14. rész:

" Mert így volt megírva? "

- Bill, beszélnünk kell!
- Már megint?
- Igen, ez fontos - mondta nagy komolyan Tom.
Az énekes felült az ágyban és kérdően nézett testvérére.
- Hallgatlak. Csak gyorsan....

Néhány órával ezelőtt............

Tom Kaulitz felállt, fogait sem szorította már össze és szemét sem takarta el. Mindössze a kezeit szorította ökölbe. Nagy erő kellett elhatározásához. Nem folytathatja így tovább. El kell felejtenie annak a lánynak még a nevét is. Ennyi. Nem gondolkodott rajta tovább. Az Ő hibája. Ha elmondta volta Billnek, hogy mit érez, akkor most mindez nem történt volna meg. De már késő. Bill szereti Emmát, és Ő nem áll az útjába. Hiszen a testvére... A tulajdon testvére. Sosem tenne ilyet. Ez így helyes, és bár Tom Kaulitz számára nem volt olyan, hogy helyes vagy helytelen, de ebben az esetben nem számított, hogy mit gondolt. Ez helytelen volt. Még az Ő számára is.

Emma nagyot sóhajtott, majd ledőlt Maria mellé az ágyra.
- Akkor hozunk kukoricát? - kérdezte Maria.
- Már nincs kedvem - húzta el a száját Emma, miközben a plafont bámulta.
- Valami baj van?
- Nem, semmi...
- Nem hiszek neked...
- Nem is kértelek rá! - csattant fel Emma, mire Maria inkább elfordult tőle,majd felállt.
- Sajnálom. Csak ideges vagyok. Vagy inkább csalódott....Nem tudom.
Maria nem nézett rá, csak kissé oldalra döntötte a fejét, jelezve hogy hallgatja.
- James telefonált...Elvileg Ő a vőlegényem.
Maria Sola haragtartó lány volt, azonban ilyen fontos információ után nem állhatta meg, hogy minden részletet megtudjon. Gyorsan megfordult, és haragját elfeledve meresztett nagy szemeket Emmára.
- Igen, jól hallottad - húzta el a száját a lány - Anyámék hozzá akarnak adni, ha betöltöttem a 18- at.
- De hát már 17 vagy!
- Pontosan. Kilenc hónap. Ennyi időm maradt. De nem fogok hozzámenni! - tette hozzá gyorsan, mikor Maria együttérzően nézett rá - Soha nem tenném meg. Inkább megszököm vagy nem tudom. De esküvő nem lesz, az biztos. Csak tudod azt hittem, hogy ha elköltözünk akkor legalább nem kell ratnom őt. Vagy csak nagyon ritkán. Erre most jelentette be, hogy valószínűleg meglátogat.
- De mi a baj a pasival? Csúnya? Hülye? Bunkó?
- Nem, dehogy. Egyik sem. James igazán helyes. Tulajdonképpen olyan mint egy magazinból lépett volna ki. Elképesztő - nevette el magát Emma - Nagyon okos is, egyáltalán nem hülye. És bunkó? Oh, dehogy. Rendkívül udvarias.
- Akkor mi a baj vele?
- Látszólag tökéletes, ami megjegyzem, hogy nekem már alapból nem tetszik. Szerintem senki se legyen tökéletes. Az unalmas. De a legnagyobb baj, hogy dúsgazdag.
- És az miért baj? Biztosíthatnád a jövődet.
- És élhetnék egy palotaszerű házban, szabályokkal, unalommal, cselédekkel és olyan vacsorákkal, hogy talán még a királyi család is megirigyelhetné. Én ebben nem kérek.
- Jah, az más...
- Én csak egyszerű életet szeretnék. Egy teljesen emberi férjel, gyerekekkel, házzal, kertel...
- Tommal...
- Tessék? - nézett rá megütközve Emma.
- És Billel és velem persze - tette hozzá széles vigyorral Maria.
- I-i-igen persze. Veled, Billel és...és Tommal...persze. - dadogott a lány miközben Maria vigyora egyre szélesebb lett. - Tudod mit? - csattant fel Emma. - Szívesebben mennék hozzá Tomhoz, mint Jameshez! Ő legalább őrült egy kicsit! Lehet, hogy túlságosan laza, nehezen mutatja ki az érzelmeit, de legalább emberi. És az Ő bandához kötődő szabályai még mindig nem olyan szörnyűek, mint Jamesé! Sokkal inkább viselném el a fotósokat, mint az unalmat. Szerintem egy sztárral élni nem is olyan szörnyű. Legalább is van annál sokkal rosszabb is!
Ema várta Maria egyetértő bólogatását. Azonban a lány csak mosolygott...

Nem úgy, mint Tom Kaulitz, aki szomorúan, kissé talán megtörve tért vissza a szobájába és zárta magára az ajtót. Még mindig nem akarta elhinni. Annyi lány van a világon. Miért pont Ő kell Billnek? Vagy miért pont Ő, Tom figyelt fel rá? Hiszen annyi lánnyal volt. Miért pont Ő tetszett meg neki? Miért? Talán így volt megírva? Valahol, valaki megírta, hogy Tom Kaulitz beleszeret (Tom megborzongott a gondolat közben - szerelmes?!) Emma Smithbe, de az ikertestvére majd elszereti tőle. Tomot furcsa érzés kerítette hatalmába. Mint mikor az ember hallgat egy mesét, és tudja, hogy az nem így folytatódik. Nem így kéne lennie. Vagy talán csak annyira szeretné, hogy ne így legyen, hogy már képzelődik is.

- Valld be, hogy tetszik neked Tom! - mondta azon az éjszakán legalább ezredszerre Maria.
- Jó. Tudod mit? Tetszik, csak hagyd abba!
- Nem kell úgy tenned, mintha csak ezért vallottad volna be! Már régóta tudom. Talán még szerelmes is vagy belé! Talán már kiskorotokba is az voltál!
Maria röhögve szorított magához egy párnát és röhögve dőlt hátra az ágyon. Könnyes szemeit lehunyta, és így nem láthatta, hogy a mellette ülő lány mennyire elpirult.