Menü
*vendégkönyv *képtár
*News *idézetek
*én nem születtem varázslónak
mosoly*
zenei fogalmak*
i think* .új.
-----
Túl sok a kérdés,
és kevés a válasz,
gyerünk, ne félj,
tessék, most válassz!,
lehetsz velem,
vagy ellenem,
béke úgysem lesz,
hiszen ismerem
a fajtánkat, ezt a bonyolult gépet,
hiába szeretsz és
hiába léped
mindig azt, amire van logikus érved,
hiszen igazi diplomát nem ad,
csak az élet,
sokszor azt hiszed,
már ott vagy a sínen,
az élet a verda, és te mindegy,
kinek nyomod a gázt
van, aki fegyvert ránt,
vagy adja a port,
van, akit nem izgat fel más,
csak a sport
van, aki kurva lesz, van, aki őket hajtja,
van, aki minden pénzét a játékon hagyja,
de van, aki hős lesz és van,
aki nem,van, aki jegyet váltott,
csak a rossz helyen,
van, aki hazudik és van,
aki igazat mond,
és van, aki érzi, melyik az a pont,
mikor az élet válasz téged,
nem te őt,
ami eltemetett már sok nagymenőt,
hogy a zene akar engem,
vagy én akarom a zenét,
lehet nem is érdekel,
csak kitaláltam egy mesét...
|
|
|
|
Vendégkönyv |
|
[1-1]
Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd,
| |
amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy
|
megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem.
[1-1]
| |
|
|
|
Chat |
|
Hello:)
iTt Nyugodtan reklámozhatsz
bármit irhatsz
csak ne beszélj csúnyán
a szélsöségeket is haggyuk ki..
kellemes idötöltést :]
| |
A barát olyan,
aki ismeri a szívedben rejlő dallamot,
vissza tudja azt neked énekelni,
akkor, ha te elfelejtetted.
|
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
a lelkünk sír , az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük boldog talán,
s irigykedünk minden szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog
gondolatai tiszták,szabadok.
S nem vesszük észre,hogy vennénk észre,
hogy könnyei égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk,
hisz akkor is sírunk , ha nevetünk |
Az az ember, akit bennem szeretsz,
természetesen jobb nálam:
én nem vagyok ilyen.
De te szeress, és én majd igyekszem,
hogy jobb legyek önmagamnál.” |
|
|