[5-1]
-ennek nincs szíve *gondolta magában*
tovább sirdogált ott egyedül és nézte, hogy megy el az a szívtelen nőszemély |
Akkor hagylak had sírjad ki magad!!!*mondta és elindult* |
*bambán néz maga elé*
- én láttam! * a könnyeivel küszköd* - én minden rosszat látok! * a lány vállára borul és zokogni kezd* - álmaimban látom az emberek kíntól szenvedő arcát, látom, amint kimúlnak!
*ekkor elhallgat, s némán néz ki magából* |
-Akkor nem rosszab mint az én sorsom!!*mondta és leül a lány mellé*
-Tudod én és aa szüleim egy kis faluban éltünk ahol mindenki olyan volt mint én!!
-De egy nap.....megjelentek az emberek....s mindenkit legyilkoltak....
szüleimet megkínozták.....!! |
* hirtelen a temetőben tűnik fel*
- Tudod engem üldöz a magány! A szüleim kiskoromban meghaltak és nincs senkim! *kezd bele a monológba s leül egy sírkőre* |
[5-1]
|