nem zavar, csak az, hogy ott csinálják mindenki előtt. Nem is enyelegnek, csak úgy vannak, és magától értetődő, hogy valamit akarnak. Fanni próbált vigasztalni, de azt mondtam, hogy csak a viselkedésük zavar. Orran meg folyton rajtam lóg, kicsit már zavaró. Persze nagyon aranyos meg minden, de néha már elegem van belőle. Lehet, hogy kicsit neki is belőlem, mert ma már nem foglalkozott annyit velem. Lehet, hogy a héten azért törődött velem annyit, mert tudta, hogy a barátaim éppen nem szeretnek. Olyan jólelkű. Csak ő képes ilyet tenni, és ezért nagyon szeretem őt, és meg is köszöntem, hogy kiállt mellettem, mert erre is csak ő képes... Aztán ebédszünetben épp Robival meg Bálinttal kerestem asztalt, mert teljesen dugig volt az ebédlő. Mikor leültünk láttam, hogy Orran se talál asztalt, ezért intettem neki, hogy jöjjön oda.

- Megőrültél? Ide akarod ültetni azt a suttyót?

- Honnan veszed, hogy suttyó? Egy nagyon kedves fiú, és én szeretném, hogy ide üljön, ha titeket ez zavar, akkor elmehettek, vagy ha az olyan fura, akkor elmegyek én, de az a lényeg, hogy vele szeretném megenni ezt a... ezt a fura masszás izét...

A kaja szörnyű volt... A fiúknak már válaszolni se volt idejük, mert Orran odaért.

- Na?

- Hello Orran, mi történt mostanság veled?

Elég feszült volt hangulat eleinte, de aztán szerintem Robi meg Bálint is rájött, hogy Orran nem is olyan durva, mint ahogy a drága öccse állítja. Szünet végén már pacsival köszöntek el.

Mielőtt mentem volna mosogatni Mesi félrehívott:

- Hé, csajszi!

- Mi van?

- Tudod, már régen meg kellett volna kérdeznem, hogy mi is történt azon a viharos estén közted és a Benezra Brothers között?

- SemmiJ

- Akkor min mosolyogsz?

- Csak eszembe jutott...

- De mi?

- Semmi. Már közel volt, csak valami mindig közbejött.

- De mi volt közel?

- Már épp elmondta volna, hogy szeret. Azt hiszem.

- És akkor meg is csókolt volna?

- Nem tudom, mert nem mondta.

- Szomorú vagy miatta?

- Dehogyis. Én úgyse szeretem őt, meg szerintem igazából ő se, mert akkor most mi a fenét kavar Dórival, nem?

- Tudod eddig én is biztos voltam benne, hogy ti ketten... szóval, hogy is mondjam: összetartoztok, de most ez a cucc Orrannal. Tisztára bekavar. Veszélyesebb, mint Marci.

- Hé, tudod, hogy a szerelmi életemről beszélsz?

- Tudom! És őszintén szólva olyan mint egy szappanopera, és biztos vagyok benne, hogy a főszereplő csávó igazán szeret téged!

- És ki a főszereplő csávó?

- Hát ez itt a kérdés. Na de, indulj Lili, lekésed a randid DorcibabávalJ

Puszi, és rohantam mosogatni. Az ajtóban találkoztam Orrannal.

- Gondoltam bejövök, hogy ne kelljen végig őket hallgatni.

- Jó ötlet, kösziJ

Asszem ez a legjobb túlélési technika. Csak nevettünk Dórin, ahogy ott játszotta az eszét Makunak. Aztán egy óvatlan pillanatban elcsúsztam a habban, és a tányér elrepült a kezemből egyenesen Dóri lábát eltalálva. Mivel ő ezt támadásnak vélte, felkapott egy kanalat és hozzám vágta. Mivel ezt én véltem támadásnak rögtön neki ugrottam és elkezdtük a szokásos Lili-Dóri verekedést, aminek csak a fiúk vetettek véget.

- Tudjátok elég uncsi, hogy folyton püfölitek egymást. Találhatnátok más elfoglaltságot, mondjuk, szambázhatnátok néha napján.

- Megtennéd, hogy nem szorongatsz? Engedj már el!

- Úgyis neki ugrasz Dórinak.

- És az téged mit zavar?

- Nem bírom az erőszakotJ

- Jajj, de vicces, szétröhögöm a vakbelem, engedj már el!

- Jól van, eredj utadra!

- Köszönöm.

