A TOKIO HOTEL,vagyis Bill Kaulitz (ének) és Tom Kaulitz (gitár),Georg Listing (basszusgitár) és Gustav Schäfer (dob). Ha az ő sztorijukat olvassuk,mintha csak egy kasszasikerű mozifilm forgatókönyvét fognánk a kezünkben...

.....”Egyszer volt hol nem volt”…egy banda egy Észak-Németországi kisvárosból,akik szülőhazájuk elmúlt húsz évbeli legnagyobb sztárjaivá válnak, az eladási listákon az első helyre kerülnek, tíz, sőt húszezrek előtt játszanak esténként, emellett pedig minden német zenei szakember dícséretével bálványozzák őket…

Jóval ezelőtt, a négy zenész szerte az országban utazgatott, ám az elvárások egyre csak nőttek – nem csak a hihetetlenül megnövekedett rajongótábornak, hanem a médiának is köszönhetően. Roppant nagy figyelmet fordítanak a frontember énekesre és a gitárosra, az egypetéjű ikrekfivérekre, a maguk potenciális „küzdj az álmaidért”-filozófiájukkal.
Az énekes egy feltűnő, egyéni külsejű előadó piercinggel és tetoválással; egy művész, aki könnyedén képes az őrületbe vinni követőit, míg a másik egy egészen más hatást hagy a köztudatban maga után. Két teljes albumot tudhatnak már magukénak, tele gitár-alapú himnuszokkal, teljes német dalszöveggel és a „Tokio-láz” máris kontrollálhatatlan őrjöngésben tör ki .....

Már szinte hallanád a kamerák képkockáinak zakatolását, csak épp egy a bökkenő…..

A forgatókönyvnek tartalmaznia kéne a tényt, miszerint ketten a Tokio Hotel tagjai közül még csak 13 évesek voltak, mikor első dalukat felvették, és még most is fiatalnak számítanak a rég befutott, tapasztalt sztárokhoz képest. Senki sem hinné, mégis így van!

Következő lépcsőfok!

Valójában nem csak a felszínes vázlat mentes a művészi engedélyektől, hanem mellé játszik az is, hogy az együttes a kezdő löketet a német piacon szerezte, ahol a „Tokio-láz” ma már járvány…

A 2005 májusában (Universal) történt felvételek óta a TH közelít a három milliós eladáshoz, (Németországban egyedülálló módon), ezzel az országban a legsikeresebb együttes címet vívják ki maguknak a temérdek helyi díjátadóval, melyek helyért tolonganak a közös vitrinben (kilenc platina és négy arany a legutóbbi számláláskor, illetve négy platina díj az ausztriai és svájci eladásokért) Mindemellett ők játszották a valaha legnépszerűbb „első élő turnéjukat” a nagybecsű német zenei színpad deszkáin.

A két TH album – „Schrei” (2005) és az azt követő „Zimmer 483” (2007) – egyaránt tört fel egészen az eladási listák élére hazai terepen, négy No.1. kislemezzel karöltve. A „Schrei” 66 hétig töretlenül állt az eslő helyen.

Ezalatt az európai szintű turné első lépéseit a „Zimmer 483” keretében láthattuk, ahogy a csapat fiatalok hat, sőt húszezres tömegei előtt játszottak. Minden a feje tetejére áll! Minden alkalommal! A legvörösebb tintával a „Schrei LIVE” DVD tette fel az i-re a pontot, amit 2006-ban adtak ki hozzávetőlegesen 100.000 példányban Németországban, ezzel mintegy feltolva a DVD eladási listákon a TH-t a negyed milliós körbe.

És hogy még valószínűtlenebbé tegyük a „forgatókönyvet”, a fent említett tények mindegyikét (és még annál is többet) alig két év leforgása alatt érték el – bár az áttörés gyorsasága koránt sem foglalja magába a gyors eredményt hozó kedvenccé vállást. A Tokio Hotel világában az adósságok keményen megfizetődnek…