- IGEN!!!!!!!! És akkor amikor…. - Hadart Dávid.

- Neeeeeem! Az volt a legjobb ahogy…. - Alex.

- Igen!!! Meg az is amikor, és akkor…. - Jo És így egyszerre beszéltünk mind a négyen.

- Úristen…te most melyikre is figyeljek? Bár teljesen mindegy ért egyiket sem értem, annyira hadarnak! - Suttogta oda Tom Reninek.

- Hát én egyedül a nővéremet értem,de ekkora hangzavarban nekem sem megy. - Néztek egymásra a többiek.

- Eléééééééég!!! - Kiáltott a menink. - Tudom,hogy nagyon-nagyon örültök,de azért nem kéne egyszerre beszélnetek mert semmit sem értünk belőle, szóval egyszerre csak egy beszéljen ha lehet. De most inkább menjünk a hotelba,elvégre még van egy kis dolgunk! - Kacsintott a többiek, kivéve rám meni. Én meg csak furán néztem rájuk, de fel sem vettem annyira örültem.

Elmentünk a hotelba,majd a hátam mögött mindenki pusmotolni kezdett meg készülődni,hiszem rendeztek nekem egy partit. A haverokkal meg a családainkkal. Szóval elég sok emberke lesz :D

Én éppen az ágyamba feküdtem és zenét hallgattam, mikor kopogtak.

- Tessék. - Szóltam ki.

- Szija! - Jött be Bill. - Öm…zavarok? - Nézett rám.

- Nem dehogy! Mit szeretnél? - Kérdeztem.

- Hát csak öhm…azt,hogy öltözz át, valami csini ruciba,mert elmegyünk egy bárba megünnepelni az utolsó koncerteteket. - Mosolygott.

- Ja értem okés! Kösz ,hogy szóltál. - Mosolyogtam én is rá.

- Ugyan semmisség, na akkor én megyek is, majd gyere le hozzám ha kész vagy oksa? - Kérdezte,majd elindult az ajtó felé,és nyitotta is ki.

- Okés! - Kiabáltam még ki utána.

Aztán készülődni kezdtem,fel sem merült bennem,hogy esetleg valami máshova mennénk, ezt az egészet egy tök jó dolognak tartottam,és őszintén szólva volt is kedvem bulizni. Felvettem egy dögös kis koktélruhát,ami egybe van, ilyen fekete elég mély dekoltázsú és hátul fűzős. Meg hozzá egy csatos csizmát,extra magas sarkút :D A hajam kiengedtem, raktam bele egy fekete rózsát, enyhe fekete smink,és kész is voltam. Szépen letipegtem Billhez,majd kopogtam.

- Megyek! - Hallatszott,majd nyílt is ajtó, és megpillantottam az indulásra kész Billt. Egy sima mégis elegáns farmer, egy fekete póló,és egy barna bőrkabát volt rajta, szexi volt J - Wúúúú. - Nézett rajtam végig,majd elmosolyodott. - Hölgyem? - Nyújtotta felém a karját, én pedig belekaroltam. - Akkor indulhatunk? - Kérdezte mosolyogva.

- Apszoluting! - Válaszoltam. Majd elindultunk, a hotel előtt egy limuzin várt ránk,beszálltunk és máris útnak indultunk.

- Még nem említettem,de gyönyörű vagy! - Fogta meg a combom. O.o

- Öhm….köszi… - Toltam le a kezét. ^ -^’ - Te is jól nézel ki!

Rám mosolygott,majd az út további részét csendben töltöttük. Elég hamar oda értünk. Kiszálltunk, majd besétáltunk.

- Melyik teremben van? - Kérdeztem.

- Hát a főteremben,az volt a legnagyobb, a 2. Emeleten.

- Oksa. - Beszálltunk a liftbe,majd fel a második emeletre. Kiszálltunk és elindultunk a hosszú folyosó végéhez.

- Nyiss csak be! - Mondta. És én be is nyitottam. Teljes csönd és sötétség volt a helyiségben.

- Te Bill…azt hiszem rossz terembe jöttünk. - Fordultam meg, de Bill sehol sem volt… O.o

- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! - Hallatszott a hátam mögül, megfordultam, és könnybe lábadt a szemem, a barátaim,a családom mindenki ott volt a legfontosabb emberek.

- Úristen. - Mondtam elhaló hangon.

- Boldog szülinapot hugi! - Jött oda a bátyám akit már igen régen nem láttam. Megölelt, én pedig a vállán sírtam. - Úgy hiányoztál! - Hallottam ahogy ő is szipog.