Orran is elengedte ezalatt Dórit, majd egy csúnya nézés után Dórival, mentünk vissza mosogatni. Mikor vége lett a kínzásnak, indultunk haza. Orran természetesen hazakísért, de most annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy túlmentünk a mi házunkon, és már szinte náluk voltunk. Így hát bementünk hozzájuk, és végre láthattam a Benezra rezidenciát. Sajnos/szerencsére senki nem volt otthon. Pedig kíváncsi lettem volna arra a híres neves Lolára. Miután mindent megszemléltem, felajánlottam Orrannak, hogy ő is nézze meg a mi házunkat, így átmentünk hozzánk, én is mindent elmeséltem, mikor hirtelen feltűnt Nagyi.

- Nocsak fiatalember, micsoda változásokon ment keresztül, mióta nem láttam.

- Nem, Nagyi. Ő nem Maku. Ő Orran.

- Istenem ezek a külföldi nevek. Azért üdvözöllek kincsem.

Ezután átsuhant a konyhán két gyerek ordítozva, és csak később jöttem rá, hogy Balázs és Rebeka fogócskáznak, majd apu jött idegesen motyogva valamit, mint ahogy szokott, majd jött anya, aki megint sietett valahova, csak a kezembe nyomta Danit, egy Luca mindjárt jön szöveggel, és tovasuhant, mikor Luca pördült be vidáman a konyhába, énekelve majd boldogan köszöntött, és kikapta a kezemből Danit, és már rohant is a kert felé, hogy elvigye valahova.

- Legalább tudom, miért is vagy ilyen kelekótya.

- Nem vagyok kelekótya, csak egy kicsit dilis, de ezt látva te is értheted miért.

Aztán megmutattam a tündéreket a kertben meg a virágágyást, ahol lehet feküdni, csak most már hideg a föld, ezért nem lett volna túl jó ötlet befeküdni a virágok közé. Aztán megjelent Árpi és közölte, hogy valami fontosat akar kérdezni.

- Akkor én megyek is!

- Ezért tényleg nem muszáj, nyugodtan maradhatsz.

- Nem, amúgy is mennem kell, holnap találkozunk a buliban.

Felkerekedtem hát, és megkerestem Árpit.

- Na figyelj, kicsilány: el kell mondanod, hogy mi van Lucával?

- Majd elmondja ő, jó?

- De ő nem mondja el, úgyhogy már csak benned bízhatok.

- De ez annyira személyes, nem tőlem kéne megtudnod.

- Szörnyű, de mégis tőled fogom.

Megadtam magam, és mindent elmondtam Árpinak.

- Ah, istenem.

Az arcát a tenyerébe temette.

- Mi van? Csak azt ne mondd, hogy nem emlékszel. Nem hiszem el. Lucát amúgy se lehet csak úgy elfelejteni.

- Nem, dehogy, de nem volt semmi.

- Micsoda?

- Nem feküdtünk le.

- De ő azt mondta.

- Mert ő azt hitte.

- De miért hitte?

- Mert ő akarta is, csak én nem hagytam, hisz ott van neki a Mátéja, meg részeg is volt, aztán reggel ott aludtunk egy ágyban szinte meztelenül, elég félreérthető volt.

- És ezt neki nem mondtad?

- Nem kérdezte, nem is hittem, hogy ezt gondolja.

Aztán mikor hazaért Danival megtudakoltam, hogy mi volt az öröme oka?

- Jajj, kis szívem, megjött.

- De hát már a teszt is mutatta, hogy nem vagy terhes.

- Csak az egyik. A másik három pozitív lett.

- Hány tesztet csináltál?

- Csak négyet... meg még hármat.

- Jesszusom, Luca...viszont van még egy jó hírem.

Mikor elmondtam, repesett az örömtől, és el is rohant Mátéhoz, hogy elmondja. Bár szerintem ez elég átlátszó duma lesz, de Luca nem szokott hazudni (annyit).

Aztán elkéredzkedtem a holnapi bulira anyutól, és elengedett, bár megkért az alap dolgokra: ne igyál sokat, ne drogozz, ne szexelj meggondolatlanul. Nem tudom mit gondol. Először a mindent meghatározó ELSŐ CSÓKON kéne túl lennem, de még az is várat magára, egyelőre...

Na jó éjt!!!

