- Úgy tudom, közvetlenül a bemutató előtt láttad csak a teljes filmet. 
 
Igen, hiszen a speckó effektek olyan sok munkaórát igényeltek, hogy a film szinte csak az utolsó pillanatban készült el teljes egészében. Nekem ráadásul kétszer kellett megnéznem, hogy minden poént és fordulatot megértsek, olyan sűrű a dolog, és a legnagyobb élményt persze azok a számítógépes trükkök jelentették, amiket a forgatáson persze nem láthattunk. Azt hiszem, mindenki munkája meghozta gyümölcsét: én egyenesen imádom a filmet, a hatalmas tengeri szörnytől pedig még mindig kiráz a hideg. 
 
- Gondoltad volna három évvel ezelőtt, hogy elkészül A Fekete Gyöngy átka folytatása? 
 
Egészen addig nem is álmodtunk második - nemhogy a jelenleg készülő harmadik - részről, amíg az első film hatalmas siker nem lett. Én eleinte kicsit szkeptikus voltam, mert el sem tudtam képzelni, mi lehetne vagányabb egy holdfénynél csontvázzá változó kalózbandánál, de úgy tűnik, Davy Jones személyében „emberünkre” találtunk. A polipfejű kapitány igazi színfoltja a filmnek, mely ráadásul nagyobb történelmi hitelességet nyer azzal, hogy bemutatja a Brit Kelet-Indiai Társaság kalózokkal szembeni politikáját. 
 
- Milyen érzés A Gyűrűk Ura-filmek után egy újabb nagyszabású trilógiában játszani? 

 
Mondanom sem kell, hogy csodálatos. Külön örömet okoz számomra, hogy feltehetőleg mindkét hármas kiállja majd az idő próbáját, mert ezek a filmek nagy műgonddal és mindent legyőző lelkesedéssel készülnek. A Karib-trilógia ráadásul a gyerekek nagy kedvence lehet, és ez a bennem szunnyadó kiscsávónak külön öröm, hiszen kiskoromban kalóz akartam lenni. Most végre kiélhetem minden vágyamat: sziklákról ugrálok, kardozom, a kormányzó lányával csókolózom, gyomorszájon vágom a kannibálokat, a gonoszok szemébe rúgom a homokot és így tovább. 
 
- Mindkét trilógia kapcsán készült rólad játékfigura. Gyakran játszol velük? 
 
Valahol a padláson vannak, és majd csak akkor veszem elő őket, ha saját gyerekeim lesznek. Addig maradok a Barbie babáimnál (nevet). 
 
- A Barbie babák hiányán túl mi volt a legnehezebb a forgatással kapcsolatban? 
 
A családom és barátaim is hiányoztak. De a legnehezebb mégiscsak az volt a Karib-filmekkel kapcsolatban, hogy ezek nemcsak nagyon látványos és mozgalmas filmek, de a karakterek legalább annyira mozdítják előre a cselekményt, mint az akció. Kétszeresen nehéz tehát a színész feladata, és én sokszor azt kívántam, bárcsak kaszkadőr lennék. Például a mozgó kerékben vívott háromszereplős kardozás felvételekor: csak a jelenet előkészítése egy napba tellett, a teljes szekvencia leforgatása pedig két és fél hétig tartott! Időnként el tudtam volna képzelni kellemesebb időtöltést a kerékben pörgésnél. 
 

- A szakadékba lógó óriás börtöngolyókból való szabadulást hogyan forgattátok le? 
 
Tudom, hogy nagy mókának látszik, de valójában nem volt annyira kellemes. Részleteket nem árulhatok el, csak annyit, hogy valaki elfelejtette magát befújni dezodorral, és így elég büdi volt a golyóban... 
 
- Johnny Depp valóban olyan szeszélyes, mint Jack Sparrow? 
 
Johnny egy ijesztő és furcsa figura (nevet). És nagyszerű fazon, meg persze zseniális színész. Már az első rész forgatásán is sok vita volt arról, hogy milyen is legyen Sparrow karaktere, de Johnny mindig szilárdan állt ki a véleménye mellett, így végül az ő elképzelése valósult meg. Nagyra tartom őt ezért, mert a szakmában nem mindenki ilyen biztos a dolgában. 
 
- Mit üzensz a magyar nézőknek? 
 
A szerelem és az ész minden rosszat legyőz. Még a náthát is.