xxX 9. rész Xxx

„ Közös a megállapodás, de mégis Fáj „

Denise:

Feszült csönd következett.. Ash zavartan ült és a pulcsiujját birizgálta akárcsak Tom aki maga elé bambult...

-         Öhm... Elmegyek WC-re ..- álltam fel és indultam az ajtó fele a többiek pedig csöndben végig figyelték ahogy kimegyek majd mikor már a kezem a kilincsen volt Paulina megszólalt...

-         Én is kimegyek veled.. Pisilnem, kell ..- mondta majd felpattant és vigyorogva jött utánam..

Én megeresztettem egy „hurrá”-t , persze halkan hogy azért mégse tűnjek neki ellenszenvesnek...

Én már végeztem és Paulina volt bent mikor csörgött a telefonom... Felvettem és unottan beleszóltam:

-         Hallo?

-         Szija Denise!!! David vagyok... Mizujs veled??Hogy sikerült a Comet?? – köszöntött egy 17 év körüli fiú a telefon túloldalán...

-         Szijjja David.. – élénkült fel egy kicsit a hangom.. Paulina épp ekkor lépett ki és érdeklődve fordult felém, én jeleztem neki hogy kimegyek mire ő bólintott...

-         Nincs semmi különös.. Sajnos nem mi nyertünk... De nem baj ..- válaszoltam a kérdéseire mikor már túl voltam a WC-n és kint sétálgattam a stadion előtt ahol már egy lélek sem volt..

-         Hát akkor ki nyert??? Tudtommal ti vagytok a legjobbak ..- döbbent le majd a végén kicsit elnevette magát..

-         Tudom hogy mi vagyunk de mást is hagyhatunk nyerni...- egóztam egy kicsit és közben végig mosolyogtam ..- Amúgy a Tokio Hotel nevű banda nyert.. Nagy sztárok egész Európában..

-         Igen hallottam róluk... Biztos jók... De ti jobbak vagytok... – bókolt nekem szokásához híven..

-         Igen tudom.. Amúgy köszi... És veled mizujs?? Milyen az idő ott???- ostromoltam én a kérdéseimmel mikor is úgy döntöttem hogy leülök a fal tövébe..

-         Semmi különös velem sem.. Meg vagyok... Az idő.. Hát nagyon meleg.. Egyre jobban lehet érezni hogy itt a nyár...

-         Értem.. – feleltem tömören.. Még sokáig beszélgettünk majd egy másfél óra után úgy döntöttem hogy ideje megtisztelnem a többieket a jelenlétemmel. Bár semmi kedvem nem volt azt nézni ahogy az egykori szerelmem és Paulina egymást falják előttem.. Túltettem már magam Billen.. De azért elég rosszul érintett a dolog.. De elhatároztam hogy amennyire csak tudom elkerülöm őket. Igaz az nehéz lesz mivel egy szállodában vannak velünk...

De nem baj... Elköszöntem Davidtől a telefonom a helyére raktam és zsebre dugott kézzel indultam vissza a többiekhez...

-         Merre voltál??? Aggódtunk ám...- fordult hátra a székén Ash mikor beléptem a szobába és minden szem rám szegeződött..

-         Telefonáltam...- feleltem nemes egyszerűséggel és helyet foglaltam asszem Gustav mellett... Igen.. a rövid szőke göndör fiú volt.. Ő Gustav.. Aranyos fiúnak néz ki. Körbenéztem a többieken: Ash Georggal beszélgetett, Bill Paulinával volt elfoglalva, Tom karbatett kézzel gubbasztott és nézegelődött mindenfele csak ne kellejen Ash-t és a basszerost bámulnia. Gustav pedig most hozzám fordult..

-         Mi is a neved??- kérdezte egy huncut mosoly kíséretében ..- Elfelejtettem..

-         Denise ..- néztem rá és elmosolyodtam .- Denise Scheiber..

-         Értem.. Én Schaffer vagyok.. Amúgy szép a neved.. Különleges...

-         Köszi.. Anyuék mindenképpen nem valami gyakori nevet akartak nekünk adni... Mivel az Ashlyn sem átlagos.. szerintem .- magyaráztam

-         Hát igen.. Az.. Én csak Gustav vagyok.. Az gyakori...- nevetett .- De én büszke vagyok az én kis egyszerű nevemre ..- húzta ki magát...

Elnevettem magam.. Gustav nagyon aranyos.. És vicces.. de ugyanakkor azért komoly is.. nagyon jól elbeszélgettünk.. Mindenki elvolt valakivel úgy mondjuk és én sem foglalkoztam Paulináékkal, bár szinte végig éreztem magamon Bill tekintetét..