Szeptember 17. Péntek (szept. 18., vasárnap 10:20- kor megírva)

Nekem muszáj mindig hülyének lennem? Mert úgy érzem, mindig az vagyok. Egy idióta. De azért néha csinálok jó dolgokat. A délelőttöt Mesiéknél töltöttük, mert menekültem a hülye munkások elől, akik ma fejezték be a az előszoba felújítását, és most vitték el azt a fát, ami betörte az ablakot. Bálintéknál énekelgettünk, majd hosszasan győzködtük Bálinték anyukáját, hogy ezen a bulin, semmi banda-fellépés nincs, mert az már rég feloszlott, és engedje el Mesit meg Bálintot, de nem enyhült meg. Ezért Robi azt mondta, hogy ha Bálint nem jöhet, ő se megy. Sajnos ez se hatotta meg az anyukát, de aztán kiderült, hogy Robi amúgy se tud jönni... Aztán Meki kijelentette, hogy ó Dórit hívta meg, mire mindenki kicsit mintha idegesebb lett volna, vagy haragosabb. Aztán Fanni mondta, hogy főleg azokat engedik be, akik kísérővel jönnek, és azért lett volna jó, hogyha Bálint meg Robi jönnek, mert akkor lett volna kísérőjük, de mivel Maki nem minket visz magával, és a srácok se jönnek, így nincs kísérőnk. Engem még csak elhív Orran, de akkor mi lesz Fannival. Aztán tényleg így lett. Orran elhívott engem, Alma Peti meg Fannit. Alma Peti bele van zúgva Faniba, Fanni meg ügyet sem vet szegényre. Mikor Fanni örömében arcon puszilta, hogy elhívta, szegény majdnem elájult. Bár Alma Peti csak 10-ig maradhat. Mindegy. Mindent megbeszéltünk Fannival, mit fogunk csinálni, meg minden, aztán persze semmi nem úgy történt... Ez volt életem egyben legrosszabb, de egyben legszebb napja is...

Nyolckor találkoztunk a Lepkén, négyesben. Alma Petin zakó volt, és díszzsebkendő, és az édes még rózsát is hozott Fanninak, aki életében először elpirult Alma Peti miatt... Elindultunk a helyszínre, de mivel még senki közülünk nem volt ott, kb. egy óráig céltalanul bolyongtunk a környéken. Mikor végre megtaláltuk a helyet óriási hosszú sor volt, tele egyedül várakozó emberekkel. Tehát Fanninak igaza volt, mert így párban öt perc alatt bejutottunk. Mikor beléptünk az első akit megláttunk a mosolygó Dórika volt.

- Na srácok, a lányoknak szükségük van egy kiadós mosdói traccspartira, majd jövünk.

Akkor láttam utoljára aznap este Alma Petit. Mikor beléptünk a mosdóba, Fanni rögtön neki látott:

- El kell mondanom, hogy ne mástól tudd meg!... Mika és Dóri összejöttek!

Valami erős szúrást éreztem a mellkasomban, de nem akartam vele törődni, ezért összeszedtem magam, és válaszoltam:

- Egészségükre! És nekem ehhez mi közöm?

- Nem tudom!

Jajj, Fanni, dehogynem tudod! Mindketten tudjuk, hogy Maku mintha egy tőrt szúrt volna a szívembe, mintha az álmaim várát rombolta volna le, mintha egy álmot törölt volna el egyetlen kis mozdulattal. Legszívesebben sírtam volna, mert vérzett a szívem, össze volt törve, mert a hülye Dórika csak játszik Miki érzéseivel, én meg szeretem őt. (Igen szeretem, és ezt most nem akarom kihúzni J)

Aztán kimentünk, és táncolni kezdtünk. Fannit hamarosan lekérte egy csávó, és ő nagy örömmel ment vele táncolni, majd hozzám is jöttek egyre többen táncolni, de én nem igazán akartam senkivel táncolni. Mindenkinek azt mondtam: Bocs, most nem táncolok, pedig legszívesebben azt is a képükbe vágtam volna, hogy álmaim hercege egy másik libával van, hogy két hete azzal kínoznak, hogy hamupipőkét kell játszanom, hogy totál szerencsétlen vagyok, mert nem is tudok rendesen táncolni, hogy legszívesebben sírnék, meg hogy a régi rózsaszín hableányos bugyim van rajtam, és hogy amúgy sem szeretem, ha valakinek ragyás a pofája, és ő pont ilyen. Mert nekem mindig későn esnek le a dolgok. Teljesen oda meg vissza vagyok Mekuért, erre ő mással kavar, pedig akkor tényleg elmondtam volna neki, hogy szeretem és őt sem állítottam volna meg a vallomásában. Aztán én hülye találtam egy asztalt, amin a piák voltak, és elfelejtve az anyai kérést, hogy ne igyak sokat, elkezdtem vedelni mindent, amit csak láttam. Nagyon fura, mert csak a kijózanodásom után emlékeztem a dolgokra, de azóta ezerszer megbántam már azt is, hogy elindultam abba a buliba. Aztán jött az őrangyalom, Orran, és felkért táncolni. Gondolom, akkor még nem látta, hogy totál részeg vagyok, és ő meg józan, de azért vele táncoltam. És utána, miután háromszor léptem a lábára, és taknyoltam el a padlón leültetett.