- Ezt el sem hiszem! - Öleltem egyre szorosabban.

- Kicsim! - Jött oda anyu is.

- Anyuuu!!! - Borultam most az ő nyakába. Majd így tovább mindenkiébe,végül a TH-s fiúkhoz értem.

- Ezt nektek köszönhetem? - Kérdeztem.

- Hát… - Vakarta a tarkóját Gustav.

- Köszönöm!!! - Öleltem meg mind a négyet egyszerre.

- Ugyan, ez csak természetes! Na de most gyerünk bulizzunk!!!! - Kiáltotta Tom. Nekem pedig nem kellett 2x mondani, máris belevetettem magam a buliba….

Hát mi tagadás, rettentő jól éreztem magam, bár lehet,hogy egy kissé túl sokat ittam… ugyanis iszonyúan fájt a fejem,és kissé rosszul is voltam, úgy gondoltam felmegyek a szobámba egy kicsit lepihenni. (itt is kivettek egy-egy szobát mindenkinek a fiúk,mert egy hotelben voltunk, a cuccunkat is áthozták) Fel is mentem, ledőltem,de pár perccel később már fel is ugrottam eszembe jutott valami, a maci amit még akkor kaptam tőle… mindig magammal hordtam,csak a táskám legmélyén. (emlékeztek még? Annak idején Billtől kaptam egy nagy plüss macit,ő pedig egy nyakláncot tőlem, mondtam,hogy idővel fontos lesz) hát most előkerestem hiszen születésnapomra kaptam akkor. Még mindig ugyanolyan volt mintha most kaptam volna,rettentően vigyáztam rá, leültem az ágyra,majd átöleltem, a könnyeim lassan potyogni kezdett, ég mindig érezni azt a finom illatot rajta, amely ördögien emlékeztet valakire, valakire aki a közelemben van. De vajon kire? És hol lehet ő most? Vajon mit csinálhat? Gondolkoztam volna még tovább is de ekkor kopogtak,gyors letöröltem a könnyeim majd mentem ajtót nyitni.

- Szija! - Mosolygott az ajtóból rám Bill.

- Szija! - Mosolyogtam én is rá.

- Mi a baj? - Kérdezte meg rögtön ahogy belenézett a szemembe.

- Öhm…semmi… - Engedtem beljebb.

- Ugyan látom! Na mondd csak el! - Simogatta meg a kézfejem.

- Hát tudod eszembe jutott ő. - Mondtam miközben befelé mentetünk a szobába, ahol a macim is hagytam, Bill épp vette le a kabátját amikor ránéztem.

- Az meg mi?????????????? - Kérdeztük egyszerre. Én a nyakában lévő “nyakörvre”, ő pedig a macimra mutogatva. Mintha szellemet láttunk volna, s egyszerre játszódott le bennem minden, a történések,az illata,a mozdulatai, a szeme, a szája, az egész lénye…mint teljesen ő…

“ A történések,az illata,a mozdulatai, a szeme, a szája, az egész lénye…mint teljesen ő…” játszódott le Billben is.

- Te??? - Kérdeztük megint egyszerre. Majd újra végignéztünk egymáson már több 10.éjre is.

- Úristen… - Lábadtak könnybe a szemeink. Majd Bill beleborult a nyakamba.

- Ez…ez…hogy nem vettem észre,hogyan? Hiszen annyira hasonlítottatok, vagyis én… - Öleltem, miközben rángatóztam a sírástól.

- Én…istenem… - Sírt ő is ugyanúgy. S egyre erősebben öleltük egymást, forgott velünk a világ…egész kiskorunktól mostanáig minden lejátszódott,csak ő és én léteztünk,annyira boldog voltam,hogy végre-végre megtaláltam….Lassan eltolt magától. A sminkje teljesen elkenődött, szemei ragyogtak a könnycseppektől. Remegő keze finoman hozzáért arcomhoz, megsimogatta majd lassan megcsókolt.

Az egész testünk remegett, s mintha átéreztem volna azt amit most érez. Annyi év után,újra érezhettem puha ajkait,azzal a tudattal,hogy vele…életem szerelmével csókolózom, nem pedig a Tokio Hotel énekesével Bill Kaulitz-cal.

Elváltunk majd újra egymás szemébe néztünk, hozzábújtam a hallottam a szívdobogását, mely most szaporán vert.

- Annyira hiányoztál! - Simogatta a fejem. - El sem tudod képzelni,hogy mennyire.

- Dehogynem! - Néztem fel rá,majd újra megcsókoltam.