Aztán olyan kettő fele Ash-al úgy döntöttünk hogy hazamegyünk.. Elköszöntünk mindenkitől és haza fuvaroztattuk magunkat Hank-el.

-         Na drága akkor menjünk aludni ..- búcsúztam el tesómtól az ajtóm előtt.. Ugyanis külön szobát kaptunk..

-         Oksika.. Jó éjt.. Reggel tali ..- puszi-puszi és mindkettőn eltűnt a barna fa ajtó mögött.. Szembe szobánk volt..

Bementem.. Elég tágas volt.. Gyorsan levetettem a ruhámat és engedtem egy kád vizet.. Jó sok habbal ahogy minden szállodába szoktam.. Kicsit nagyon pazarlós vagyok... De nem baj... Azért szálloda...

Szóval engedtem vizet és belefeküdtem.. Az egész nap és az este kavargott a fejemben vegyesen.. Mindenféle.. nem tudtam kikapcsolni... Csak ezen kattogott minden agykerekem.. Aztán mikor már kellően kiáztattam a bőröm kiszálltam magamra csavartam egy törülközőt és kiléptem a fürdőből.. Szétszórtam a ruháimat a szálloda minden egyes pontjára mire megtaláltam a pizsamám ami egy pöttyös kis hálóingféleségből és egy kisnadrágból állt.. Így vetettem be magam az ágyba, hason ahogy szoktam majd csukott szemmel aludni akartam.. de nem ment.. Ahányszor lecsuktam a szemem rögtön kipattant.. Még mindig ugyanazon járt az agyam..

-         Én hülye.. Aludjál már ..- kezdtem ütni a fejem de sajnos az sem használt.

Forgolódtam de sehogy sem volt jó.. Mikor már meguntam magamra vettem a köntösömet és takaróval a kezembe elindultam az erkélyajtó felé.. Mikor kinyitottam megcsapott a hűs éjszakai levegő.. Már három éve nem éreztem ilyet.. Spanyolba ugyanis mindig meleg van.. Furcsa de elmondhatatlanul jó érzés volt.. becsuktam magam után az ajtót majd az egyetlen hosszú székbe költöztem és nézni kezdtem a csillagokat.. Most kivételesen sok volt.. És megtaláltam a Göncölszekeret is. Nagyon szépen csillogott mind.. És éppen telihold volt. Elmerengve néztem az eget és közben egy lassú dalt énekeltem.. nem túl hangosan de nem is magamba.. Énekelgettem lassan ringatóztam és mikor már majdnem sikerült elaludnom a szomszédos erkélyen mozgolódásra lettem figyelmes..

Ijedten felkaptam a fejem és tágra nyílt szemekkel meredtem a hang irányába. Próbáltam kivenni hogy ki is van ott de mivel a 7.-en voltunk nem sok fény ért már ide, úgyhogy szinte semmit sem láttam...

-         Ki van itt??- kérdeztem a sötétségbe halkan..

-         Én ..- felelte egy ismerős hang.

-         Bill??- kérdeztem vissza mert nem voltam biztos hogy ő az..

-         Jaja.. Átmászhatok hozzád?- kérdezte Bill.. Igaz én csak a hangját hallottam.

-         Persze ..- feleltem de hirtelen nem gondoltam át hogy most mit is mondtam.

Mozgolódás, majd egy puffanás és Bill felnyögött majd káromkodott egy szépet de aztán csak-csak átjutott hozzám..

-         Itt vagyok ..- ugrott le a párkányról és kihúzta magát..

-         Oké ..- néztem rá..

-         Leülhetek?- kérdezte és elindult felém..

-         Aha.. húzódtam arrébb hogy elférjen.. leült és csak csöndben bambult a nagyvilágba én meg „ugye mivel nem én akartam hogy átjöjjön ne is én kezdjem a beszélgetést” gondolkodásmóddal a kezemet birizgáltam.

-         Megváltoztál .- szólalt meg hirtelen mire én rápillantottam de nem a szemébe.. Igyekeztem valamelyik testrészét megcélozni.. Így maradtam a vállánál és erősen bambulni kezdtem..

-         Te is ..- mondtam a jobb vállának..

-         Van barátod?- intézte nekem a kérdést ami kicsit meglepett és úgy gondoltam hogy ehhez semmi köze...

-         Nincs ..- mondtam kicsit sértődötten ..

-         És David?? Ő kicsoda??- faggatott tovább..

„ Na basszus mi köze hozzá?? és eggyátalán honnan tudja hogy létezik David???”

-     David egy nagyon jó haverom akivel már 2 éve barátok vagyunk.. Amúgy honnan tudtad??- kérdeztem kíváncsian de aztán beugrott ..- Áááá.. Szóval Paulina árulkodott ..- jegyeztem meg és a nevénél félrehúztam a számat ..- Amúgy hogy jöttetek össze?