- Hé, Lili, nem vagy te részeg?

- De, igenis az vagyok. De tudod mit? ez jó nekem.

Nyúltam is az újabb pia felé, de Orran kivette a kezemből (utólag is nagyon nagy köszi érte)

- Ne! Ne igyál többet, kérlek!

- Orran, kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Te miért vagy ilyen jó hozzám?

- Mert szeretlek.

Na azt hiszem ekkor hánytam először, egyenesen Orran elé, aki még épp jókor ugrott félre. Aztán Orran kivitt a teraszra, hogy levegőzzek.

- Orran, te miért nyalod hátra a hajad? Olyan édes lennél göndör hajjal.

- Én nem Mika vagyok. Neki olyan a haja, nekem ilyen. Ha a göndör hajat szereted, menj, keresd meg őt!

Ekkor futott ki Fanni.

- Hallottam, mit csinált Lili, bocsáss meg neki Orran, biztos teljesen beállt. Hazaviszem, ne is figyelj rá!

- Rendben. Jó éjt!

Homlokon puszilt, majd elment. Akkor hánytam másodszorra.

- Na gyere Lili, elég volt mára, menjünk haza!

- Nem akarok! Itt akarok maradni!

Elszaladtam onnan, be a zsúfolt teremben céltalanul rohantam, míg valaki karjaiban nem kötöttem ki. Egyenesen Makiéba. Ahogy a szemébe néztem a rég kikívánkozó könnyeim lassan csordogálni kezdtek, de nem engedtem el őt. Éreztem az illatát, láttam a gyönyörű szemeit, a csodálatos, puha bőrét...

- El akarom mondani... Meg akarlak csókolni... De nem lehet...

A fejemet a mellére raktam. Mindketten tudtuk miért nem lehet. Nem lehet Dóri, Orran és Marci miatt sem. Meg mert én részeg voltam, és biztos szar ízű lett volna a csókom.

- Istenem, Lili. Végre meg vagy! Mika! Úristen, mit csináltál vele?

- Semmit.

De! Összetörted a szívemet. Itt sírok a melleden, és azt mered mondani, hogy semmit nem csináltál? Legszívesebben mindezt az arcába ordítottam volna, de már túl gyenge voltam hozzá.

- Jól van, segítek!

Megpróbált engem lefejteni Mekáról, de én ragaszkodtam hozzá. Aztán mégis elengedtem, és hagytam, hogy Fanni tuszkoljon kifelé, de még hallottam a hülye Dórika hangját:

- Na, mit akart?

De hogy Miki mit válaszolt, azt nem tudom. Én visszamentem volna, hogy felpofozzam a csajt, de Fanni nem hagyott.

- Hagyd Lili, hazamegyünk!

Itthon mindenki aludt már. Fanni betuszkolt az első fürdőbe, és ruhástul a zuhany alá állított. Ez józanított ki. Aztán megmostam a fogam, ő meg ezt mondta:

- Lili, most feküdj le, aludj, mert rád fér. Holnap rettentően fájni fog a fejed, de ne vegyél be gyógyszert, az nem használ, mert ha az összekeveredik a piákkal, amiket összeittál ma, akkor te mérgezésben leled halálodat. Igyál citromlevet magában, de most jó éjt! Elmegyek, jó? Aludj!

Elment, nekem meg eszembe se jutott lefeküdni. Felmentem a szobámba, levettem a vizes ruháimat, és felvettem a hülye nagy lila szoknyám, meg valami piros felsőt hozzá meg zöld kardigánt, és ittam egy tejeskávét és indultam a kertbe. Leültem Luca székébe és sírva kértem a tündéreket:

- Adjatok egy jelet, vezessetek engem is! Tündérek! Luca tündérei, jelentkezzetek!

És akkor megszólalt a zene, az angyali zene. Fény gyúlt a kert végében, én felálltam, és a kert végében megjelent Miku. Én csak álltam ott a hülye lila szoknyámban és nyeltem a könnyeimet, mert szomorú és boldog voltam egyszerre.

- Bocsáss meg, ha bántottalak...

- Te nem csupán bántottál, összetörted a szívem...

- El akarok mondani valamit neked valamit, amit ezelőtt még egyszer se tudtam.

A szívemben a fájdalom egyre erősebb lett, mintha ezernyi tőr szurkált volna, de akkor kimondta a bűvös szót, amitől a tőrök valamely tündéri csoda folytán lepkék szárnyán tovatűntek.

- Szeretlek!

Ha még részeg is voltam egy picit, hát kijózanodtam, mert abban a percben, abban a szent percben Mika Benezra végre megcsókolt.