15. rész:

" Mert így volt megírva? 2. rész"

Maria röhögve szorított magához egy párnát és röhögve dőlt hátra az ágyon. Könnyes szemeit lehunyta, és így nem láthatta, hogy a mellette ülő lány mennyire elpirult.........

Tom aludni akart, mindent elfelejteni, nem gondolkodni. Azonban ez nem volt olyan egyszerű. Folyton Emma arca jutott az eszébe, melyet utána Billé követett. Nem tudja elfelejteni. Nem megy neki. Komolyan nem. Lehet, hogy másik szerint ennyi idő ne elég, de Ő ezt nem így érezte. Most már soha sem tudná elfelejteni. Kiskorában is ott volt, most is. Azt akarja, hogy most már örökre vele maradjon. Na, és Bill? Mit tegyen most? Beszélnie kell a testvérével. A testvérével, aki talán most pont ugyan azt gondolja, amit Ő. Talán Ő sem akarja elveszíteni Emmát.
Tom még mindig nem tudta felfogni, hogy Billnek miért pont Emma kell? Hiszen Ő annyi lányba beleszerethetett volna. Ő mindig is szerelmes akart lenni. Viszont Tom...nem, Ő soha. És most, hogy beleszeret valakibe. Most Bill is azt a lányt szereti? Miért nem Valeria, Jessica vagy Maria? Annyi lány van a világon.

Maria már rég Emma mellett szuszogott, de a lány szeme valamiért nyitva volt. Nem tudott aludni. Arra gondolt, hogy leoson egy pohár tejért a konyhába, de nem akarta felébreszteni barátnőjét.
Inkább csak feküdt és bámulta a plafont. Sok minden járt most a fejében. James, aki meg akarja őt látogatni, Tom és Bill, akik nagyon hiányoztak neki, de főleg Tom, aki ... talán tényleg tetszik neki? Bár abban még nincsen semmi rossz. Nem igaz? De hogy szerelmes.... Kiskorukban az volt. Maria pontosan eltalálta. De akkor még csak kilenc éves volt! Az csak egy hülyeség volt! De most nem... Most más... Vajon tényleg szereti? Nem tudta eldönteni. Vagy inkább csak félt. Félt, hogy mi várna rá. És persze ott volt még James is.
Emmának furcsa gondolata támadt. Talán létezik egy olyan valaki, aki kiskorunkban megírja a sorsunkat? Talán az övét is megírta. Tomot kiskora óta ismeri. Most újra vele van. Jóban vannak. Randit kért tőle. Érdekli őt. És Emmát is a fiú. Talán összetartoznak, futott át a gondolat Emma fejében. Talán tényleg megírják a sorsunkat. Bár az övét minden bizonnyal egy nagyon őrült valaki írhatta meg, hiszen ha nem így lenne, akkor James sosem került volna az útjába.

Tom végre elhatározta magát. Felállt és elindult az ajtó felé. Néhány másodpercig pihentette kissé remegő kezét a kilincsen, de aztán lenyomta és átment testvére szobájába. Felkészült, hogy fel kell majd ébresztenie őt. Ezért is lepődött meg annyira mikor belépve a szobába még mindig ugyan úgy találta Billt. Az ágyon fekve, a plafont bámulva. Tom mélyet sóhajtott majd egy olyan "most vagy soha" alapon megköszörülte a torkát.
- Bill, beszélnünk kell!
- Már megint?
- Igen, ez fontos - mondta nagy komolyan Tom.
Az énekes felült az ágyban és kérdően nézett testvérére.
- Hallgatlak. Csak gyorsan....
- Emmáról szeretnék beszélni veled!
- Emmáról? Mit akarsz róla beszélni?
- Én...én...
- Te?
- Van egy fontos dolog, amit én érzek... De te...
- Én?
- Szóval én...
- Fejezd be, Tom! Vagy kinyögöd, vagy kimész!
- A fenébe! Szeretem Emmát, de tudom, hogy te is - hadarta gyorsan.
Bill megütközve nézett rá. Szemeit akkorrára nyitotta, hogy félő volt, kiesnek a helyükről.
- Én? - mutatott magára. Tom bólintott - Te megvesztél.
- Nem Bill... - Tom sóhajtott, majd a fotelhez sétált és lerogyott rá - Nem kell tagadnod. Nem a te hibád. Én igazán megértem.Ő tényleg csodálatos.
- Nem...én...
- Mindegy. Csak az kérdés, hogy most mit csináljunk. Ez így nem mehet tovább. Nem szerethetjük egyszerre. Te a testvérem vagy...Nem tehetjük. Mit tegyünk most? Mert...
- Hallgass már el! - kiáltott Bill.
- Megértem, hogy ideges vagy. Én is az voltam, mikor megtudtam, hogy szerelmes vagy Emmába...
- Valeriába...
- És...Mi?! Te jó ég! Mi van?
- Nem Emma az a lány, akit szeretek, hanem Valeria.
- Valeria? - kérdezte Tom. Bill bólintott - Valeria?! De hát... Szomorú voltál, mikor elmentem Emmához és mikor hazajöttem már hozzám sem akartál szólni.
- Mikor?
- Az út előtt.
- Nem Emma miatt volt. Valeria nálunk járt. Csak persze most is téged keresett.
- Szóval nem Emmát szereted... - mosolyodott el Tom - Nem szereted - kiáltott. - De persze... tudod....Amit mondtam, hogy én szeretem... Azt nem a szó legszorosabb értelmében mondtam... Nem kell...nem kell teljesen komolyan venni... Tudod - Bill egy pillantással elhallgatatta Tomot. - Nah, jó. Talán igaz volt, de ha elmondod valakinek... - nézett rá gyilkos tekintettel Tom.
- Nem fogom. Amúgy is tudom már egy jó ideje....
- Hát, ez remek. Én akkor miért nem tudtam Valeriáról?
- Először is azért, mert nem látsz tovább az orrodnál, másodszor pedig csak maraddal törődsz, és persze, mert nem is volt rá semmi jel. Én titkoltam, Őt pedig nem is érdekelné....
- Mióta?
- Elég régóta....De most minden más lesz. Nem folytatom.
- Mit akarsz csinálni? - nézett rá komolyan Tom.