-         Mikor először voltunk Párizsba véletlenül odakeveredtünk a honlapjára amit szerkesztett és nagyom megtetszett ezért elhívtuk egy privát talira .. ott nagyon jóba lettünk majd mikor egyre többször találkoztunk kialakult a szerelem ..- hadarta el gyorsan.

-         értem.. Az jó.. Örülök hogy boldog vagy ..- mondtam halkan..

Aztán megint csönd következett.. Irtózatos zavart csönd ami engem egyre jobban idegesített de juszt se szólaltam meg.. Bill is mélyeket hallgatott.. valamin járt nagyon az agya.. Csak egyenletesen szuszogott és néha megfogatta a szemét.. Majd váratlanul megszólalt.

-         Tudod amikor elmentél/elmentetek megváltozott minden.. Szörnyű érzés volt elolvasni azt a levelet amit írtál.. és hányszor.. Ó de hányszor próbáltunk hívni.. de egyre csak az a monoton hang mondta azt amit nem szerettem soha hallani.. Úgy éreztem a szívem másik felét vesztettem el.. Kimondthatalan fájdalom volt.. De aztán egy idő múlva sikerült kiverni a fejemből.. És boldog lettem Paulinával.. és most újra megjelensz.. Figyelj Denise!- itt megfogta a kezem .- én szeretem őt.. és vele akarok boldog lenni.. ne állj az utunkba kérlek.. menj el és ne is találkozzunk többé.. nem akarom ugyanazt mint régen.. Kérlek.. hagyj békén ..- mondta és a végét kicsit megnyomta majd éreztem hogy az arcom fürkészi..

-         Nyugodj meg Bill .. nem fogok az utatokba állni.. Békén foglak hagyni titeket .. Ígérem ..- emeltem fel a fejem és mélyen a szemébe néztem..

Elszántság volt benne.. Mély elszántság de még valami más is.. Valami amit el akart rejteni.. Még nem tudtam mi az.. Mikor ezeket a szavakat kimondtam elengedte a kezem, felállt és szó nélkül átmászott az ő erkélyére majd bement és becsukta maga után az ajtót..

Csak mereven néztem utána.. Ugyanúgy voltam körülbelül 10 percen keresztül.. Minden egyes szó amit elmondott ott visszhangzott a fejembe . Mintha egy kést döftek volna a szívembe és folyamatosan forgatták volna hogy minél rosszabb legyen.. Fájt de igaza van.. Először otthagyom, majd most újra felbukkanok.. De nekem is rossz volt nem csak neki.. nekem is vannak érzéseim.. Újra azt éreztem mint három éve.. Mintha elvesztettem volna ismét.. pedig most nem is volt az enyém.. De mégis.. Itt volt a szomszéd szobában mégis úgy éreztem kilométerek választanak el most minket..

Egy könnycsepp gördült le az arcomon.. Aztán azt egyre több és több követte egyre sűrűbben.. felnéztem az égre.. Egyedül éreztem magam.. Nagyon egyedül.. A csillagok is messze vannak.. minden távol van tőlem.. minden itt hagy.. Egyre jobban zokogtam.. Magam sem emlékszem már de valahogy elaludtam.

Mikor kinyitottam a szemem a nap erősen hatolt bele.. Összeszűkítettem és úgy pislogtam körbe.. A széken feküdtem kint az erkélyen, kezem a fejem alatt.. És a szemem fájt.. Mikor felültem éreztem hogy a kezem zsibbad.. De egyre jobban.. És megnyomódott szegény.. Lassan feltápászkodtam és bementem a fürdőbe.. Belenéztem a tükörbe..

A szem tiszta piros volt és alatta karikák éktelenkedtek, a hajam össze vissza állt és arcom felvette a szék mintázatát úgy ahogy a kezem is..

Egy úristennel jutalmaztam a tükörképem majd megfordultam és a gondolataimba meredtem..

„Ami tegnap este volt és amit Bill mondott elfogadom.. Eldöntöttem hogy minél távolabb leszek tőle ebben a pár napban míg itt vagyok és utána úgyis visszamegyek.. Addig tudomást sem veszek róla sem Paulináról.. Majd elleszek Tommal Gustavval Georggal és Ash-al.. Úgyis sok mindent meg kell beszélnem velük. És jó lesz Tommal beszélgetni.. Szinte a legjobb barátom lett akkor régen. Mindent megtudtam vele beszélni. De azért remélem Bill is kerülni fog ha már én megteszem amit kért...”

Így elhatároztam magamba a dolgom eltűntettem az arcomról a szomorúságot és mintha mi sem történt volna felöltöztem rendbe szedtem magam és átmentem Ash-hez..

De nem volt egyedül..